Labdarúgás: Nyolc évtizedes török kapcsolat...

A szegedi labdarúgás 1932 és 1943 közötti élvonalbeli szereplését eleveníti fel legújabb cikkében Vitos György szegedi futballkrónikás.

Mint ismeretes, január 17-én, vasárnap este Ausztriából utazott el különgéppel a Szeged NB II-es labdarúgó-csapata tíznapos törökországi edzőtáborozásra. Sporttörténeti érdekesség, hogy legelőször éppen nyolc évtizeddel ezelőtt kezdett el működni "a török kapcsolat", csakhogy akkor, az 1935-36. évi NB I előtt az azóta már világhírű bajnokcsapatuk, az isztambuli Galatasaray látogatott el Szegedre! Ebből az alkalomból írok most, cikksorozatom 2. részében a Tisza-partiak legendás – 1932 - 1943 közötti – élvonalbeli szerepléséről ill. számos nemzetközi sikeréről, mintegy folytatásaként a legutóbbi 90 éves szegedi évfordulós visszapillantásomnak... - írj

Vitos György

honlapján

.

Az előzmények...

Amint azt a szegediek 90 éves évfordulójánál, az 1926-os élvonalbeli premiernél is említettem, 1932-től számítva éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív csapata labdarúgásunk legelső vonalában. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Párizstól Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal "fűszerezve"... Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 35. szezonja, az 1932/1933-as - élvonalbeli újoncként - egy előkelő nyolcadik helyezést hozott a Bástyából átszervezett Szeged FC-nek. Sőt, a SZAK és a Bástya FC kiváló nagyválogatottjait (

Solti I. István

,

Wéber Lajos

,

Tóth Jenő

,

Beneda István

,

Korányi I. Lajos

,

Emődi Rezső

) követően 1932 őszén

Korányi II. Mátyás

, a csapat jobbszélsője kétszer is magára ölthette a nemzeti válogatott meggypiros mezét Ausztria, majd Németország ellen! Akkoriban a magyar futball még a legjobbak közé tartozott, így szinte sorjáztak a külföldi meghívások legjobbjaink előtt. S mivel profi-klubjainknak a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szükség, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi csapatok ellen, de helyszűke miatt csak néhányat emelnék ki közülük... 1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen és a diadalmas román portyát veretlenül(!!) 4 győzelemmel és 3 döntetlennel zárták

Markovics Szilárd

, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai! Majd az 1933/1934-es idényben egy nagyszerű francia túra előtt (ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar válogatottal, az

Eisenhoffer

-

Kohut

balszárnnyal felálló kupagyőztes hazaiakkal, majd 2:2-re játszottunk Montpellierben és bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os bajnok és kupagyőztes, az osztrák "csodakapussal",

Hidennel

kiálló Racing Paris ellen!!!) a svájci Lausanne-ból leigazoltuk a gólrekorder

Kalmár Györgyöt

, aki később legenda lett Szegeden. Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg az élvonalbeli bajnokságban! Az idény során leggyakoribb összeállításunk ez volt:

Pálinkás

-

Sirály

,

Raffai

-

Gyarmati

,

Somogyi

,

Bertók

- Korányi II,

Grósz

, Kalmár György,

Havas

,

Harmath

. Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak... S ennek az 1934/1935. évi I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő "csúcsteljesítményt" regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi - MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket 1935 nyarán! A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent! A világhírű kapus,

Frantisek Planicska

együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba...

A török kapcsolat kezdete...

Az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött! S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!

S futószalagon jöttek a szegedi futballsikerek...

Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid - Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből: "Egy spanyol túrán már 1936. január 1-én pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid - a mai Real Madrid - ellen!!

Nagy Antal

a fiatal balszélső rúgta az első gólt

Ricardo Zamorának

, minden idők leghíresebb kapusának! Így emlékezett erre a válogatott szélső: - Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés... Bár 3-1-re kikaptunk, én rúgtam az első gólt a félidőben, majd szünet után felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni... Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve..." Persze, a 3-1 még így is tisztes eredménynek számított az azóta már 10-szeres BL(BEK)-győztes Real Madrid otthonában... Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb "pénzszerző", ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre... Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC, de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!)

Baróti Lajos

, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány! A sorrendben 40. idényünkben, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában... Éppen ezért - a változatosság kedvéért - abból a szezonból egy hazai rangadó-mérkőzést emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól... Az őszi idényben lejátszott Szeged-Újpest találkozó is örökre emlékezetes maradt. Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest szerezte meg a vezetést, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antal a szegediek kitűnő balszélsője a lefújás előtti pillanatban kiegyenlített! A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra: "Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: - Antiii.... egyenlíts! Mindjárt felismertem a hangját, kiszólok neki: - Hisz most egyenlítettem!!! Mire ő: - Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt..." Az 1938/1939-es évadban újabb előrelépés történt: ezúttal már az 5. helyre tornázta fel magát a Szeged FC! Annak dacára, hogy a Ferencváros ismét elvitte az SZFC két akkori erősségét: a válogatott kapust Pálinkás Józsefet és a nagyszerű hátvédet,

Szoyka Kornélt

. Mindeközben már bontogatta szárnyait a Szeged óriási kapustehetsége, a későbbi sokszoros válogatott

Tóth György

is... A háborús években már egyre kevesebbet portyázhattak a magyar profiklubok... Ennek pedig az volt az eredménye, hogy 1939/1940-ben csúcsbeállítással - 1935 után - ismét az értékesnek mondható 4. helyen végzett a Szeged FC az NB I-ben! Első ízben lett szegedi játékos az élvonalbeli góllövőlista bronzcipőse, a válogatott balszélső, Nagy Antal ugyanis 18 góljával a 3. helyet szerezte meg! Sőt, Tóth György kapus és Baróti Lajos egyszerre képviselte Szegedet abban a fantasztikus magyar nemzeti tizenegyben, amely 1939. szeptember 24-én 5:1 (!) arányban kiütötte a félelmetes Németországot! Az élvonalbeli bajnokság élmezőnye pedig így festett: 1. Ferencváros 39, 2. Hungária (ma: MTK) 39, 3. Újpest 38 és 4. Szeged FC 35 ponttal! S egy évvel később, 1940/1941-ben az eddigi legnagyobb bajnoki sikert, az NB I-es bronzérmet jegyezhettük fel!!! Az volt tehát az az évad, amely az immár 117 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb helyezését jelenti: 3. lett Szeged csapata a legjobbak között! Így álltak fel legtöbbször a paprikamezesek: Tóth György -

Szabó

, Raffai -

Ladányi

, Baróti, Bertók -

Bognár

,

Kisutzky

, Kalmár György,

Mester

, Nagy Antal. Játszott még a "bronzos" csapatban

Polyák

,

Marosi

,

Lukács

,

Harangozó

,

Török

és

Lakat Károly

, a későbbi olimpiai bajnok mesteredző is! A szegedi oroszlánbarlangban, az újszegedi SZAK-pályán még a bajnok Ferencváros is elvérzett, miután Kalmár György, Nagy Antal és Mester góljaival 3-2-re elvertük a világhírű, vb-ezüstérmesekkel kiálló zöldeket! Íme az NB I-es tabella élcsoportja: 1. Ferencváros 45, 2. Újpest 34, 3. SZEGED AK 32 ponttal. Az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idény is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott: a bajnok Ferencvárost 5-0-ra (!!!) vertük Kalmár György (4) és

Báló

góljaival, de nyertünk 9-2-re, 8-1-re és 8-0-ra is! Ami a legfontosabb: a Szeged AK 95 gólt rúgva az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a szegediek! Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben... Annál is inkább, mert 1942/1943-ban bizony, egyáltalán nem várt, óriási zuhanás történt a SZAK életében... Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy az előző évi bravúrcsapatból - a világháború borzalmai miatt - mindössze öten (Szabó, Gyuris, Baróti, Harangozó és Nagy Antal) maradtak meg hírmondónak, vagyis 1931 után másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív együttese... Így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás SZAK nélkül kezdődött... De ez már megint csak egy újabb nagyszerű fejezethez tartozik...

Vitos György