Labdarúgás: 70 éve is negyedik volt a Szeged az NB I-ben...

Képzeletbeli "futball-időutazásunk" során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét), majd 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát) követően ezúttal már a negyvenes évek vége felé járunk. Amint azt az előző részben is említettem, 1943 nyarán másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata, de azonnal vissza is küzdötték magukat az élvonalba, sőt... Három évvel később már újra az NB I negyedik (!) helyezettjei voltak a Tisza-partiak! Éppen 70 esztendeje már ennek is, így ebből az alkalomból írok most a szegediek legendás - 1943 -1951 közti - élvonalbeli szerepléséről, mintegy folytatásaként a legutóbbi két futballtörténeti visszapillantásomnak... - írja honlapján Vitos György, a szegedi futball krónikása.

AZ ELŐZMÉNYEK... Az 1898-1899-es idénytől általam nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 46. szezonja, az 1943/1944-es rövid "őrségváltást" hozott a helyi futballban: a lelkes kis vasutascsapat, az SZVSE az NB I-ben indulhatott, de - csakúgy, mint 1941-42-ben - rögvest ki is esett. A "nagy" Szeged, a SZAK viszont az NB II Déli csoportját nyerte meg fölényesen (28 bajnoki meccsén 137 találatot szerezve!!) és a másodosztályú gólkirályi címet a SZAK kitűnő balszélsője, Nagy Antal nyerte, így újra csak az NB I-re készülhettek a szegediek a háborús években! Sajnos, itt épp a "háborús éveken" volt a hangsúly, hisz 1944 őszén elindult ugyan a Szeged 17. élvonalbeli idénye, de a kegyetlen világháborús események, nevezetesen a szovjet és román "felszabadító csapatok" már 4, azaz négy forduló után romba döntötték az NB I-es bajnokságot, sőt, az egész országot is... A II. világégés befejezése előtti legutolsó NB I-es meccset Szegeden játszották a hazaiak épp a Ferencvárossal, ahol a legendás "házi gólkirály", Nagy Antal szerezte meg a vezetést, majd a Fradi gólrekordere, az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes dr. Sárosi György egyenlített (1-1)! A Szeged az NB I félbeszakításakor egyébként a tabella 8. helyén vesztegelt... NEGYEDSZER IS 4.HELY AZ NB I-BEN! S az 1899 óta létező szegedi futball 48. idénye ismét "bombasikert" hozott 1945/1946-ban! Ennek megértéséhez azonban tudni kell, hogy a II. világháború után az MLSZ két 14-es létszámú NB I-es csoportban szervezte újjá a bajnokságot, a korábbi években elért eredmények alapján. S bizony, - az ugyancsak 14 fős Nyugati mellett - a Keleti csoportban a SZAK a későbbi bajnok Újpest és a Bp. Vasas mögött az értékesnek mondható 3. helyet szerezte meg! A népszerű Vasutas Stadionban például a Szeged 5-0-ra (!!) valósággal "lelépte" az angyalföldieket, a gólokat Kolozsi Kálmán (3), Szőcs Ferenc ill. Vörös Mihály szerezték! A legnagyobb vidéki rivális Debreceni VSC együttesét pedig oda-vissza egyaránt 4-1-re megverték... S a "hab a tortára" 1946. június 23-án jött Szegeden, 5000 helyi drukker óriási örömére, amikor a Szeged a néhány évvel korábbi 5-0-ás diadala után ezúttal 6-3-ra "verte agyon" a Ferencvárost, a gólokat Nagy Antal (3), Hernádi (2) Vörös ill. Mike (2) és Gyetvai szerezték! Egyébként a csoportok első öt helyezettje jutott a 10-es "nagydöntőbe", ahol a Szeged - 1935, 1940 ill. 1942 után negyedszer! - a szenzációsnak mondható 4. helyen végzett! A SZAK abban a "hosszú bajnokságban" 36 meccset játszott az NB I-ben, 21-szer nyertek és 98 gólt rúgtak a Tisza-partiak, ami azóta is az egyik legjobb NB I-es eredményünk! Érdekességként említhető - ha már éppen 70 esztendeje ennek... - , hogy a bajnoki szezon gólkirálya a pestszentlőrinci Deák Ferenc volt 66 (!!) góllal, őt a két újpesti klasszis, Zsengellér Gyula(51) és Szusza Ferenc (46) követte, míg a góllövőlista 5.helyén holtversenyben Vörös Mihály (Szeged) és a kispesti vagány, Puskás Ferenc végzett 35-35 találattal! Később az olasz Bari együttesében is eredményesen szereplő Vörös ezzel beállította Kalmár György 1941-42-ben elért 35 gólos szegedi NB I-es idénycsúcsát, de amíg ez négy évvel korábban a gólkirályságot jelentette Kalmár számára, addig Vörös "csak" ötödik lehetett ugyanezzel a teljesítménnyel, igaz, világklasszisok között... ÚJABB ÉLVONALBELI SIKEREK... Ezt követően már - 1946/1947-től - stabil középcsapattá vált a SZAK az NB I-ben, de a 16-os mezőnyben azért kissé meglepő volt, hogy az első 7 helyet kizárólag budapestiek foglalták el és a 9. helyezett Szegedet mindössze a Debreceni VSC előzte meg a vidéki csapatok közül! Bárcsak ma is elmondhatnánk ugyanezt az NB I-ben... Azért a pestiek hiába szedtek már akkoriban is össze minden tehetséges vidéki srácot, a szegedi futball jubileumi 50. idényében, 1947/1948-ban is alaposan megszórták ill. "megfricskázták" a fővárosiakat... Az akkori NB I sorsolása már az első fordulóban a Fradi oroszlánbarlangjába szólította Nagy Antalékat, akik 20 000 pesti fanatikus előtt 3-0-ra kiütötték a zöld sasokat! Góljainkat Ladányi László(2) ill. Vörös Mihály szerezték és egy különleges sztori foglalta a meccset "díszkeretbe"... A Fradi előtte egy hónapig Mexikóban és az Egyesült Államokban sikert sikerre halmozott, ezután jött nekik a Szeged, s akkor született az elkeseredett, ám rendkívül találékony Fradi szurkolók rigmusa: "TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ!!!"! A SZAK végül is a 20. NB I-es idényében a 12. helyen végzett a 17-es mezőnyben, mert fájdalom, de nemcsak a Fradival kellett játszania...Gyakran a derék "sporik" ugyancsak kőkeményen segítették a szegediek nevesebb ellenfeleit... Eklatáns példa erre a következő, az 1948/1949-es I. osztályú idény is... A SZAK 21. élvonalbeli szezonja sajnos, a kártyával ellentétben nem bizonyult nyerőnek... Fellángolások persze, akadtak, s ha a szegediek jobbak is voltak több meccsen az ellenfelüknél, akkor bizony, a játékvezetők "tettek" arról, hogy ne szerezzenek bajnoki pontot... Jó példa erre 1948. november 28-a, amikor a világklasszis Bozsik József és Puskás Ferenc csapata, a Kispest látogatott el a Tisza-parti városba. S a pesti Molnár István bíró több, mint egy perccel a befejezés előtt (...) pontosan akkor fújta le a játékot, amikor a szegediek szögletéből beívelt labda éppen a Kispest hálójába tartott... Még Puskás Öcsiék sem lehettek büszkék arra a 2-1-es sikerükre... A Szeged pedig meg sem állt a 14., kieső helyig... Így aztán az 1949-50. évi NB I megintcsak a szegediek nélkül indult, s a bajnoki címet első ízben a Bp. Honvéd szerezte meg, ugyanakkor az NB II 4 csoportjának bajnokságait a Diósgyőri VTK, a Tatabánya, a Bp. Bőripari DSE ("ezredik" fővárosi csapatként...) és a Tisza-partiak nagy örömére a SZAK-ból a vörösök nyomására "átalakított" Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet (micsoda kommunista névförmedvény...) szerezte meg! Olyan csapatokat vertek a mieink laposra, mint a Békéscsaba és a Szolnoki MÁV, a '20-as évektől örökös riválisunknak számító csabaiaknak például két meccsükön 11-et rámoltak be a szegedi fiúk, ezáltal ismét az NB I-re készülhettek... 1950 őszén az oroszok utasítására át kellett térnünk a naptári éves bajnoki rendszerre, így akkor csak félidényes bajnokságot rendeztek... A még mindig SzSzMTE néven futó gárda derekasan helytállt az 1950 őszi egyfordulós bajnokságban, ahol a pesti nagyok (Bp. Honvéd, MTK, Újpest, Csepel, Vasas, FTC) mellett csupán a Dorog, a Salgótarján, a Diósgyőr, a Győr és a Szombathely előzte meg őket. Az újoncként kiharcolt 12. helyezés, no meg a másik szegedi klub, a Szegedi Honvéd feljutása pedig azt jelentette, hogy 1941-42 után másodszor - és eddig utoljára a futballhistóriában - Szegedet két csapat fogja képviselni az NB I-ben... Ez persze, még tovább fokozta a helyi klubok örökös széthúzását, s ennek levét isszuk sajnos, a mai napig is... Bizony, 1951-ben - pontosan 65 esztendeje!!! - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből ismételten "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot! Az az év mai szemmel nézve különleges találkozást jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul rögtön egy NB I-es bajnoki szezonban! De ez már megint csak egy újabb érdekes, mellesleg fölöttébb tanulságos fejezethez tartozik....

Vitos György