Harmadik félidő: fehér asztal mellett folytatódott a Vásárhely-Szeged öregfiúk nosztalgiázás + FOTÓK
2013. június 27., csütörtök
Amint arról beszámoltunk, szombaton délután a korban fiatalabb és csapatként is lényegesen összeszokottabb szegedi öregfiúk a pályán 4-0-ra legyőzték a három évtizeddel ezelőtti nagy sikereire emlékező vásárhelyi, közelebbről a HMSE csapatában játszó hazaiakat. A két félidő befejeztével azonban nem ért véget a program, a harmadik félidőben már a fehér asztal mellett, igazi nosztalgiázással folytatódott a két város örökifjú labdarúgóinak találkozója.
Az alábbiakban a résztvevők visszhangjait gyűjtöttük egy csokorba
, a vásárhelyi öregfiúk mestere: "Isteni összejövetel volt a mai, meggyőződésem, hogy ilyen találkozókra igenis szükség van. Amint az látható volt, a lábak már nem mindig tudták végrehajtani az ész akaratát, de rengeteg régi játékos vissza látogatott és akinek az egészsége megengedte az becsülettel tette a dolgát a pályán. Valamennyiünk nevében mondhatom, öröm és felejthetetlen élmény volt ma itt lenni és bízunk abban, hogy lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek."
Szalai István
, a szegedi öregfiúk csapatának vezetője: "Az elmúlt évtizedekben is mindig nagy kihívást jelentett számunkra Vásárhelyen mérkőzni, de ez a mai találkozó különösen emlékezetes marad, hiszen nagyon jól éreztük magunkat a sok régóta nem látott, egykori remek labdarúgó között. A két város között évtizedekkel ezelőtt szoros volt a kapcsolat a labdarúgás terén is, hiszen az akkori NB I-es szegedi gárdából többen töltöttek el néhány szezont Vásárhelyen és ezt követően remek állapotban kerültek vissza és többen az első osztályban folytatták pályafutásukat. Csak elismerésemet tudom kifejezni a mostani rendezvény szervezőinek, hiszen ha nem ápoljuk a múltat, akkor jövőnk sem lesz és ez a múlt ápolására nagyszerű esemény volt. Köszönjük a vásárhelyiek meghívását."
Orosházi László, a szegedi öregfiúk csapatának egyik vezéregyénisége: "Nagyszerű fogadtatásban részesültünk és egy nagyon korrekt, a korunkhoz képest jó mérkőzést játszottunk. A mai történet azonban nem is elsősorban a mérkőzésről szólt, hanem arról, hogy harminc év után ismét találkozhattunk egymással és örömmel emlékezhettünk a szép dolgokra. Számomra és a csapatunk számára is megtiszteltetés, hogy egy ilyen találkozón részt vehettünk, köszönjük szépen." Fodor Sándor, egy éve a Gyulai Termál FC NB III-as csapatának vezetőedzőjeként, a most befejeződött idényben pedig a Békéscsabai UFC edzőjeként dolgozott: "Nagyon örültem a meghívásnak, hiszen egykoron kiváló társak között játszhattam Vásárhelyen. Most vissza is jöttek a régi emlékek, hiszen mindig is jól éreztem itt magam. Sajnos a pályán nem sikerült nyernünk, de azért egy-két régi trükköt sikerült bemutatnunk az igen szép számú közönségnek." Ulbert Tibor, a Csertői-team tagjaként a Győri ETO-nál is kapusedzősködött: "Győrben élek, de amikor szóltak a szervezők, hogy lesz egy ilyen rendezvény, számomra egyértelmű volt, hogy itt a helyem. Pályafutásom alatt sok nagy csatát megéltem, de a vásárhelyi időszakra mindig szívesen gondolok vissza. Háromszor végeztünk a dobogó harmadik fokán a HMSE csapatával az NB II-ben, talán egyedüli hiányérzet, hogy nem sikerült feljutnunk az NB I-be, így később azért léptem tovább Vásárhelyről, mert többet akartam. Szerencsémre nekem sikerült az első osztályban is bizonyítanom, sőt két évig a válogatott kerettag is voltam. Sajnos egy sérülés miatt be kellett fejezni sportolói pályafutásomat, ezt követően kapusedzőként Csertői Aurél barátom stábjában az első osztályban is dolgozhattam. Jelenleg nincs munkánk, így most egy kis csapatnál dolgozom edzőként." Kovács Gábor, aki mindkét város csapatában játszott: "Két évet játszottam Vásárhelyen és nagyon örültem, hogy pont Vásárhely-Szeged mérkőzéssel emlékezhettünk a régi, felejthetetlen időkre. Miklós Árpival éppen arról beszélgettünk, hogy visszagondolva bizony nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy az a vásárhelyi gárda feljusson az első osztályba. A labdarúgással ma már csak annyi kapcsolatom van, hogy Szegeden öregfiúk csapatokban játszom, éppen ezért jó volt visszatérni a régi sikerek színhelyére." Kántor Ferenc, aki szintén játszott mindkét város csapatában: "Fantasztikus érzés volt sok-sok év után találkozni a régi játszótársakkal. Négy évet töltöttem Vásárhelyen és vallom, hogy ez volt labdarúgó pályafutásom négy legszebb éve. Remek csapatunk volt, a közönség nagyon szeretett, a város pedig támogatott bennünket. Az elmúlt időszakban próbáltam szerepet vállalni a szegedi labdarúgásban, de ahogy a város focija, úgy én is válságba kerültem. Most úgy érzem, hogy egy időre elég volt a labdarúgásból, egyedül a fiam pályafutását próbálom segíteni." Lehota István, a szegedi öregfiúk gólerős, fiatal támadója: "Először is szeretnék gratulálni a vásárhelyi szurkolóknak, akik igen nagy létszámban látogattak ki a mérkőzésre és nagyszerű hangulatot csináltak. Nívós kis meccset játszottunk, amelynek külön érdekessége volt, hogy a helyszínen végig élő közvetítést hallhattak a megjelentek. Olyan igazi nosztalgia meccs volt ez, amelyen élvezet volt játszani." Leindler Zoltán, aki szegedi és vásárhelyi színekben egyaránt szerepelt: "Hibátlan volt ez a nap és személy szerint is nagyon nagyra értékelem, hogy a szervezők meghívtak erre a rendezvényre. Jómagam nagy nosztalgiával emlékszem vissza a Vásárhelyen eltöltött időkre, sőt el kell mondanom, hogy ötezer ember előtt azóta sem léptem pályára. Büszke vagyok rá, hogy abban a csapatban játszhattam. Most több olyan egykori játékostársammal is találkoztam, akivel közel harminc éve nem láttuk egymást. Volt köztük olyan, akit bizony először meg sem ismertem. Napjainkban a labdarúgással annyi a kapcsolatom, hogy szurkolok a fiam sikeréért, foci helyett pedig egy testvér sportág, a lábtenisz elégíti ki mozgásigényemet." Stark Csaba, a HMSE egykori gólvágója: "Nagyon sajnálom, hogy ez a találkozó nem néhány héttel ezelőtt jött létre, mert akkor én is pályára tudtam volna lépni. Sajnos jelenleg egy nagyon kellemetlen ülőideg gyulladással bajlódom, még a járás is nehezemre esik. Tudtam, hogy nem tudok játszani, de mindenképpen itt akartam lenni ezen az összejövetelem, hiszen régi vágyam volt, hogy újra találkozhassak az egykori játszótársakkal, szurkolókkal és vezetőkkel. Soha életemben nem jártam el például érettségi találkozókra, de ezt a mai találkozást nem lehetett kihagyni. Természetesen rossz volt kívülről nézni a többieket, szerettem volna közöttük lenni. Nagyon sokat köszönhetek a vásárhelyi klubnak, amikor Egerből ide igazoltam, őszintén szólva igen leépült állapotban voltam, kérdéses volt az is, hogy lesz-e még belőlem labdarúgó. Az első két vásárhelyi év nagyon nehéz volt, hiszen elsősorban magamnak kellett bebizonyítanom, hogy érdemes ezzel a dologgal foglalkoznom. A folytatás már többségében szép dolgokat hozott, sokat edzettem és sokat küszködtem, de végül is csak lett belőlem valaki, hiszen Győrben az ETO színeiben első osztályú játékos lettem. Furcsa visszagondolni a vásárhelyi szurkolókkal kapcsolatos viszonyomra, hiszen amikor gyengébben ment a játék, akkor sok kritikát kaptam, de amikor játékommal és góljaimmal segíteni tudtam a csapatom, akkor meg valósággal imádtak. Nagyon szerették a focistákat abban az időben a városban. Én is nagyon szerettem Vásárhelyen élni, sőt jókat enni, hiszen ilyen isteni pacalpörköltet sehol másutt nem főznek, mint itt. Jelenleg már csak mint focit szerető embernek van kapcsolatom a sportággal. Most is Győrben élek, sokszor elmondtam, hogy én az ETO kedvéért mentem a Rába partjára, viszont később a Győri Dózsa csapatánál találtam olyan barátokra, akik miatt ma is Győr az otthonom." Feleki Sándor, a HMSE egykori szorgalmas zongora cipelője: "Felejthetetlen nap volt a mai és biztos vagyok abban, hogy a többiek is így érzik. valamennyiünk nevében szeretném megköszönni Benkő Lacinak és társainak, hogy ezt a napot így megszervezték és harminc év után újra találkozhattunk. Örülök, hogy nagyon sokan kijöttek a mérkőzésre és együtt nosztalgiáztak velünk." Csernus István a vásárhelyiek egykori remek szélsője: "Számomra borzalmas volt, hogy csak a nézőtérről láthattam az egykori csapattársaim játékát. Örültem annak, hogy ez a találkozó létrejött, de ugyanakkor az, hogy az egészségi állapotom már nem engedi meg a pályára lépést, hát bizony az a halálom volt. Nekem egyébként sok újdonságot nem jelentett az egykori társakkal való találkozás, hiszen én a döntő többségükkel folyamatosan tartom a kapcsolatot, tudunk egymásról. Külön öröm volt az ellenfél kiválasztása, hiszen mindig nagy csatékat vívtunk a szegediek ellen, most ugyan ők nyertek, de annak idején a bajnoki mérkőzéseket sokszor mi voltunk a jobbak." Tasi Lajos, aki a HMSE egyik nagy sztárjának számított: "Sokan jöttünk messziről vissza erre az alkalomra, a legmesszebbről, Németországból Riczu Jani érkezett, jómagam 22 éve Ausztriában élek és mondhatom, élek, mint hal a vízben. Jó volt találkozni a régiekkel, jó volt Vásárhelyen lenni, ahová többnyire pozitív élmények kötnek, hiszen nagyon jó csapatban játszhattam itt." Fehér László, a HMSE egykori középpályása: "A régi barátokkal újra együtt lenni nagy élményt jelentett számomra. Köszönöm a szervezőknek ezt az élményt. Sajnos játszani már nem tudok, de a mai napig edzősködöm Bács-Kiskun megyében egy kis csapatnál és ez továbbra is a labdarúgáshoz, az örök szerelemhez köt."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
