Szakszemmel 4. nap: Franciaország – Anglia

A futball-Eb negyedik napján a házigazda Ukrajna Svédországot verte 2-1-re, míg Anglia 1-1-re végzett Franciaországgal. Ez utóbbi derbit elemzi Szakszemmel Halkó Pál UEFA „A” licences edző, a SZEOL SC Kft. ügyvezetője.

D csoport, 1. forduló:

Franciaország – Anglia 1-1 (1-1).

Donyeck, Donbasz Arena, 42 400 néző. Vezette: Rizzoli (olasz).

Franciaország:

Lloris – Debuchy, Rami, Mexes, Evra – Cabaye (Ben Arfa 84'), A. Diarra – Nasri, Malouda (Martin 84'), Ribéry – Benzema. Szövetségi kapitány: Laurent Blanc.

Anglia:

Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner, Gerrard, Parker (Henderson 78'), Oxlade-Chamberlain (Defoe 77') – Young, Welbeck (Walcott 90'). Szövetségi kapitány: Roy Hodgson

Gólszerző:

Nasri (39'), ill. Lescott (30') Felkészülési mérkőzésen: Franciaország – Anglia 1-1. Nem tévedés történt, valóban úgy gondolom, hogy a két ország válogatottja egymás elleni mérkőzését ráhangolódásnak szánta az Európa-bajnokság még előttük álló fordulóira. Ezért aztán az sem derült ki, hogy valójában milyen erős ez a két (tartalékos?) válogatott. Mindkét alakulatból sérülés, eltiltás vagy „válogatási elvek” miatt legalább fél – fél tucat, korábban meghatározónak vélt labdarúgó hiányzott. Egyik sem volt egy „álomtizenegy”, meg is látszott a színvonalon. Alapvető különbség mutatkozott abban, hogy milyen stratégiát választanak a csapatok a felállási formát illetően. Az angolok akkor is mereven ragaszkodtak a 4-4-2-höz, ha azt – elsősorban támadás indításakor – indokolt lett volna egy kicsit lazábban alkalmazni. Nem is jutottak sokkal tovább a kezdeményezésnél… Nem így a franciák: ha ragaszkodunk hozzá – meg tudjuk(?), hogy mit akartak – akkor bepréselhetjük őket a 4-2-3-1-es sablonba, de ezt látta valaki ezen a meccsen? Én sokkal inkább egy technikai fölényének tudatában álló, kreatív játékosainak improvizatív képességeiben bízó, fáradt, a taktikai fegyelemnek fittyet hányó, de igyekvő gall csapatot véltem felfedezni. Az angolok gólt értek el abból, amire tőlük mindig számítani lehet: pontrúgás után fejesből. Meg kell jegyezni, hogy

Gerrard

szabadrúgása – mind erősségét, mind ívét és az érkezés helyét tekintve – nagyon pontos volt. Ez a tendencia: élesen lőni oda, ahová a kapus még nem ér ki, a lesre játszó védők közül kiugró támadó viszont már odaér, nos, ezt ma már minden eredményt produkálni akaró csapatnak tudnia kell. A francia gól is úgy született, ahogy esély volt az állóháborút kiprovokáló angol védelemmel szemben, azaz átlövésből. Kitűnő helyzetfelismeréséért és kivitelezéséért dicsérjük meg

Nasrit

, erre feltétlenül rászolgált. Csak a televíziós visszajátszásból látszott igazán, hogy valószínűleg begyakorolt figuráról volt szó, amikor a lövő játékosról egy bal oldali elfutással és egy cseles mozdulattal, átadással (

Ribéry

) leválasztották a védőt. A gólok hoztak némi élénkséget a mérkőzésbe, de rengeteg volt az átadási hiba, a tanácstalanság, az esetleges megoldás. Feltűnő volt, hogy a franciák milyen sokszor keresztezték egymás útját, helyenként úgy tűnt, hogy össze-vissza szaladgálnak, mintha mindenki szabad kezet kapott volna szövetségi kapitányától. Az angol és a francia „konyha” a második félidőben is nélkülözte a sót meg a paprikát: színtelen-szagtalan volt a teljesítményük. Elsődlegessé vált a döntetlen eredmény megtartása, pontszerzés a nyitányon. A cserék sem hoztak új lendületet a játékba, az iram... hát olyan nem volt. Végül is tétmérkőzésen elsődleges az eredményesség, de hogy ennek a békés pontosztozkodásnak – mellyel mindkét gárda elégedettnek tűnt – ki fog a végén örülni, az megjósolhatatlan. Mindenesetre játékával a semleges nézők köréből nem sok hívet szerzett ma a két válogatott.

Szakszemmel rovatunk együttműködő partnere a SZEOL SC Kft. és a Tisza Volán SC.