Mocsai Lajos: Szurkoljanak minél többen a magyar válogatottnak!

Ahogy azt online tudósításunk révén tudhatják, a magyar férfi kézilabda-válogatott tíz év után győzelemmel tért vissza Szegedre. A szerbiai Európa-bajnokságra való felkészülés utolsó állomása volt a szegedi, amely során Bahrein válogatottját sikerült 34-24-re legyőzni.

A mérkőzést megelőzően a szlovák válogatottal, és kétszer a némettel csapott össze a Mocsai-legénység, s egyértelműen tapasztalhattuk, hogy a magyar szurkolósereg nagyon hálás a válogatott tagjainak lelkes játéka miatt, s ennek köszönhetően fantasztikus hangulatot teremtettek. A meccs tapasztalatai mellett a közeli jövőről, vagyis a jövő héten kezdődő Európa-bajnokságról, sőt az olimpiai kvalifikációs tornáról is kérdeztük a szövetségi kapitányt,

Mocsai Lajost

.

– Kapitány úr, megítélése szerint milyen szakmai hozadéka volt a csütörtöki, illetve a felkészülés során az utóbbi időben vívott összecsapásoknak?

– Az elsődleges, hogy játékban maradtunk, s lehetőségem nyílt minél többeknek lehetőséget adni. Szlovákia ellen 4-én, valamint a németek elleni két alkalommal 7-én és 8-án teltházas mérkőzésen léptünk pályára, s igen komoly nyomás alatt sikerült jó teljesítményt nyújtanunk. A mag ezeket a meccseket követően megvan, egy személlyel kell szűkítenem a keretet, akit

Lékai Máté

kiválásával péntek reggelig kell kiválasztanom. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy köszönet jár a szegedi szurkolótábornak, hiszen rendkívüli módon buzdítottak bennünket. Nagyon jóleső érzés, hogy ilyen jelentős pozitív töltettel engedtek ki minket a világversenyre! Átérezték és megértették, hogy számunkra most nem az a célunk, hogy minél nagyobb arányú győzelmet arassunk, hanem az, hogy a szükséges láncszemet megtalálhassuk a három lehetséges játékos közül. Ennek megfelelően húszpercenként jelentős cseréket eszközöltem, de ennek okát nagyszerűen felfedezte a közönség, amit még egyszer hadd köszönjek meg!

– S mennyivel sikerült közelebb kerülnie a megoldáshoz? Mennyire könnyítette meg a döntését a Bahrein elleni mérkőzés?

– Őszintén szólva nem lettem sokkal okosabb, így majd e mérkőzés tapasztalatai és a közösen elvégzendő munka révén fogok dönteni. A válogatott összecsapást megelőző délelőttön még egy közel kétórás edzést bonyolítottunk le, éppen azért, hogy játékban maradhassunk.

– Milyen érzésekkel tekint vissza a Bahrein elleni mérkőzésre? Mennyire elégedett a látottakkal?

– Az igazat megvallva nem vagyok elégedett. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem olyan volt a játék tempója, ritmusa, mint amit szerettem volna, valamint viszonylag sok technikai hibát is vétettünk. A 3-3-as támadások alkalmával jellemző volt, hogy a labdás mozgást erőltettük, miközben még a délelőtti tréningen is megbeszéltük, hogy nagyon fontos az ilyen szituációkban a labdanélküli helyezkedés is. Ezek a tévedések, hiányosságok természetesek is, hiszen amennyiben egy csapat az első pillanatoktól kezdve nem olyan elánnal, nem olyan ritmusban kezd, amilyenben kellene, akkor előfordulnak ilyen fázisok. Nagyon komolyan szeretném kérni, hogy mivel Szegedről várhatóan igen sokan fognak majd az Eb-re kiutazni, hogy nagyon keményen és határozottan, a végsőkig támogassanak minket úgy, ahogy azt ma is tették! Ez azért is nagyon fontos, mert olyan erős ellenfelekkel találkozunk majd, akik talán a játékosállományukban erősebbek, s mindhárom együttes a magyar válogatott elleni győzelemmel számol, ám mi ezt szeretnénk megcáfolni!

– Mivel a közelmúltban többször is mérkőztek Németország ellen – amely válogatott már egészen más színvonalat képvisel, mint a bahreini, amely csapat ellen elsősorban az összecsiszolódás lehetett a cél –, sokakat érdekelhet, hogy ellenük milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

– Az első meccset kétszer húszperces jó játék, ám ezzel együtt két-három játékos individuális produkciója, s viszonylag erős támadójáték, s gyenge kapusteljesítmény jellemezte. A második alkalommal már jelentősen feljavult a védekezésünk, ráadásul eredményesebb lett a végjáték, ami már úgy érzem, elegendő ahhoz, hogy megfelelő szakmai értékkel bíró rangadónak nevezhessük. Ezek a meccsek nagyon alkalmasak arra, hogy megmutassák, milyen erő, milyen potenciál van a csapatban. Mivel az oroszok elleni Eb-debütálásunk előtt már csak két napon lesz lehetőségünk dupla edzést lebonyolítani, ezért választottunk Bahrein személyében egy olyan ellenfelet, amely futásra késztetett bennünket, hiszen egy robbanékony, jó izomzatú, ortodox csapat – utóbbi alatt azt értem, hogy nem mindenre reagálnak úgy, ahogy egy erősebb játékerőt képviselő társaság tette volna –, s nekünk ehhez is alkalmazkodnunk kellett.

– Mit tudhatunk meg az oroszok elleni találkozóra történő felkészülésről? Hogyan történik ez a csapat háza táján?

– Sajnos számunkra olyan fajsúllyal jelentkezik az Oroszország elleni nyitómeccs, hogy a lehetőségeinket mindig úgy építettük fel, hogy az eredményesség és a kerettervünk is megmaradjon – az egyes vetélytársakra specializáltan is. A kontinensviadalon mindig van egy nap szünet, tehát a kerettervünkből fogjuk előhívni azokat a gyakorlatokat, amit a következő ütközetre kell építeni. Jelenleg tehát az oroszok elleni meccsig gondolkodunk elsődlegesen. Már körülbelül egy hete igyekszem

Juhász István

kollégámmal egyetemben olyan gyakorlatokat becsempészni a feladatok közé, amelyek azt szolgálják, hogy az oroszok ellen felkészültebbek lehessünk. A következő három napon csak az oroszokra koncentrálunk. Fontos feladatunk lenne a válogatottuk feltérképezése is, amihez nagy könnyebbség lenne, ha sikerülne megszereznünk a svédek elleni két meccsük felvételeit, amit egyelőre nem tudjuk, hogy véghez tudjuk-e vinni, mivel olyan kis csatornára „dugták el” a közvetítést, hogy az nagyon nehezen lehet hozzáférni, de igyekszünk megoldani ezt a problémát. Ami meglepetés, hogy október-november környéke óta ismét egy honosítási hullámon esett át az orosz válogatott, hiszen három ukrán származású sportolót sikerült megnyerniük.

– Kicsit a csoportkörön túl továbbtekintve, milyen – akár számszerűsíthető – célkitűzéssel vágnak neki az Eb-nek, illetve az azt követő kvalifikációs tornának?

– Minden meccsen győzelemre játszunk. Aki ma szereti ezt a csapatot, az nem támaszt olyan követelményeket, hogy mindenképpen tovább kell jutni ebből a négyesből. Azon dolgozunk ezzel a közösséggel – s nem társaságnak hívom, mert nagy különbséget látok a két kifejezés között –, hogy csodák nincsenek, csak idő kell hozzá, hogy meg találják a megoldást. A kollégáimmal erre, vagyis a megoldás megtalálására törekszünk. Az utóbbi időben mindent erre áldoztunk, de ez természetes. Végezetül elmondanék még valamit: egy nagyon nehéz időszakban rendezik meg ezúttal ezt a kontinensbajnokságot, hiszen recesszió van Európában, nehéz helyzetben van a gazdaság, ebből fakadóan nagyon ki vannak éhezve az emberek a sikerre, s ezt a csapatot nagyon szeretik. Azt gondolom, hogy ezzel az érzelmi töltettel fogunk parkettre lépni és végigküzdeni ezt az Európa-bajnokságot. Amíg a tehetségünk engedi, igyekszünk mindent megtenni, ám ne feledjünk: kint vagyunk az olimpiai kvalifikációs tornán, ahol ugyanakkor olyan csapatok ellen fogunk megmérkőzni a csoportmeccsek folyamán, amelyeknek létkérdés az olimpiai részvétel. Meglátjuk, hogy mennyire tudjuk kompenzálni azt az esetet, amikor esetleg a játékoskeretet tekintve egy erősebb gárda ellen kell felvenni a versenyt, hiszen érdemes fejben tartani, hogy nekünk még van három tartalékunk, akikre ezen a kvalifikációs tornán számíthatunk. Hogy egy példát említsek:

Pérez Carlosszal

három meccsben egyeztünk meg, de ő egy különleges ember és végig akarja ezeket a találkozókat játszani. Tehát a magam részéről úgy érzem, eddig mindent megtettünk, amire a tudásunk alapján képesek voltunk, s ez a jövőben is így lesz.

Budai Levente