A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő csapatok őszi teljesítményének értékelését ezúttal a Hódmezővásárhelyi FC II. csapatával folytatjuk. A vásárhelyiek második gárdája a nyáron a megyei II. osztályból jutott fel az I. osztályba, ahol az ősszel lejátszott 16 forduló során 15 pontot gyűjtve 17 csapat közül - tisztességgel helytállva - a 13. helyen várja a tavaszi folytatást. Az őszi idény tapasztalatairól és a tavaszi tervekről Dezső Ferencet, a gárda edzőjét kérdeztük. - A bajnoki rajt előtt sokan féltették a döntően 16-22 év közötti fiatalokból álló HFC II. csapatát azért, hogy képes lesz-e helytállni az előző évi megyei II-es bajnokságnál lényegesen erősebb megyei I-es mezőnyben. Mi volt a klub célja, hogy elvállalták a megyei I-es indulást és milyen célkitűzéssel vágtak neki a bajnoki küzdelmeknek? - A megyei I-es indulás felvállalásával egy régi álmunk valósulhatott meg, hiszen ez a versenyeztetési forma közelebb hozza egymáshoz az NB III-ban játszó labdarúgót az ifjúsági bajnokságban szereplővel és ezzel könnyebben meg lehet tartani azokat a játékosokat, akik még nem stabil csapattagok az NB III-ban, de itt szeretnének maradni a klubnál. Ez a lehetőség arra is jó, hogy a sérüléséből felépülő, vagy gyengébb formában lévő játékos számára játéklehetőséget biztosítson, mert a padon ülve nagyon nehéz formába lendülni. A klubvezetés elsődlegesen a bennmaradás kiharcolását tűzte ki célul a csapat elé. A megyei I-es bajnokságban jelenleg 17 csapat van, ha a létszámot a bajnoki év végén 16-ra csökkentik le, akkor az utolsó három helyezett kiesik. Amennyiben a nyáron a megyei bajnok nem vállalja az NB III-as indulást, illetve az NB III-ból lesz megyei kieső ez újabb egy-egy csapat kiesését jelentheti a megyei I. osztályból, így a biztos bennmaradó helyet mi a 12. helytől számítjuk, tehát a 8-12. hely a célkitűzés. Nem lesz könnyű. - A bajnoki rajt után az aggódók sejtelmei beigazolódni látszottak, hiszen három mérkőzés után még pont nélkül álltak. Milyen érzései voltak ekkor az edzőnek? - Az első fordulóban a bajnokság egyik nagy esélyese, a Mórahalom vendégei voltunk. Alig kezdődött el a találkozó, máris 3-0-ra vezettek a hazaiak. A fiatal játékosaimra bénítólag hatott az hogy mindjárt az elején a bajnokesélyes otthonában léptünk pályára. A Mórahalom rutinos csapat, nem véletlenül zárt az őszi idény végén az első helyen, de akkor, ott a folytatásban összekaptuk magunkat, sőt a végén még szépíteni is tudtunk, így a 3-1-es vereség miatt nem kellett szégyenkeznünk. A második fordulóban az SZVSE-t fogadtuk, így utólag ellenük pontot kellett volna szerezni, de a mérkőzés hajrájában elbuktunk. Ez még belefér - gondoltuk - hiszen a szegediek az előző idényben az élmezőnyben zártak. A harmadik fordulóban az erős csapatnak tartott Algyőnél vendégszerepeltünk és az 5-2-es eredmény alapján símán kikaptunk, de aki látta a találkozót és látta, hogy az utolsó negyedórában milyen helyzeteket hagytunk ki, az megerősítheti azt a megállapításomat, hogy akár mi is nyerhettünk volna. Három mérkőzés után nem voltam elkeseredve, hiszen tudtam, hogy jönnek még könnyebb ellenfelek is. - A negyedik forduló meghozta az első győzelmet, amelyet a talán túlzott önbizalommal pályára lépő szomszédvár, a Mindszent ellen értek el. A győzelem azonban nem hozta meg sikeres folytatást, hiszen a következő négy találkozón vereséget szenvedtek. - A sorsolás ismeretében jómagam két részre osztottam a bajnokságot. Tudtam, hogy az első hét fordulóban csak bravúrok árán van esélyünk a pontgyűjtésre, hiszen ebben a szakaszban rutinos játékosok alkotta, erős csapatokkal játszunk. Akkor úgy terveztem, hogy a második részben kellene annyi pontot szereznünk, amivel esélyünk marad a céljaink elérésére. Valóban így történt, hiszen Nagymágocson számomra ma sem megmagyarázható, súlyos vereséget szenvedtünk, a Dorozsma egy Horváth Péternyivel jobb volt nálunk, míg Kisteleken nem volt esélyünk arra a bizonyos bravúrra. Az első nagy pofon talán a Kiszombor elleni hazai találkozón ért, ahol sajnos a két csapat játékosai többet törődtek egymással, mint a labdával és a nálunk semmivel sem jobb zomboriak elvitték a három pontot Vásárhelyről. Ezek a pontok már most is nagyon hiányoznak, lehet, hogy a végelszámolásnál is hiányozni fognak, hacsak tavasszal nem sikerül idegenben visszavágnunk. A bajnokság második felében lejátszott nyolc találkozóból hármat megnyertünk, háromszor ikszeltünk és mindössze Sándorfalván és a Csongrád ellen szenvedtünk vereséget. Ahogy mondani szokás, a győzelmet nem kell megmagyarázni, de Röszkén, valamint itthon a Balástya és a Tápé ellen sem volt könnyű dolgunk. Talán furcsa, de a három döntetlenre még a győzelmeknél is büszkébb vagyok, hiszen Csanádpalotán három gólos hátrányból egyenlítve, megérdemelt győzelmet vettek el tőlünk, az UTC elleni hazai találkozón is vesztett helyzetből álltunk fel, míg a bajnokesélyes és addig 100 %-os Ásotthalomtól mi vettünk el először pontot, ráadásul idegenben és úgy, hogy a hazaiak igen erős támogatást kaptak. Úgy érzem, hogy az őszi idény végére állt össze a csapat, mentálisan is erősekké váltunk, ezért sikerülhettek ezek az eredmények. - Köztudottan nem könnyű második csapat edzőjének lenni. Gondolom ezt Ön is megerősítheti. - Valóban így van, hiszen itt a keret egy része állandó mozgásban van. Vannak olyan játékosok, akik az NB III-as kerettel készülnek és - bár ez nálunk nem jelentett számottevő létszámot - rájuk csak a mérkőzéseken számíthattam. Nem hiszem, hogy bennünket érhetne olyan vád, hogy sorozatosan az NB III-asokkal álltunk fel, így ezzel nem is befolyásoltuk a bajnokság tisztaságát. Tény, hogy az NB III-as és a megyei I-es mérkőzések időpontjai gyakran ütköztek, erre tavasszal talán nagyobb gondot kell fordítanunk, hiszen így az első csapatban csereként számításba vettek közül többen egyetlen percet sem töltöttek a pályán az adott hétvégén. Átnézve a keretet, kissé számomra is megdöbbentő, hogy ősszel összesen 38 játékos lépett pályára. Amikor eldőlt, hogy a megyei I-ben indulunk, akkor néhány volt korábbi játékosom jelezte, hogy szívesen visszajönne játszani. Visszatekintve ez a lépés nem igazán jött be, hiszen ez a négy-öt labdarúgó mára már különböző okok miatt kikopott a keretből. Igazából döntően a fiatalokra számíthattam, a csapat magját - Vígh, Brizik-Bodrogi, Bokor, Jesenszki, Tóth J., Soós, Konc K., Juhász II., Rácz L. révén - ők alkották. Egy ilyen sorozat közben természetesen voltak sérülés, vagy eltiltás miatti gondjaink, ilyenkor volt fontos, hogy bátran nyúlhattam az addigi kiegészítő emberekhez is. - Kiknek a teljesítményével volt elégedett? - A csapat összességében mentálisan és morálisan is megerősödött a bajnokság alatt, de természetesen az egyéni kiemelkedő teljesítmények is fontosak. A már említett fiatalokkal egyértelműen elégedett lehettem. Az ő fejlődésükön látszik meg leginkább a magasabb osztály által támasztott követelmények jótékony hatása. Remélem, hogy fejlődésük töretlen marad, hiszen az első csapatnak is nagy szüksége lenne jól képzett helyi fiatalokra. Külön szeretném megköszönni Borbás Zsoltnak, hogy a bajnokság közepétől rutinjával segítette fiatal csapatomat. - Melyek a soron következő feladatok? - A téli átigazolási időszak nálunk is okozhat játékosmozgást. Biztosan lesznek távozók és reményeim szerint néhány hiányposztra érkezhetnek is játékosok. A legfontosabb az lenne, hogy a csapat gerince együtt maradjon. Most egy hónapos pihenőt tartunk, az első edzésre január 16-án kerül majd sor és február elejétől már következnek a felkészülési találkozók is.
