Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Sport

Pipu életműve – az utolsó munkáscsapat nagy munkása + FOTÓK

Pipu életműve – az utolsó munkáscsapat nagy munkása + FOTÓK

2011. július 5., kedd
Pipu életműve – az utolsó munkáscsapat nagy munkása + FOTÓK
Tóth István „Pipu” neve elválaszthatatlan a szegedi labdarúgástól. Elnöke, mindenese az IKV Alsóvárosnak, 43 éve dolgozik „a” csapatért. Éppen a mezeket hajtogatja az öltözőben Tóth István „Pipu”, mikor a korai órán meglepjük a Szabadság téren. „Tizenöt különféle szerelésünk van, azt hiszem, erre nagyon büszkék lehetünk megyei III. osztályú együttesként” – mondja az elnök, aki maga mossa, vasalja, hajtogatja a mezeket, fűti a fatüzelésű kályhát, nyírja a füvet, vonalazza a pályát. A klub szíve, lelke. Mindene a futball, mindene az IKV Alsóváros. Neve az utóbbi évtizedek során fogalommá, egyéni stílusa a Szabadság tér védjegyévé vált. A szent gyepen át egy újabb szent helyre, a Marika presszóba vezet utunk. Pipu mindenkinek előre köszön. Szóda mellett folytatja.

Komócsin, Oláh, Dömötör és a Szombathy fiúk

„Az IKV Alsóváros Szeged utolsó igazi munkáscsapata, amely idén ünnepli fennállásának 53. évét, s bizony nagy becsben kell tartania minden, a helyi labdarúgásért szurkoló embernek. 1958/59-ben alakultunk, először Helyi Ipar néven a SZAK-pályán, majd a Cserepes sori Móravárosi pályán játszottunk. 1966-ban kerültünk a Szabadság térre, akkor került a névbe az Alsóváros az IKV mellé. Tudni érdemes, hogy magát a csapatot először Komócsin Szilveszter szervezte meg, olyanok játszottak akkor, mint Oláh Ferenc, Dömötör Antal és a három Szombathy fiú, aztán Király József szerepét emelném ki, aki elnök volt előttem. Én 43 éve vagyok itt, először játékosként, majd edzőként, vezetőként; mindenesként. Nagyszerű időszak volt ez, remek eredményeket értünk el, kiváló embereket ismertem meg. Nem a sportból, hanem a sportért éltem, éltünk, a saját szórakozásunkra csináljuk ezt az egészet. Többször nyertünk bajnokságot is, de amatőr alapokon működünk, feljebb lépni nem tudtunk” – meséli.

Kitüntetett

Tóth István „Pipu” tevékenységét 2010-ben Életműdíjjal ismerte el a SZEGEDma.hu és az Együtt a Szegedi Labdarúgásért szurkolói mozgalom.
„A labdát elrúgod, piff-puff, világos?!” Honnan ered a legendás név: Pipu? – tesszük föl a kérdést. „Annak is megvan a története! Mikor még a Gyufagyár úttörő 'mezítlábas' csapatában futballoztam, egy Bócsik Sándor nevű móravárosi játékos rám kiáltott: 'Gyerök, te vagy a centerhalf, nincs más dolgod, csak a labdát piff-puff elrúgod, világos?!' Így ragadt rám a Pipu név” – nevet a 69. életévében járó sportember. Megtudjuk: gyerekként az egykori Szukováthy (mai Ady) téren kezdte a labdarúgást, majd a Kendergyáron, a Kábelgyáron és a „Postán” át került az IKV-hoz. Komócsin Szilveszter, az IKV mindenese csalta át, lakást is kapott akkoriban, a 60-as évek végén, amiért átjött ide futballozni. „Fiatalság, de szép is volt! Milyen sokan jártak akkor a Szabadság térre. Most huszonhármas kerettel játszottuk végig a megye III-at. Nagy örömömre itt futballozik Alsóváros képviselője, Hüvös László is. De nem csak erről szól a történet. Ide hétvégén bárki bejöhet, mindenki focizhat a pályán” – így Pipu. Hozzáteszi: a felnőtt mellett korábban utánpótláscsapatokat is szerveztek, edzettek. Az előkészítő és a serdülő korosztályuk is nagyszerű eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, aztán négy-öt éve, mikor a különböző klubok „szétszedték” ezeket a gárdákat, „bosszúból” felhagytak a képzéssel. Pedig ma is jönnének, s nemcsak fiúk, hanem lányok is...

Maffiózók és karton sörök az öltözőben

Visszatérve a felnőttekhez, az IKV Alsóváros csapata a 2010/11-es szezonban 50 ponttal a nyolcadik helyen fejezte be a megyei III. osztályú bajnokságot. „Jó kis csapat volt ez, de elszórakozták a bajnokságot. Előrébb is végezhettünk volna. Meg is büntettem a fiúkat alkalmanként 500-1000 forintra. Vagy karton söröket kell hozni annak, aki hibázik vagy éppen hiányzik. Ha elfogy a sör, új csapatkapitányt választunk, ő tölti föl a készletet. Egy mindenkiért, mindenki egyért, ez az alapelvünk! Nagyon szeretem a srácokat. Magázom őket. Ha úgy szólok hozzájuk, uraim, már tudják: baj van! Nem azt mondom: szemetek! No, arany emberek ezek a fiúk! Csak egyszerűen maffiózóknak hívom őket, de mindent megcsinálnak, amit kérek tőlük. Az öltöző és a pálya hangulata pedig egész egyszerűen magával ragadó. Ezért megéri csinálni ezt az egészet, még ha rengeteg munkával és költséggel jár is. Szegény feleségem, Isten nyugosztalja, hogy leszúrna, ha tudná, mennyi pénzem van ebben a csapatban! De nekem ez az életem. Azt akarom, hogy majd itt, a Szabadság téren is szórják szét hamvaimat” – mutatja be Pipu, mi minden és milyen szorosan köti őt az IKV Alsóvároshoz, a labdarúgáshoz. 41 évig dolgozott egyébként az IKV-nál, nyugdíj mellett is mintegy nyolc esztendőt. Ünnepnapon sem pihent, ha arról volt szó, üvegezett, közösséget szervezett. Idén köszöntek el tőle... De vissza a futballhoz, hiszen rengeteg sztori, számtalan színes egyéniség kötődik ahhoz a 43 évhez, amit Pipu a klubnál eddig eltöltött. Sorra meséli a történeteket, se szeri, se száma a vidám epizódoknak. „Rengeteg kedvenc játékosom volt. Herold László 'Hecsi', aki a 70-es években játszott itt, s sajnos már meghalt, akár NB I-es focista is lehetett volna, ha összeszedi magát. Nem jött neki össze. Ej, de betyár embereim voltak itt mindig! A maiak közül Pipicz Pista, aki negyven éve barátom, erre nemrég szombaton reggel mondta le a meccset. Elküldtem a francba, de legszívesebben helyben is hagytam volna!” – dörög kedélyesen Pipu.

A pénz nem dominál – bunda nélkül is dorbézoltak

A kedvenc mérkőzések közül is nehéz a választás. Az elnök sóhajt, majd ismét belekezd. „Egyetlen egy alkalommal akartunk bundázni, még játékosként, az edző háta mögött. Megnyertük a városit, s a megyei I-ért a Sándorfalvával, a Szentesi Honvéddal és a Földeákkal küzdhettünk. A Földeákkal úgy meccseltünk Szőregen, hogy ha megvernek bennünket, feljutnak. Öt teherautóval jöttek ki a találkozóra az IKV-tól. Oláh Ferivel, Hecsivel és a többiekkel úgy döntöttünk, eladjuk a meccset 500 forintért, s utána elmegyünk enni-inni a Rádóba. Szóltunk a földeákiaknak, akik nem akartak fizetni. Az első félidőben aztán lőttünk három gólt, majd a szünetben szóltak, fiúk, megvan a pénz. No, akkor már késő volt! Nyertünk 5-0-ra, még a Délmagyar is megírta, lám-lám, a pénz nem dominál! Végül a Sándorfalva jutott föl. Mi pedig ott röhögtünk a Rádóban, s amiért ilyen jól játszottunk, meghívattuk magunkat az IKV igazgatójával...” Ne legyen kétségünk, Pipu napokon keresztül tudná folytatni a mesélést. Arról a bajnokcsapatukról, mely 118-18-as gólkülönbséggel szerzett aranyat a városiban, de „vezetői hiba” miatt végül nem vállalta a megye I-et. Azokról az időkről, amikor diszperzitért adták-vették a futballistákat. Azonban lassan kiürül a pohár, indulni kell, vár a pálya, vár a munka. Hamarosan itt a Marika-kupa.
IKV Alsóváros Szabadság tér Tóth István Pipu

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo