Viszontagságos szezon után vérfrissítésre vár az UTC

Nagyszerű őszi szezont követően mérsékelt tavaszt produkált a labdarúgó megyei I. osztályban az újonc Ujszegedi TC, mely a bajnokság második felében megérezte három kulcsembere elvesztését. A tizennegyedikként végzett együttes vezetőedzője, Pálfy Zoltán értékelt.

A megyei II. osztály Tisza-Maros csoport 2010. évi bajnokaként azzal a céllal vágott neki a pontvadászatnak tavaly az Ujszegedi TC, hogy ne legyenek kiesési gondjai, sőt, a középmezőny meghatározó alakulatává nője ki magát. Erhardt Szilárdéknak akadtak nagyszerű periódusai, mérkőzései, s féltávnál 15 ponttal még a tizenegyedik helyen tanyáztak, tavasszal azonban jelentősen rontottak, s visszaestek a tizennegyedik pozícióba. 24 ponttal zárták a megyei I. osztály küzdelmeit, hat győzelem (négy ősszel, kettő tavasszal) és hat döntetlen mellett tizennyolc vereség szerepel mérlegükön. Az igazsághoz hozzátartozik: a búcsú réme egy pillanatra sem fenyegethette az újszegedieket, hiszen a Röszke és az Üllés bottal üthette a nyomukat. De mi okozhatta a két bajnoki félévét egymástól élesen elválasztó cezúrát? – tettük föl a kérdést

Pálfy Zoltán

vezetőedzőnek.

Ősszel még működött, tavaszra eltűnt az UTC-tengely

„Ősszel még vitt bennünket a lendület, bajnokcsapatunk kiváló közössége. A SZVSE és a Csongrád elleni döntetlen erőt és önbizalmat adott, pláne, hogy a nyerhető találkozók közül többet is be tudtunk húzni. A téli felkészülés sem sikerült rosszul, edzőtáborba mentünk, megszereztük azt az erőt, ami végig kitartott. Az viszont rosszul érintett bennünket, hogy az átigazolási szezont követően derült ki, hárman is külföldön vállaltak munkát. Kulcsemberek távoztak

Török Márk

és

Fejsze Endre

személyében, illetve a tavasz nagy részében

Jaksa Tiborra

sem számíthattunk, kiesésével pedig stabilitását veszítette a védelem. Mindehhez adódott még hozzá, hogy a rutinos középső védő,

Tóth Zoltán

munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott edzésre járni. Gyakorlatilag kiesett a tengelyünk, ami igencsak rányomta bélyegét a szereplésünkre” – kezdte. Az UTC – árulta el – 30 pontot tervezett az első megyei I. osztályú esztendőre. Ennek a felét teljesítették a labdarúgók novemberig, ám utána – többek között az előbb említett okok miatt – elmaradtak a várakozástól. Ennek következtében a középmezőnybe kerülés is álom maradt. „Nem kezdtünk rosszul márciusban sem, hiszen Csongrádon és Balástyán is pontot szereztünk. A negatív széria talán Tápén kezdődött, ahol egyéni hibák miatt maradtunk alul, majd Röszkén – miután leszakadt az ég – elsüllyedtünk a mocsárban. Ott valami megtört a csapatban, fejben szétesett a társaság, amit a hajrában nem is tudtunk kellőképpen kezelni.”

Pontok úsztak el a rossz döntéseken

Az Üllést és a Kiskundorozsmát hazai pályán sikerült ugyan még megverni, ám az utolsó nyolc fellépéséből hetet elveszített az UTC, csak egy ikszre futotta erejéből. Talán az is a megtorpanás hátterében állhatott, hogy az alapvető célkitűzést, a bennmaradást addigra gyakorlatilag sikerült biztosítani? „Ez is benne lehet a pakliban. A röszkei meccs után világossá vált, tizenegyediknél jobbak nem nagyon lehetünk, ahogy tizennegyediknél rosszabbak sem. Nehéz volt már motiválni a játékosokat. Ráadásul három kőkemény összecsapás következett az Ásotthalom, a Kistelek és a Mindszent ellen. Az Ásotthalom-derbin nem is futballoztunk rosszul, ha a bíró nem nyúl bele a találkozóba, összejöhetett volna a bravúrpont. Ez is megtört bennünket. Általában véve is úgy érzem, a játékvezetők nem nagyon szerettek bennünket ebben a bajnokságban. Ezzel együtt a végére fásulttá váltunk, kevesen is maradtunk, visszaütöttek a sérülések és a munkahelyi elfoglaltságok” – így az értékelés.

Arra a kérdésre, kivel lehetett teljesen elégedett a bajnokság során, Pálfy Zoltán tömören felelt: senkivel. „Többen is akadtak, akik hoztak egy jó átlagot. Így a két kapus,

Béry István

és

Cserháti Dániel István

teljesítményével alapvetően nem akadt probléma, bár néhány bravúrt hiányoltam tőlük. A védelemben már komolyabb gondok mutatkoztak. Jaksa és Tóth pótlására kell is majd embereket keresnünk. Szélső bekkekre is szükségünk van, hiszen akik itt szerepeltek, a támadásokat nem tudták megfelelően segíteni. Ebben a csapatrészben

Balogh Norbert

nyújtotta a legjobb teljesítményt mindent egybevetve. A középpályán jobban oldottuk meg a támadó feladatokat, a védekező résszel azonban rengeteg problémánk volt. A hátvédek helyzetét is nehezítette, hogy sokszor egy az egyben kapták az ellenfeleket. Szeretnénk szélsőket igazolni, akik lendületet adnak, illetve egy szűrőt is szívesen látnánk. Itt a középpályán egyébként

Szabó László

játszott a csapathoz képest jól, a képességeikhez mérten azonban benne is sok maradt még. Ami a támadósort illeti, sajnos a helyzetkihasználás az egyik legnagyobb gyengeségünknek bizonyult ebben a pontvadászatban. Dicséretet talán csak a 21 éves

Kovács Sándort

illeti, akit télen szerződtettük a Vásárhely megyei III. osztályú csapatától. A fiatal csatár öt gólt jegyzett tavasszal, s övé a jövő. Ha sikerül erősítenünk, a következő évben tíz fölé juthat” – mondta Pálfy Zoltán. A mester hozzátette: mérkőzések sorát veszítették el amiatt, hogy rendkívül rossz százalékban értékesítették a kidolgozott ziccereket, azaz a kapu előtt rossz döntéseket hoztak. Az edzéselemekből (kispasszos játék, kényszerítők, szélre kivitt labdák, mélységi passzok) sokat visszakapott a játékosoktól, akiknek talán fejben volt a legtöbb problémájuk, nem koncentráltak eléggé a döntő szituációkban.

Öt-hat minőségi játékossal erősítenek a nyáron

A szakember szerint a viszonylagos tavaszi eredménytelenség részben oda vezethető vissza, hogy az UTC újoncként a nehezebb utat választotta. Egyben tartotta megye II-es bajnokcsapatát, hogy megmérje játékosai erejét egy osztállyal feljebb, nem pedig hat-hét meghatározó (új) embert hozott a Kertész utcába. „Úgy gondolom, futballistáink 80 százaléka bizonyította, érett a megye I-re. Akik nem, ők szépen le is morzsolódtak. Önkritikusan meg kell jegyeznem, télen talán már hozzá kellett volna kicsit nyúlnunk a kerethez, de akkor még az őszi eredmények tükrében bíztunk a céljaink teljesíthetőségében. Utólag könnyen okos az ember, azonban látszik: vérfrissítésre lett volna szükség. Ezt így most nyáron csináljuk meg. Legalább öt-hat minőségi labdarúgóval akarunk erősíteni, hiszen jövőre nem szeretnénk alább adni az első nyolc közé kerülésnél” – jelentette ki bátran. A kiszemeltek természetesen már megvannak, ám a nevek egyelőre nem publikusak. A június 18-i záróvacsora rövid szünetet kap az együttes, a felkészülést július 4-én kezdik. Addigra válhat véglegesség a bajnokságot az augusztus 20-i hétvégén megkezdő keret is. Pálfy Zoltán a klub utánpótlásából egyelőre

Bujdosó Richárddal

számol a felnőttek között, a 17 éves tehetség az utolsó fordulóban remek játékkal mutatkozott be Sándorfalván. Jó adottságokkal bíró, kiváló szervezőkészségű futballista, akitől sokat vár a tréner. Rajta kívül is folyamatosan figyel egy-két ifjút az ifiben, akik akár már téltől lehetőséghez juthatnak a „nagyok” között.

Jól kiegészíti a futballt a futsal

A szezonzárás apropóján két kérdést nem kerülhettünk még meg a vezetőedzővel folytatott beszélgetésben. Az egyik a futsal: az UTC gárdája – mint ismeretes – kivívta az NB I-es szereplés jogát. Pálfy Zoltán rendkívül boldog az eredmény miatt, hiszen az a klub és a város hírnevét is öregbíti. Szakmai szempontból sem tart a következő idénytől. „Senkit sem kötelezhetünk, s nem is kötelezünk arra, hogy a kettő között válasszon. A futsal nagyon jó alapja a felnőtt nagypályás futballnak. Bízom benne, a város is az együttes mellé áll, s lehetővé válik az indulás a legmagasabb osztályban. Ott már három utánpótlásgárdát is kötelező lenne indítani, ami vonzaná a gyerekeket, s jó nagypályás képzést is biztosítana a rövid passzos technikás játék elsajátításán keresztül. Mivel a nagypályás felnőttcsapatunkból többen is érdekeltek voltak és lesznek is a futsalban, biztosan lesznek majd olyan hétvégék, mikor a futsal fontosságára tekintettel spórolunk a megye I-ben egy-két emberrel. Ezért is szeretném, ha tizennyolcas, minőségi szempontból is bő kerettel vágnánk neki az évadnak” – emelte ki.

Tőzeg kerül majd a „korcsolyapályára”

A másik fontos terület a Kertész utcai pálya kérdése. A játéktér tavaszra rendkívül rossz állapotba került, ilyetén módon is éppen jókor jön a létesítményfenntartásra megszavazott 4 milliós önkormányzati támogatás. Márciusban a SZVSE és a Csanádpalota elleni meccset is el kellett halasztani, mert a pálya területének 80 százalékát tizenöt-húszcentis víz borította. Az ötödik tavaszi játéknapon is csak úgy rendezhették meg itt a Mórahalom elleni találkozót, hogy egy nappal azt megelőzően még a Gabonakutató traktorral szivattyúzott a gyepen... „Sajnos ez a mai napig rányomja bélyegét a területre. Mocsaras pályán játszottunk, majd azonnal kisütött a nap, sziklává dermedt az egész, lehetetlen eltüntetni a cipő-, láb- és becsúszásnyomokat. Hál' istennek megkaptuk az önkormányzati forrást, aminek révén tőzeggel szórhatjuk majd meg a pályát. Persze erre csak a téli hónapokban lesz lehetőség, addig ki kell bírnunk még az őszi meccseket. Gyepcserére nem futja. Nyáron töltögetjük, nyírjuk, locsoljuk, hengereljük, ahogy erőnkből telik. 2000-ben már voltunk hasonló helyzetben, akkor tizenöt centit töltöttünk rá, s nagyszerű is lett a pálya. Remélem, most télen is hasonló sikerrel járunk” – beszélt a részletekről. A vezetőedző egy érdekes epizóddal zárta gondolatmenetét. Tavaly novemberben komoly esőket kapott a pálya, amire decemberben vastag hótakaró érkezett. A Kertész utcai terület végig lefagyott, közepén jégkorcsolyáztak. „Ezt a borzalmas látványt nem kívánom senkinek, aki a futballban nőtt föl. Szeged legnagyobb jégpályája nálunk működött, csak éppen nem szedtünk belépőt” – osztotta meg olvasóinkkal a talán megmosolyogtató, mégis szomorú történetet.