85 éves a Fekete Párduc

Ma ünnepli 85. születésnapját az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója cím egyik jelöltje, a gyulai Grosics Gyula Labdarúgó Akadémia névadója.

Az 1926. február 4-én született, mindig fekete mezben pályára lépő csodakapus gyerekként csatár szeretett volna lenni. "Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem" - válaszolta már oly sokszor, a kezdeteket firtató végeérhetetlen újságírói kérdésekre az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes labdarúgó. Gyerekként, 14 évesen mutatkozott be az élvonalban szülővárosa, a Dorog színeiben. Arra a kérdésre, hogy elcserélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt, jóllehet az olimpiai diadal is komoly sikert jelent számára. "1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta le, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes" - mondta az MTI-nek adott interjújában. A helsinki győzelem után részese volt a labdarúgás történetének legnagyobb diadalának, az 1953-as évszázad mérkőzésének, amikor a nyugaton csak hírből ismert magyar válogatott, az Aranycsapat 6-3-as vereséget mért az angolokra a Wembley-stadionban. De a világbajnoki cím begyűjtése még hátra volt. "Már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" - mondta

Grosics

, aki máig nem tudta feldolgozni a 3-2-es német győzelem okozta traumát. "Már ötven éve volt az a mérkőzés, de ha álmomból felébresztene valaki és emlékeztetne rá, még mindig a könnyeimmel küzdenék" - mondta

Peter Kasza

magyar származású, Németországban élő újságírónak, aki később A berni csoda - Amikor a foci történelmet ír című könyvében dolgozta fel az 1954-es berni döntő történetét német és magyar szemszögből. A vesztes döntő után az Aranycsapat lassan széthullott, a kegyelemdöfést a nagyszerű válogatott haláltusájában az 1956-os forradalom jelentette. Sokan külföldre menekültek, Grosics azonban maradt. Pályafutását Dorogon kezdte ugyan, de a háború utáni magyar futball csillagának emelkedésével és saját maga stabil első számú kapussá válásával, 1950-től a fővárosban, a Honvédnál folytatta. 1956 után a véleményét soha véka alá nem rejtő Grosicsot is kiszemelte a rendszer, hazaárulással vádolták, s miután a vádakat bizonyítani mégsem sikerült, megtiltották, hogy fővárosi csapatban játsszon. 1963-ig Tatabányán folytatta, majd amikor következő évben a Ferencvároshoz való átigazolását nem engedélyezték, váratlanul abbahagyta karrierjét. Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol a magyar futballélet vezérszónoka volt, aki már a hetvenes évek végén számtalanszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére. 2008-ban azután - pontosan három éve, 82. születésnapján - mégiscsak megtörtént az az ominózus átigazolás: a Ferencváros szabályosan leigazolta Grosics Gyulát, aki a Ferencváros - Sheffield United barátságos labdarúgó-mérkőzésen a kezdőtizenegyben kapott helyet. A Fekete Párduc jelenleg is követi a futballt, de már csak televízióban, mert egészségi állapota ezt teszi lehetővé. Egészségével kapcsolatban az MTI-nek elárulta, hogy nem dicsekedhet, panaszkodni pedig nem akar. Három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, amely megsértette a tüdejét. Utána ötször lyukadt ki a tüdeje, s emiatt két éve hosszú ideig kezelték kórházban. "A rekeszizmot húzták rá a problémás területre. Azóta nincs gondom vele, csak a légzésem vált nehezebbé, már egy apró séta is kifáraszt. Minden héten vizitre kell járnom, illetve vissza kell fognom magam, mert veszélyes lehet az egészségemre a sok közszereplés" - mondta Grosics. A Dorogon született, 86-szoros válogatott hálóőr óriási megtiszteltetésnek tartaná, ha beválasztanák a Nemzet Sportolói közé. Amint azt mondta, szavakkal nem kifejezhető, hogy mit érezne, ugyanakkor hozzátette, nem akarja beleélni magát ebbe a helyzetbe, inkább nyugtával dicséri a napot, mert korábbi jelöltségei során nem került be a kiemelkedő társaságba. A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát neveztek el róla. Hozzátette, amikor ennek jelentőségébe belegondol, akkor elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit. "Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, amire öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" - mondta Grosics, akinek életéről dokumentumfilmet forgattak, a mű díszbemutatójára hétfőn kerül sor

Schmitt Pál

állam- és

Orbán Viktor

kormányfő jelenlétében. Karrierje számokban: 86 válogatott mérkőzés (59 győzelem, 14 döntetlen, 13 vereség), 96 válogatottként kapott gól (csapata eközben 258-at rúgott, meccsenkénti átlagban 1,12 kapott és 3 rúgott), háromszoros magyar bajnok, egyszeres olimpiai bajnok (1952, Helsinki), Európa-kupa győztes (1953), világbajnoki ezüstérmes (1954, Bern), 390 bajnoki találkozón védett a Dorog AC, a MATEOSZ, a Honvéd és a Tatabánya színeiben, szimbolikusan pályára lépett 2008-ban, mint a Ferencváros kapusa.