Focizni a jog gyepén

„A szegedi jogi kar - csak egy karnyújtásnyira” névvel a most felvételiző középiskolás évfolyamok és az érdeklődő tizenegyedikesek számára olyan kihelyezett előadásokat szervezett a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ÁJTK), ahol a fiatalok különböző jogi témakörökbe kóstolhattak bele. A Tömörkény gimnáziumban például a futballpályák jogi „játszmáit” elemezte Kasza Péter Ferenc.

Miért a spanyolok nyerték a dél-afrikai világbajnokságot? És vajon tudjuk-e, hogy az uruguayi

előtti „ágyúzásnál” három leshelyzetet sem intett be a partjelző? És mindezekből milyen jogi elemzéseket lehet kiolvasni? Az ÁJTK közigazgatási tanszékének tudományos munkatársa többek között e kérdésekről is beszélt, bevezetve fiatal hallgatóságát a futballpályák világába, ahol kevesen gondolnák, hogy a jogi alapfogalmakat milyen érdekes kontextusba lehet helyezni.

Jog és erkölcs a fociban

„

Müller

két sárgalap miatt a spanyolok elleni elődöntőben nem játszhatott, s ez a hiány nagy értékben közrejátszhatott abban, hogy a tornán addig a legjobb formában futballozó válogatott kiesett” – vezette fel az előadó a sárga lap jelentésével és használatával kapcsolatos gondolatait. „Hogyan viszonyul a labdarúgás játékszabálya a joghoz? A jog mellett az erkölcsi normákat is vizsgálni szoktuk, s e konkrét esetben a sárga lap nem azt a funkcióját töltötte be, amit kell. Hiszen eredetileg a játékban ez egyfajta feljegyzést hivatott bemutatni a nézők és a játékosok felé: a sípmester leírta noteszébe, hogy adott focista szabálytalan, figyelni kell rá, s legközelebb már le lehet küldeni” – hangsúlyozta

Kasza Péter Ferenc

, kiemelve, hogy itt nem töltötte be ezt a funkcióját a sárga lap, hiszen Müller végig fegyelmezett játékot mutatott be, összesen talán ez a két szabálytalansága volt, ráadásul egyik sem durva: egy rossz ütemű becsúszás és egy vétlen kezezés, melyeknél a játékvezető úgy ítélte meg, hogy sárgát ér.

A szabályok morális jellegét is boncolgatta az előadó. Az Uruguay-Ghána összecsapásnál Luis Suarez kezezését a mérkőzés utolsó pillanatában. Ebben az esetben is a szabály egzakt, a cselekedetéhez semmilyen morális hozzárendelés nincsen, az erkölcsi norma íratlan. Saját hazájában például hős lett a kezező játékos, mert csapata továbbjutott végül. Objektíven tekintve azonban cselekedetének erkölcsi vonzata nem túl fényes. Viszont valamilyen szinten, a Fair Play szellemén keresztül az erkölcsi szabályzás is megjelent a pályákon, hiszen a súlyosan sportszerűtlen magatartást már nemzetközi szinten is büntetik utólag. Erre példa lehet a Barcelona kapusa,

Pinto

cselekedete, aki sípjelet utánozva

tévesztette meg a támadót

, emiatt később két mérkőzésről eltiltották.

Játékvezető vagy bíró?

Angolul Laws of the game címmel található meg a labdarúgás szabályrendszere. Ha bár a law kifejezés magában az angolszász jogban is szélesebb spektrumon használatos, mint a mi törvény kifejezésünk, mégis felvetődhet a kérdést, hogy a játékszabályok mennyire viselkednek törvényszerűen, a játékvezető pedig mennyiben bíró? „A szabályok önmagukban nem érnek semmit, absztraktak, konkrét szituációra alkalmazhatóak. Játékvezető például előnyszabály alkalmazásánál, másfajta tevékenységet követ, mint a puszta bíráskodást, hiszen a jövőre nézve hoz egy döntést. A jogi értelemben vett bírót és a játékvezetőt nem hozzuk tehát egy szintre” – érvelt az előadó, aki „a jogi alapfogalmak és a foci” témakörében tartott szemináriumának zárásaként ismét Suarez kezezését vette elő. Ha képesek lennénk olyan jogi közeget teremteni, hogy minden szabálytalanság feltárt és szankcionált legyen, akkor Suarez kezezése soha nem történt volna meg. Az ominózus kezezést megelőző események során a támadó csapat ugyanis

háromszor került leshelyzetbe

, amit a partjelző a nagy izgalmak közepette „elfelejtett” jelezni. Kérdés, meg lehet-e teremteni egy ilyen közeget, anélkül, hogy a játék színvonala ne csökkenjen? Zárójelben megjegyezhetjük talán, hogy a játék szerelmeseinek ez a kérdés költői…