A C és a D csoport is befejezte küzdelmeit a futball-vb-n. A C-ben Anglia 1-0-ra verte Szlovéniát, de így is csak másodikként ment tovább az Algéria ellen 1-0-ra nyerő Egyesült Államok mögött. A D kvartettben Németország végzett az élen, mely 1-0-ra múlta felül a másodikként záró Ghánát. Ausztrália 2-1-re győzött Szerbia ellen, mindkét gárda kiesett. Az angolok számára sorsdöntő csatát elemzi Szakszemmel Bóka Ferenc, a szegedi Tisza Volán SC UEFA „A” licences edzője.Szlovénia – Anglia 0-1 (0-1). D csoport, 3. forduló. Port Elizabeth, Nelson Mandela Bay stadion 36 893 néző. Vezette: Stark (német). Szlovénia: S. Handanovic – Brecko, Cesar, Suler, Jokic – Birsa, Koren, Radosavljevic, Kirm (Mataz 79') – Novakovic, Ljubijankic (Dedic 62'). Szövetségi kapitány: Matjaz Kek. Anglia: James – G. Johnson, Upson, Terry, A. Cole – Milner, Barry, Lampard, Gerrard – Defoe (Heskey 86'), Rooney (J. Cole 72'). Szövetségi kapitány: Fabio Capello. Gólszerző: Defoe (23'). A C csoport küzdelmeinek jót tett az angolok első két meccsen mutatott betlije, ugyanis a záró csoportmérkőzések előtt még mind a négy csapat továbbjutási reménnyel készülhetett saját találkozójára. Ez természetesen azt is jelentette, hogy az angolok feje fölött Damoklész kardjaként lebegett a kiesés, amely – mondani sem kell – nemzeti tragédiát jelentett volna a szigetországban. A mérkőzés előtt két kardinálisnak tűnő kérdés fogalmazódott meg bennem: vajon mer-e Capello váltani, és az angol közvélemény által megkövetelt, hagyományos 4-4-2-es játékrendszert egy hatékonyabbra cseréli? Illetve a mérkőzés előtt csoportelső szlovén válogatott megelégszik-e a döntetlennel, vagy megpróbál győzelemre, ezáltal biztos továbbjutásra játszani? Miért is kellene Capellónak váltani? Az angolok által játszott játékrendszernek az első mérkőzések alapján két alapvető hibája van. Súlyosabbnak a csatárkérdés tekinthető: míg Rooney helye egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, addig luxus az egyaránt kivételes fizikai mutatókkal rendelkező, de lassú és sablonos Heskey-vel, illetve Crouch-csal próbálkozni, miközben a padon Defoe, Lennon, Joe Cole és Wright-Phillips ülnek. A másik sarkalatos pont Gerrard játéka. A középpályás védekezést láthatóan nem tudják megoldani ketten Lamparddal, így Gerrard kikerül a bal szélre, ahol észrevehetően rosszul érzi magát, és a saját tudásának csak töredékét tudja magából kihozni. Az angolok szerencséje, hogy ez a tudás még így is világklasszis, azonban a világbajnokság későbbi periódusaiban egészen biztosan szükség lesz csapatkapitányuk kivételes játéktudásának minden elemére. Ami a szlovénokat illeti, a győzelem varázslatos, a döntetlen tökéletes, míg a vereség sem minden körülmények között elfogadhatatlan eredménynek ígérkezett. (Továbbjutásra is álltak az USA-Algéria mérkőzés hosszabbításáig.) Capello a várakozásaimnak megfelelően legalább az egyik kérdésben lépett, és Rooney mellett a mozgékony és agilis Defoe-t kezdette, amely mint később kiderült, jó húzás volt. A mérkőzés az angolokhoz hasonlóan 4-4-2-t játszó szlovén csapat dominanciájával kezdődött, akik védekezésüket feltolták az ellenfél térfelének közepéig, és amellett, hogy a középső harmadot jól zárták, agresszív kilépéseikkel elfojtották az angolok indítási próbálkozásait, valamint többször labdát is szereztek középen. Már a mérkőzés ezen periódusában jól látszott, hogy a dél-európaiak fő fegyvere az angol labdavesztések utáni kontrák lehetnek. Az angolok ebben a periódusban főként felívelésekkel próbálkoztak, amelyeket Rooney visszafogott hatékonysággal tartott meg. Az angolok játékában körülbelül a 20. perctől állt be változás, egyre többet használták a széleket, és gyors, egy-két húzásos oldalváltásokkal próbálták kimozgatni a szlovénok felállt védelmét. Ez a 23. percben be is jött, hiszen Milner jobboldali beadását Defoe váltotta gólra. Ezen a ponton újabb kérdés merült fel bennem: vajon tanul-e Anglia már több világversenyen elkövetett, az amerikaiak ellen is látott hibájából, vagyis ráül az eredményre, lehetőséget adva akár egy véletlen hibának, vagy megpróbálja bedarálni ellenfelét? A semleges nézők örömére az utóbbi történt, és parázs 15 percet láthattunk, Defoe-helyzettel, angol tűzijátékkal. A félidő végére a szlovénok egyre többször maradtak le a szélekről, szerencséjükre a játékrész vége kicsit ellaposodott, így ugyan egy gólos hátrányban, de továbbjutóként vonulhattak szünetre. A második félidőben bekezdtek az angolok, előbb egy gyorsan elvégzett szöglet után veszélyeztettek, majd egy végletekig kijátszott akció végén szereztek lesgólt. A félidő első 20 percében kitartott ez a lendület, óriási iramot diktálva sorra alakították ki az angolok a helyzeteket, előbb Terry fejesét védte bravúrral Handanovic, majd Rooney találta el a kapufát. A mérkőzés ezen szakaszában, a szlovén csapat teljesen beszorult, 8 emberrel védekezett, míg két előretolt csatáruk, Novakovic és Ljubijankic, az esetleges kontrák lehetőségét jelentette, azonban az ő helyzetük sokáig kilátástalannak tűnt. Nem úgy a 62. percben, éppen Ljubijankic helyére beálló Dedicé, aki a 68. percben, a semmiből kialakult szlovén tűzijáték egyik főszereplője volt. Ezt követően az utolsó 20 percben a játék ritmusa ismét visszaesett, míg az angolok cserékkel és kisebb taktikai módosítással (4-4-1-1 Joe Cole beállása után) újfent régi önmagukat idézték, és az eredmény őrzését tűzték ki célul, addig a szlovén szövetségi kapitány, Matzaj Kek újabb támadó küldött pályára Matavz személyében. Mint utólag kiderült, későn. Annak ellenére, hogy az utolsó 5 percben akadt még meleg szituáció James kapuja előtt, Anglia megőrizte minimális előnyét és ezzel a győzelmet, amely ugyan csak második helyen, de továbbjutást ér. Összességében elmondható, hogy míg a szlovénok túlságosan is türelmesnek bizonyultak, addig a sokkal nagyobb egyéniségeket felvonultató angol válogatott megbirkózott a rá nehezedő nyomással és megmentette renoméját. A szlovén csapat kiesését nem kell különösebben sajnálnunk, személyükben egy kulturált, azonban nem túl karizmatikus csapat búcsúzott a világbajnokság küzdelmeitől. Személy szerint sokkal többet várok Anglia csapatától, azonban meglátásom szerint ehhez szerkezeti váltásra van szükségük. Úgy gondolom, az eddig bármilyen felállásban stabilan játszó védelem és James kapus helye biztos, azonban középen két szervező középpályással (Gerrard és Lampard), mögöttük egy védekező középpályással (Carrick vagy Barry), egy csatárral (Rooney) és két villámgyors szélsővel (Defoe, Joe Cole, Lennon, Wright-Phillips, Milner) kellene kialakítaniuk egy 1-4-1-4-1-es játékrendszert. Persze az sem kizárt, hogy a nemzet, amely tejjel issza a teát, újfent bebizonyítja, hogy létezik fából vaskarika, és egyedülálló módon, játékosait a kedvenc játékrendszeréhez igazítva ér el végre világraszóló sikert. A csütörtöki vb-program:
16:00: Olaszország – Szlovákia, Paraguay – Új-Zéland (F csoport). 20:30: Dánia – Japán, Kamerun – Hollandia (E csoport). Szakszemmel rovatunkban a Dánia – Japán mérkőzést elemzi majd Kispál Csaba, a Tisza Volán SC UEFA „A” licences edzője.
