Lajtos Szandra nyolc év után ismét ott lehet a téli olimpián

– Egyáltalán nem biztos, hogy bekerülök az Európa-bajnok váltóba – kezdte beszélgetésünket az egyetlen szegedi téli olimpikon,

Lajtos Szandra

. - Egyelőre tartalékként utazok az olimpiára. Sok mindentől függ a szereplésem. Ha nagyon jó formában leszek, akkor az edző változtathat az összeállításon, különben csak betegség vagy sérülés miatt cserélnének be. Őszinte leszek, nem kívánom senkinek ezt a kettősséget, amiben élek. Egyetlen versenyzőtársamnak sem kívánom, hogy baja essen, közben meg szeretnék is versenyezni. Nehéz ezt feldolgozni, nehéz így edzeni, de annyira szeretnék kimenni az olimpiára, hogy ugyanolyan lelkesen és keményen tréningezek, mint a többiek.

– Milyen formában van?

– Hatalmas alapozáson vagyunk túl, ólomlábakon járok, fáradt vagyok. Ezután jönnek a gyorsítások és finomítások.

– Szegeden keveset látni a műjégpályán. Mi az oka?

– Idén talán négyszer voltam jégen Szegeden. Folyamatosan Pesten vagyok, mert naponta két edzése van a rövidpályás gyorskorcsolya-válogatottaknak. Csak félnapokra jövök haza, mert nincs több időm. Ahogy újra elkezdtem korcsolyázni, és látszott, hogy jól megy, nincs semmi probléma a bokámmal, bekapcsolódtam a válogatott munkájába. Nyáron is állandóan táborokban voltam, rengeteg munkát végeztem.

– A súlyos, 2008. január elejei bokatörés után jó fél évvel derült ki, hogy ismét korcsolyázhat. Más ember már annak is örül, hogy ilyen súlyos műtét után lábra áll. Visszaemlékezve: a kórházi ágyon babusgatva a lábát, gondolta, hogy 2010-ben ott lesz az olimpián?

– Mint mindenki, a kórházi ágyon csak arra gondoltam, hogy normálisan tudjam használni a lábamat. Nem álmodoztam, korcsolyával nem álmodtam. Elvégeztem a több mint féléves rehabilitációt, és kiderült, akár korcsolyázhatok is. Kivették a csavarokat és a lemezeket a bokámból, mert egy újabb balesetnél ezek ripityára törték volna lábamat. De még ekkor sem gondolkodtam az olimpiában. De sikerült egyre jobb időket korizni, és most nagyon boldog vagyok.

– Ezt kiérzem a szavaiból. Ennyit jelent önnek az olimpia?

– Nem tudom szavakkal elmondani. Sokkal jobban várom, mint 2002-ben. Akkor is izgultam, de visszagondolva, nyolc éve fel sem fogtam, hogy mit is jelent az olimpia. Salt Lake Cityben egyéniben 500-on és 1000 méteren is indultam, akkor az foglalt el, nagyon izgalmas volt. Akkor a teljesítmény kényszer miatt félelem volt bennem. Most más a helyzet, felszabadult vagyok, és csak az olimpia lebeg a szemem előtt.

– A magyar váltó nagyon jól összeállt, hetedikként jutott ki az olimpiára. Mi az elvárás?

– A sorsolástól nagyon sok minden függ és a rövidpályás gyorskorcsolyában nagyon sok a buktató. Lehetünk ötödikek, de végezhetünk a nyolcadik helyen is.