Sport

Kosárlabda: Molnár Miklós az aranyéremben gondolkodik

Kosárlabda: Molnár Miklós az aranyéremben gondolkodik

2009. augusztus 6., csütörtök
Kosárlabda: Molnár Miklós az aranyéremben gondolkodik
Az előző szezonbéli dombóvári mellőzöttséget követően a nyáron mindenképpen olyan csapatot keresett Molnár Miklós, ahol rendszeresen játéklehetőséghez jut. Ha B csoport, akkor csak a Szeged jöhetett számításba a Szedeák-nevelés számára. Mint arról hétfőn beszámoltunk, az NB I/B csoportjában komoly terveket szövögető Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák férfi kosárlabdacsapata visszaigazolta saját nevelésű játékosát, Molnár Miklóst, aki a Szedeák 2003-as összeroppanása után távozott a csongrádi megyeszékhelyről. Molnár Miklós szeptemberben lesz 24 esztendős, 193 centiméter magas, s az egyestől a négyes posztig mindenütt otthonosan mozog. Komoly A csoportos tapasztalattal bír, hiszen miután elment a szegedi klubtól, s egy évet lehúzott a B csoportos Hódmezővásárhelyben, az elmúlt öt szezonban élvonalbeli együttesekben szerepelt: egy évet a Pécsben, két szezont Debrecenben, majd szintén kettőt Dombóváron. Vele beszélgettünk.– Hat év után tértél vissza Szegedre, milyen érzésekkel vágtál bele a munkába? – Nagyon örülök, hogy itt lehetek, ugyanakkor nem állíthatom, hogy nincs bennem egy jó adag drukk és izgalom. A csapat nagy részét ismerem, hiszen Nyilas Istvánnal, Simándi Árpáddal, Trényi Imrével korábban játszottam együtt, s többekkel közösen edzettem, mikor itthon jártam Szegeden, de persze sok az új arc is. – Az előző bajnoki szezonban alig-alig jutottál szóhoz az A csoportos Dombóvárban, melynek egy esztendővel korábban meghatározó embere voltál. Milyen szempontokat mérlegeltél a nyáron, mikor a folytatásról kellett döntened? – Egyet mindenképpen eldöntöttem: távozom Dombóvárról. A tavalyi év hatalmas csalódás volt a számomra, pláne ahhoz képest, ahogy kezdődött az idény. Az első öt-hat meccsen még kezdőként szerepeltem, majd jött egy edzőváltás, és kispadra szorultam, nem kaptam meg a bizalmat. Az új mester inkább a légiósokra számított. Elsősorban olyan A csoportos csapathoz akartam igazolni, ahol sok játéklehetőséghez jutok. De ez a terv utolsó pillanatban meghiúsult, a B csoportból pedig természetesen csak a Szeged jöhetett szóba. Szimpatikus volt számomra a Szedeáknál zajló szisztematikus munka, nem mellesleg ez a város az otthonom. – 2003 óta több helyen is megfordultál, hol fejlődtél a legtöbbet? – Ha szigorúan a szakmai szempontokat nézem, s csak a kosárlabdát veszem alapul, akkor az első dombóvári év adta számomra a legtöbbet. A debreceni két esztendő azonban szintén meghatározó az életemben, a hajdúsági városhoz azóta is erősen kötődöm. – Fiatalként játékosként az A csoportban légiósok hadával, amerikaiakkal és európaiakkal edzhettél, játszhattál együtt, külföldi edzők keze alatt dolgozhattál. Mit jelentett ez a tanulás szempontjából? – Egyrészről sok mindent el tudtam tőlük lesni tehát rengeteget fejlődtem, másrészt viszont meg kellett velük küzdeni a csapatba kerülésért, ami nagy feladat, pláne azért, mert úgy érzem: az edzők jobban bíznak a légiósokban, mint a honi kosarasokban. – Bonifert Domonkos vezetőedző azt nyilatkozta portálunknak, azért örül különösen, hogy a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeákhoz igazoltál, mert olyan univerzális kosaras vagy, aki gyakorlatilag bármelyik szerepkörben megállja a helyét. Te hol érzed magad a legjobban? – A kettes poszton érzem magam a leginkább otthon, ám Szegeden valószínűleg túlnyomórészt egyes poszton kell majd játszanom. Persze biztosat csak az edzések és a meccsek után mondhatok, de alapvetően ott szerepelek, ahová a mester küld. – Hogy érzed, mire lehet jó a 2009/2010-es bajnokságban a Szeged? Te mivel lennél elégedett a szezon végén? – Úgy gondolom, nem lehetetlen, nem reménytelen a B csoport megnyerése, a feljutás kivívása sem. Én ezzel lennék maximálisan elégedett, másban egyelőre nem is gondolkodom!
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.