Az előző szezonbéli dombóvári mellőzöttséget követően a nyáron mindenképpen olyan csapatot keresett Molnár Miklós, ahol rendszeresen játéklehetőséghez jut. Ha B csoport, akkor csak a Szeged jöhetett számításba a Szedeák-nevelés számára. Mint arról hétfőn beszámoltunk, az NB I/B csoportjában komoly terveket szövögető Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák férfi kosárlabdacsapata visszaigazolta saját nevelésű játékosát, Molnár Miklóst, aki a Szedeák 2003-as összeroppanása után távozott a csongrádi megyeszékhelyről. Molnár Miklós szeptemberben lesz 24 esztendős, 193 centiméter magas, s az egyestől a négyes posztig mindenütt otthonosan mozog. Komoly A csoportos tapasztalattal bír, hiszen miután elment a szegedi klubtól, s egy évet lehúzott a B csoportos Hódmezővásárhelyben, az elmúlt öt szezonban élvonalbeli együttesekben szerepelt: egy évet a Pécsben, két szezont Debrecenben, majd szintén kettőt Dombóváron. Vele beszélgettünk.– Hat év után tértél vissza Szegedre, milyen érzésekkel vágtál bele a munkába? – Nagyon örülök, hogy itt lehetek, ugyanakkor nem állíthatom, hogy nincs bennem egy jó adag drukk és izgalom. A csapat nagy részét ismerem, hiszen Nyilas Istvánnal, Simándi Árpáddal, Trényi Imrével korábban játszottam együtt, s többekkel közösen edzettem, mikor itthon jártam Szegeden, de persze sok az új arc is. – Az előző bajnoki szezonban alig-alig jutottál szóhoz az A csoportos Dombóvárban, melynek egy esztendővel korábban meghatározó embere voltál. Milyen szempontokat mérlegeltél a nyáron, mikor a folytatásról kellett döntened? – Egyet mindenképpen eldöntöttem: távozom Dombóvárról. A tavalyi év hatalmas csalódás volt a számomra, pláne ahhoz képest, ahogy kezdődött az idény. Az első öt-hat meccsen még kezdőként szerepeltem, majd jött egy edzőváltás, és kispadra szorultam, nem kaptam meg a bizalmat. Az új mester inkább a légiósokra számított. Elsősorban olyan A csoportos csapathoz akartam igazolni, ahol sok játéklehetőséghez jutok. De ez a terv utolsó pillanatban meghiúsult, a B csoportból pedig természetesen csak a Szeged jöhetett szóba. Szimpatikus volt számomra a Szedeáknál zajló szisztematikus munka, nem mellesleg ez a város az otthonom. – 2003 óta több helyen is megfordultál, hol fejlődtél a legtöbbet? – Ha szigorúan a szakmai szempontokat nézem, s csak a kosárlabdát veszem alapul, akkor az első dombóvári év adta számomra a legtöbbet. A debreceni két esztendő azonban szintén meghatározó az életemben, a hajdúsági városhoz azóta is erősen kötődöm. – Fiatalként játékosként az A csoportban légiósok hadával, amerikaiakkal és európaiakkal edzhettél, játszhattál együtt, külföldi edzők keze alatt dolgozhattál. Mit jelentett ez a tanulás szempontjából? – Egyrészről sok mindent el tudtam tőlük lesni tehát rengeteget fejlődtem, másrészt viszont meg kellett velük küzdeni a csapatba kerülésért, ami nagy feladat, pláne azért, mert úgy érzem: az edzők jobban bíznak a légiósokban, mint a honi kosarasokban. – Bonifert Domonkos vezetőedző azt nyilatkozta portálunknak, azért örül különösen, hogy a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeákhoz igazoltál, mert olyan univerzális kosaras vagy, aki gyakorlatilag bármelyik szerepkörben megállja a helyét. Te hol érzed magad a legjobban? – A kettes poszton érzem magam a leginkább otthon, ám Szegeden valószínűleg túlnyomórészt egyes poszton kell majd játszanom. Persze biztosat csak az edzések és a meccsek után mondhatok, de alapvetően ott szerepelek, ahová a mester küld. – Hogy érzed, mire lehet jó a 2009/2010-es bajnokságban a Szeged? Te mivel lennél elégedett a szezon végén? – Úgy gondolom, nem lehetetlen, nem reménytelen a B csoport megnyerése, a feljutás kivívása sem. Én ezzel lennék maximálisan elégedett, másban egyelőre nem is gondolkodom!
