Idehaza nem kellett, így Ausztriáért úszik Máté Hunor

Úgy tűnik, egyelőre kissé csendesedtek a pekingi olimpia, a magyar szereplés körüli érzelmi hullámok, ám az elmaradt érmekből és olimpiai pontokból következő tanulságok megfogalmazása már nem sokáig várathat magára. Tömegsportunk gyerekcipőben jár, s immár az élsport alapjai is mindenki számára nyilvánvalóan megrendültek. A politikai elit mellett a sportból, nem a sportért élő vezetők, szakemberek felelőssége is megkérdőjelezhetetlen. A honi válságban tanulságos eset Máté Hunoré: a csongrádi születésű mellúszó magyar csúcsokat ért el, de valami miatt mégis mellőzték a válogatottból, így - ha már lemondtak róla - osztrákként versenyzett, s úszott jobb időt a legrégebben fennálló rekordunknál Pekingben. Múlt héten Szegeden járt, ennek kapcsán beszélgettünk.

A 25 esztendős

Máté Hunor

számára nagyszerűen sikerült a pekingi olimpia: 100 mellen 1:00.93-mal megdöntötte

Güttler Károly

1993 óta fennálló rekordját, s a magyar indulókat is maga mögé utasítva 18. lett - alig maradt el a középdöntőtől. Ideje sajnos nem hitelesíthető magyar csúcsként, hiszen a 2007 nyara óta kettős állampolgár fiatalember az osztrák szövetség tagjaként versenyzett az ötkarikás játékokon, ám a teljesítmény így is megsüvegelendő. Hunor 200-on futamharmadikként zárt, összesítésben 21.-ként végzett: 2:11.56-os ideje jobb, mint az olimpiai bajnok

Rózsa Norbert

nem is oly régi világrekordja...

A vidékiség hátránya vagy szakmaiatlan szempontok?

Vajon ennyire gazdagok lennénk tehetségekben, hogy bő kézzel osztogathatjuk őket másoknak, a szomszédoknak? Miért kellett lemondaniuk a magyar szakági vezetőknek, szakedzőknek a csongrádi születésű sportolóról, Máté István és

Lantos Györgyi

szobrászművészek gyermekéről, aki korábban, 2001-ben a szentesi klub színeiben úszva ifjúsági Eb-aranyat nyert a magyar váltó tagjaként? „Az a helyzet, hogy azon a bizonyos 2001-es máltai ifi Eb-n kívül soha nem adtak lehetőséget. Hiába úsztam remek időket, hiába voltam jobb a riválisoknál, másokat támogattak, engem pedig sem előtte, sem utána nem nevezett egy nagy nemzetközi versenyre sem a magyar szövetség. Bevallom őszintén, máig nem értem, miért mellőztek, s máig nem is kaptam konkrét, korrekt magyarázatok az edzőktől vagy a vezetőktől. Talán a vidékiség hátrányait szenvedtem meg" - beszél a magyar válogatási rendszer visszásságairól. Hunor 2003-ban sportösztöndíjjal az Egyesült Államokban, az Alabamai Állami Egyetemen kezdett tanulni, most decemberben diplomázik képzőművészet szakon. Odakint az ausztrál edzőnő,

Sonja Porter

csapatában úszik, akinek tíz olimpikonja volt kint Pekingben. A gárdában 30 fiú és 30 lány készül együtt kiváló körülmények között.

„Úszd meg újra, ha tudod!"

„Az úszás Amerikában csapatsportágnak számít, az egyetemek közti bajnokság versenyek sorából áll, az ott szerzett pontok alapján alakul ki a végső sorrend. Egyéniben évente mindössze kétszer rendeznek nagyobb viadalt, a konferenciabajnokságot, illetve az országos egyetemi bajnokságot" - mondja Hunor, aki odakint is komoly eredményekkel hívta fel magára a figyelmet: négyszeres Mid-Continent-bajnok, s 200 mellen az egyetemi bajnokság döntőse is volt, 2004-ben pedig - tovább szemezgetve a bőséges sikerlajstromban - 2. helyen végzett San Antonióban a US Openen. Magyarországi kálváriája 2006/2007-ben jutott el odáig, hogy döntenie kellett: abbahagyja a versenysportot, vagy más ország színeiben, más nemzet dicsőségért küzd tovább. „Hiába számítottam a válogatott bő keretének tagjai közé, hiába nyertem magyar bajnokságokat és ifi Eb-t, a 2006-os hazai budapesti nagymedencés Eb-n nemhogy esélyem lett volna az indulásra, de még jegyet is vetettek velem, hogy a lelátóról nézzem a többieket. Aztán az USA-ban országos csúcsot úsztam rövid pályán, 50 méter mellen, ám a magyar szövetség nem ismerte el az időmet, nem akart nevezni a helsinki rövid pályás Eb-re. Hogy mivel magyarázták ezt? Nevetséges indokokkal: nem volt kint magyar bizottsági tag, nem látták az úszást satöbbi... Azt mondták, ismételjem meg ezt az időt, ha tudom. Mit ad Isten, a New York-i világkupán ötödik lettem századra ugyanolyan eredménnyel, erre mi történt? Ezt sem fogadták el, így értelemszerűen búcsút mondhattam a kontinensviadalnak" - mesél mellőzésének részleteiről. A fiatal sportember nehezen emésztette a történeteket, már csak azért is, mert mind mondja, véleménye szerint Magyarországon jelenleg csak egy jobb mellúszó van nála, de ő is csak egy számban:

Gyurta Dániel

200-on. Nem véletlen, hogy Hunort gyakorlatilag az összes távon, mind rövid pályán, mind nagymedencében a világranglista első húsz versenyzője között jegyzik. 2007 decemberében, mikor első versenyén indult osztrákként, már jobb időt úszott 100 mellen rövid pályán, mint az aktuális magyar csúcs...

Pekingből Londonba

A nyári olimpia némiképp gyógyírt jelentett Hunor sebeire. Meséli, magával ragadta az ötkarikás játékok hangulata, az olimpiai falu légköre, a megnyitó és a záróünnepség rendezvénye. Teljesítményével, időeredményeivel is rendkívül elégedett, még azzal együtt is, hogy mindkét távon csupán nüánszokon múlt a középdöntőbe jutás. A magyar úszókkal továbbra is jó viszont ápol, ők - szinte kivétel nélkül - gratuláltak neki, a szakmai stáb viszont köszönését sem fogadta. Pedig talán éppen nekik lenne magyarázkodni valójuk...

Az osztrák-magyar versenyző elhatározta, a 2012-es londoni játékokig mindenképpen folytatja az úszást. Az olimpia után csak egy hetet tölthetett idehaza, Csongrádon, azt is csupán különengedéllyel, s már vissza is utazott az Egyesült Államokba, hiszen megkezdődött a tanév és a versenyszezon. A felkészülést az osztrák szövetség támogatásával továbbra is a tengerentúlon folytatja, hiszen véleménye szerint itt a legideálisabbak a feltételek és az edzéstervek. A következő nagy cél a a jövő évi római világbajnokság, ahol megpróbálja áttörni az 1 perces álomhatárt 100 mellen. Honi szövetség és szakvezetés ide vagy oda: legalább annyi magyar szorít majd érte, mint ahány osztrák. Még ha a zöld fájóan hiányzik is a zászló színkombinációjából, mely alatt versenyez...