A női politikai részvétel bölcsői

Hazánkban minden nő bátran élhet választójogával, de nem mindig volt ez így, olyannyira nem, hogy még a 20. század eleji Európában a nők nem voksolhattak. Az Egyesült Államokban található Wyoming élen járt ebben a törekvésben, ők már a 19. század végén szorgalmazták a női részvételt a politika színterén.

Wyoming

A női szavazati jog megadásában az 1869-es időponttal, az Amerikai Egyesült Államokban található Wyoming első államként iratkozott fel az utókor emlékezetébe. Egyes vélemények szerint erős hatást gyakorolt erre a döntésre, hogy így biztosíthatta az Unióba való felvételről szóló népszavazás sikerét. Mindemellett Wyoming általában véve a nők politikai szerepvállalását is támogatta, nemcsak a női szavazati jogban volt az első állam. Így az amerikai igazságszolgáltatásban tradicionális esküdtszék rendszerben is itt tűnt fel egy úttörő hölgy, éppúgy ahogy az első női békebíró szerepköre is ehhez az államhoz köthető. Majd már a 20. század első harmadában 1924-ben itt választották meg az első női kormányzót,

Nellie Tayloe Rosst

.

Európa

A 20. század eleji Európában a nők nem rendelkeztek a férfiakhoz hasonló társadalmi státusszal, s egyfajta „háttérbe szorult” állampolgárként nem kerülhettek a közélet és ezzel együtt a társadalom irányításának közelébe. Ennek ellenére elkezdődött egy olyan polgári jogi szabadságmozgalom, amelynek az volt a célja, hogy a férfiaknak biztosított állampolgári jogokkal azonos értékű jogokhoz juttassák a nőket. Ne feledkezzünk meg a szüfrazsett-mozgalomról (a francia suffrage szó választójogot jelent), amelynek egyik fő harca a nők egyenlő oktatása, és munkavállalási jogaik kiterjesztése mellett, a nők választójogáért folyt. Összességében az „öreg” kontinensen, az északi területeken élő nők hamarabb nyerték el választójogukat, mint Európa délebbi tájain, Finnországban 1906-ban, majd Norvégiában 1913-ban kaptak a hölgyek választójogot. A példamutató nagyobb demokratikus államokban a 20. század második felére tehető a siker, Franciaország és Olaszország esetén 1949-es dátumhoz köthető, míg időben legkésőbb Svájc 1971-ben, és Portugália 1974-ben fogadta el a női egyenjogúságot a választójog kérdésében.

Magyarország

1918-ban a hölgyek, ha valamely hazai élő nyelven írni és olvasni tudtak, ha 24. életévüket betöltötték, és legalább hat éve magyar állampolgársággal bírtak, akkor választhattak és választhatók voltak. A magyar nők teljes választójogának első megadása 1919. április 2-től számítható. Sajnos 1919 után ismét csorbultak eme jogaink, szigorú megszorításokkal éltek. Ennek ellenére egyes kutatók szerint azonban még a választásra jogosult nők közül is csak kevesen éltek választójogukkal a 20-as, 30-as években. A megkötésektől mentes általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot Magyarországon 1945-ben vezették be, ekkor még egységesen mind a nők, mind a férfiak számára 20 évben határozták meg a korhatárt.