Gyerek versus karrier

Korábban nem volt kérdés, hogy mit is válasszanak a nők. Gyerek, gyerek és még több gyerek. A tanulás, diplomaszerzés, karrierépítés csupán a férfiaknak adatott meg. A XIX. század második felében indultak meg a nők egyenjogúságát követelő mozgalmak. A háború alatt bizonyították: ők is képesek a feladatok ellátására, amit eddig csak a férfiakra bíztak.

Azután már bekerültek a felsőoktatási intézményekbe, és ugyanúgy dolgozhattak, mint a férfiak. Mára a nők vezető pozíciókba is kerülhetnek, és kerülnek is. De vajon mi a válasz ma, ha feltesszük a kérdést egy XXI. századi modern nőnek? Gyerek versus Karrier? Először is elgondolkodik. Ma már nem meglepő, hogy a lányok továbbtanulnak: főiskolán, egyetemen. Akár olyan szakot is választhatnak, ami eddig csupán férfiak terepe volt. Aztán következik a munkába állás, ahol a munkaadók fontos kérdése a friss diplomás hölgynek, hogy mikor is szeretne családot alapítani. Már ha akar. Persze a főnökök álomalkalmazottja: szingli, kreatív, nagy teherbírású, és gyereket sosem szeretne. Vagy esetleg csak nyugdíj után. A gyengébbik nem is vágyik a sikerre, csillogásra, előléptetésre, pozitív visszajelzésekre. Természetes, hogy ha már megszerzett a nő egy képesítést, abban tevékenykedik egy ideig. Eléri a megfelelő egzisztenciát, megszerzi a szükséges gyakorlatot, és munkahelyet - ahonnan lehet gyesre menni. De valaki leragad a karriernél, és nem tud kiszállni az ördögi körből. Ő lesz a társadalom szinglije. Nekik sem kell aggódni a továbbiakban, mivel „nagyszerű” találmányok dobják fel az életüket: a magányos órákat megszínesítő cd, melyen a fogmosás, vécélehúzás, köhögés, papucscsoszogás zörejei imitálják egy nem létező társ jelenlétét a lakásban. Vagy terveztethet igény szerint a nappali falára egy posztert, amely egy csinos férfit ábrázol; a kanapén ücsörögve, persze életnagyságban. Aki pedig a gyereket választja, marad a főnökkel a kínos beszélgetés, a gyes igénylése és a bizakodás, hogy nem vesznek fel a helyünkre egy frissen kikerült, lelkes fiatalt, aki még sokáig nem akar majd családot alapítani. Az lenne a legideálisabb, ha a család és a munka összeegyeztethető lenne. De melyik főnök nézi jó szemmel, hogy a gyerek beteg, fogadóórája van az iskolában, vagy épp előadása lesz a különóráján? És persze emiatt szabadnapot kell adnia nekünk, nőknek. Mindig is nehéz volt, és nehéz is lesz összeegyeztetni a kettőt: a karriert és a családot. De nem lehetetlen. Lehetetlen nem létezik. Szükséges a család támogatása, a munkaadó, munkatársak megértése, türelme. Alternatív megoldásként adott a lehetőség, ahogyan Nyugat-Európában is bevált: az apa veszi igénybe a gyest, vagy a gyedet. Így az anyuka nem esik ki a munkából hosszútávon, és a kellő időben vissza tud illeszkedni a folyamatba. Sőt, az apukák is megtapasztalják, milyen felelősségteljes is a nők dolga. Folyamatosan vigyázni a lurkóra, közben a háztartást ellátni, valamint a megértő társnak is meg kell maradni. Néhány európai ország olyannyira komolyan veszi ezt a formát, hogy a család a teljes támogatást csak akkor kapja meg, ha az apa is otthon tölt valamennyi időt. Az állam kifejezetten támogatja, motiválja. Svédországban például hatvan napot lehet a gyerekkel a családfő, és a fizetés 80 százalékát kapja kézhez. Ez a kérdés örök. Ha gyermekvállalásra adjuk a fejünket, nem árt számításba venni az összes megoldási lehetőséget, majd azt választani, amely a legtöbb előnnyel jár a családnak, az új jövevénynek, és a munkáltatónak is.