Őszi táj posztapokaliptikus hangulattal - Riport a Homokhátságról

Autóroncsok és Mad Max hangulat az utak mentén - Kerekes Balázs, politikai elemző riportja a Homokhátságról.

A Szegedtől dél-nyugatra elterülő homokhátsági települések alapesetben az ország eldugott ékszerdobozai lennének homokos földekkel, szántókkal, vadregényes erdőkkel, tanyákkal és gazdaságokkal. A településeken rendezett, tiszta utcák, zöld, virágos kertek. 2015-ben azonban megváltozott a helyzet. A migrációs válság az országnak ezt a térségét érintette a leginkább. A déli határ-kerítés felépítésével ugyan megszűnt a probléma az országban, de a térségben csak ekkor fokozódott igazán. Amíg a határon a kerítésen átjutni próbáló migránsok, addig az úgynevezett “mélységben” (a határtól 20-30 kilométeres sávban) már a migránsokat az országból kijuttatni akaró embercsempészek jelentik a problémát. Mára a környék hangulatát megváltoztatták az útszéli autóroncsok, az utakon száguldó embercsempészek és a nagy erőkkel felvonuló rendőrök. 

Sötétedés után indul az élet

 - mondja Géza, aki több mint 30 éve él az ásotthalmi tanyáján. A helyiek évek óta elkeseredett harcot vívnak a migrációhoz társuló problémákkal. Néhány héttel ezelőtt az idős gazdálkodó felesége az unokáival volt otthon, amikor este egy autó szakította át a kaput és hajtott be az udvarba. Pár perccel később érkeztek meg a rendőrök, de addigra a sofőrt és az utasokat elnyelte őket a közeli erdő. “Sajnos ez gyakran fordul elő, ha a rendőrök keményebben lépnek fel, az embercsempészek egyre pofátlanabbak lesznek” - összegzi a tapasztalatokat. 

 - meséli Márton, akinek rendszeresen meggyűlik a baja a határon átszökött bevándorlókkal. A feleségével a gyermekeiket féltik, elmondásuk szerint az elmúlt közel 10 évben nem utaztak sehova, mert féltik a birtokukat. “Az ember elutazik hétvégére és amikor hazajön azt látja, hogy feldúlták a házát, az udvarát, mindenét. Mi nem kockáztatunk.” Márton felesége minden nap reggel kocsival viszi iskolába a gyermekeket, de így is aggódik, mert az esti foglalkozások után már élénkül a forgalom. Nem olyan régen egy rendőrök elől menekülő embercsempész száguldott át a településen, az iskola előtt is, pont amikor vége lett az esti rendezvénynek. “Nem sokon múlott, hogy ne csapjon el valakit.” Az autót végül a kanyarban nőtt fa állította meg. Szerencsére nem történt halálos áldozat.

Autóroncsok és Mad Max hangulat az utak mentén

 - meséli Lajos, pár kilóméterrel odébb élő ruzsai gazdálkodó. A földjeihez az egyik legforgalmasabb dűlőút kereszteződés vezet, ahol 8 hónappal ezelőtt kapcsoltak le a rendőrök egy román embercsempészt. A kocsit a kereszteződésnél hagyták, ahol a szebb napokat is látott Volkswagent a guberálók hamar megtalálták és minden értékes alkatrészt kipakoltak belőle. A roncs pedig azóta is mozdulatlanul áll ahol hagyták. De nem ez az egyetlen lecsupaszított autóroncs a környéken. 200 méterrel odébb, egy pár hete az árokba borult csempész kisebb Opel személyautója hever, már amennyi maradt belőle. Nehéz lenne különbséget tenni, hogy melyik került oda régebben. A hátrahagyott járművek haszonsítására ugyanis egy másik ipar épült: a guberálás. A guberálók pedig ahol járnak, ott alapos munkát végeznek, van hogy elég nekik pár óra és már el is tüntetik az értékesebb alkatrészeket. 

- biccent Lajos a mező szélén hagyott roncsra. Nagyjából 200 méteren közel 10 autóroncs áll elhagyatottan. De nem csak az utak mentén, hanem a földeken, erdőkben és még a települések központjában is ott hevernek. A tapasztalatok szerint változó miket visznek el előbb. A guberálók főleg elrejtett értékeket keresnek. De általában a könnyebben hozzáférhető motorháztető alatti alkatrészeket viszik el elsőként. Ezután a belső szerkezeteket, rádiót, műszerfalat, elektronikát. Végül következnek a nehezebben mozdítható részek, a lökhárítók és a kerekek.

Bonyolult jogszabályok és a betört ablakok

A rendőrség tehetetlen az embercsempészek hátrahagyott autóival. A szabályok szerint azok elszállításáról a tulajdonosnak kell gondoskodnia. Azonban ezeknek a járműveknek legnagyobb része vagy külföldi tulajdonban van vagy a tulajdonosa börtönben ül. A hatóságnak minden esetben fel kell keresnie a tulajdonost, értesítenie kell, majd később intézkedhet hivatalból az elszállításukról, de addigra már amit nem vittek el a guberálók az az enyészeté lett. Emiatt az elszállításuk költségesebb és időigényesebb. 

- avat be Ágnes, aki kirminalisztikai szakértőként dolgozik. Az elmélet szerint a bűnözés a rendetlenség elkerülhetetlen következménye. Ha egy épületben betörnek egy ablakot és az kijavítatlan marad, az arra járók azt gondolják senki nem törődik a házzal, így hamarosan egyre több ablakot törnek be. Az elhanyagoltság szelleme pedig az épületről a környékre terjed, jelezve, hogy itt mindent szabad. A rendetlenséghez társuló problémák pedig a bűnözés melegágyát jelenthetik. “A rendőrség célja minden esetben, hogy ezt a folyamatot megakadályozza. A déli határszakasz településein sincs ez másképp, ezért is kellene a hátrahagyott autók helyzetét minhamarabb megoldani. Itt viszont speciális a helyzet abból a szempontól, hogy adott egységre több szolgálati feladat hárul. Az elkövetők módszereinek pedig csak a képzelet szab határokat.”

Közel lehet a megoldás

- válaszol Mihálffy Béla a térség országgyűlési képviselője. Rendszeresen tartanak egyeztetést a civil és hivatásos rendvédőkkel, az önkormányzatok bevonásával. Igyekeznek fórumokon tájékoztatni a lakosságot, “akikkel együtt küzdenek a probléma ellen” és tapasztalataikkal tudják segíteni a hivatásosok munkáját. “Sajnos a térséget érintő nyomás hónapról hónapra fokozódik. Megoldást jelentene az uniós szabályozás szigorítása” de a képviselő szerint ebben az ügyben nem támogatja Brüsszel a magyar álláspontot. “A kormányzattal közösen, amivel lehet támogatjuk a településen élők biztonságérzetének javítását, lobbiztunk a mezőőri szolgálatok támogatásáért, a polgárőröket rendeszeresen támogatjuk, a rendőrség megemelte a szolgálatban lévő rendőri egységek számát." Mihálffy Béla képviselő nyílt levélben fordult az ügyben Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter felé, amiben arra kéri, a kormányzatot, hogy “tegyen javaslatot arra, hogy az illetékes állami szerv tisztítsa meg a déli határhoz közeli településeket a hátrahagyott gépjárművektől.” Nem sokkal a levél közzététele után a Csongrád-Csanád megyei Kormányhivatal jelezte, hogy támogatja a képviselő kérését. Ezzel elindulhat egy folyamat, aminek a vége lesz a Homokhátság teljes megtisztítása. 

Kerekes Balázs
(A szerző politikai elemző)