Rétvári: Magyarország ne kövesse el azt a hibát, amit 1959-ben

A szegedi Fidesz a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak emléknapja alkalmából megemlékezést szervezett a Glattfelder Gyula téri emlékműnél. A megemlékezésen beszédet tartott Bartók Csaba, a helyi Fidesz elnöke, Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Rétvári a beszédében kiemelte, fontos, hogy Magyarország ne kövesse el azt a hibát amit 1959-ben, amikor a szociáldemokraták szövetkeztek a szélsőséggel.

  - A kommunizmus áldozatainak emléknapján magyarok millióinak megtiport, meggyötört, megalázott életére, és több mint százmillió társukra emlékezünk, akiknek az életét a huszadik század egy totális és esztelen ideológiája vette el, vagy tette tönkre – kezdte beszédét Bartók Csaba, a szegedi Fidesz elnöke. - Nekünk, szegedieknek nem kell Recskig utaznunk ahhoz, hogy felidézzük a megaláztatásokat. Mi pontosan tudjuk, hogy Szegeden és környéken is emberek ezreinek életét nyomorította meg a kommunizmus.

A kommunisták ugyanis ebben a városban sem kímélték az embereket, és nem tűrhették, hogy az ’56-os események október 16-án, a Szegedi Tudományegyetemen kezdődtek az első független diákszervezet, a MEFESZ megalakulásával

– fogalmazott Bartók.

Bartók Csaba, a szegedi Fidesz elnöke beszédében úgy fogalmazott: soha többet nem kérünk a 20. század totális, embertele és fenyegető rezsimjeiből. (Fotó: Kovács Ferenc)

- A legkevesebb, hogy méltón őrizzük áldozataink emlékezeteit, és tanításaikat. Soha többet nem kérünk a 20. század totális, embertelen és fenyegető rezsimjeiből.

Érkezzen a fenyegetés akár szélső jobbról, akár szélső balról, vagy érkezzék onnan, hogy egyesíteni akarják erőiket ellenünk, nekünk mérsékelt, józan embereknek mindig össze kell kapaszkodnunk az embertelenség, a számkivetettség, a kínvallatások és a totális gonosz ellen.

Az esztelen gonosz megfékezhető, ha tudjuk, hogy együtt erők vagyunk ellene – zárta gondolatait. A Fidesz szegedi alapszervezetének elnöke után, Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke tartott beszédet. - Elnök úr beszéde alatt azon gondolkodtam: vajon hogyan képes az emberiség elviselni a borzalmakat? A Jóisten belénk kódolta a felejtés képességét, a védekező mechanizmusunk Isten segítségével átsegít a nehézségeken. Felmerül a kérdés: megengedhetjük-e azt a luxust, hogy szőnyeg alá söpörjük a borzalmakat?!

Megengedhetjük-e azt, hogy a gyermekeinknek ne adjuk át, a múltat, azért hogy az soha többé ne ismétlődhessen meg? Nem tehetjük meg! Ezért legyen ez a nap a közös emlékezés, és az ébresztés napja

– fogalmazott.

Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke szerint, fontos, hogy az áldozatokra való emlékezést továbbadjuk a következő generációnak. (Fotó: Kovács Ferenc)

Kakas a beszédében megemlítette, hogy hazánk szovjet megszállása alatt több százezer férfit hurcoltak el megsemmisítő táborokba, kényszermunkára.

- Sokan jelöletlen sírokban nyugszanak, ismeretlen földön. Fontos, hogy az ő emléküket megőrizzük, és emellett adjunk hálát a Jóistennek, amiért ma békében élhetünk és a hazaszeretet nemzetépítő útján járhatunk

– mondta a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke. Kakas Béla után, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára tartott beszédet: - Emlékezzünk arra, hogy volt egy olyan korszak Magyarország történetében 1950 és 1953 között, amikor egymillió ember ellen indult valamilyen büntetőeljárás – kezdte beszédét Rétvári. - Az egymillió eljárásból végül több mint 600 ezer vádirat született, mely nyomán több mint 300 ezer büntetőítélet jött létre. Emlékezzünk arra a 800 ezer honfitársunkra, akit a Gulagra, málenkij robotra hurcoltak, és arra a 200 ezerre, aki soha nem tért vissza – folytatta. Kiemelte, valahányszor a kommunisták hatalomra kerültek, azt mondták, hogy a nép nevében fognak kormányozni, de valójában eszük ágában sem volt soha az általuk szóban képviseltek nevében gyakorolni a hatalmat. - Amikor egymillió ember ellen indítanak eljárást akkor ez nyilván nem a korábbi főnemeseknek a köre. Ennek az egymillió embernek a többsége munkás vagy paraszt ember volt.

Mindenkit megakartak félemlíteni ebben az országban, azért, hogy senki ne merje a kommunisták hatalmát kétségbe vonni. Azért volt erre szükségük, mert sosem volt valós társadalmi támogatottságuk. A magyar emberek többsége azonban soha nem állt a diktatórikus eszmék mögé

– fogalmazott.   Rétvári kitért arra is, hogy idén emlékezhetünk a Tanácsköztársaság kikiáltásának századik, szomorú évfordulójára, arra a százharminchárom napra, amikor a kommunizmus először tombolt Magyarországon.

Rétvári Bene, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára úgy fogalmazott, hogy a kommunistáknak sosem volt társadalmi felhatalmazásuk. (Fotó: Kovács Ferenc)

- Magyarország élő és egészséges testét a kommunizmus – mint egy betegség - csak akkor tudta megtámadni, amikor az legyengült, az első és a második világháború végén – mondta. Az államtitkár szerint az elmúlt harminc évben kettős mérce jellemezte az emlékezetpolitikát: - Az elmúlt harminc évben azt éreztük, minthogyha nem csak Nyugat-Európában, hanem Magyarországon is a politikai tábor egyik felében a kommunizmus áldozatai kevésbé lettek volna fontosak, mint a nemzetiszocializmus áldozatai. Mintha az egyikről lehetett volna beszélni, a másikról meg inkább hallgatni kellett volna. Aztán eljött 2019 és

azt látjuk, hogy azok, akik harminc éven keresztül mentegették a kommunista időszak negyven évének rémtetteit, most a náci szólamok követőit mentegetik, és a velük való összefogásról beszélnek

– fogalmazott. Hangsúlyozta, fontos, hogy Magyarország ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit 1949-ben, amikor szociáldemokraták szóba álltak a szélsőséggel. Most mintha a baloldali liberális erők - amelyek számára a kommunista rémtettek nem voltak fájó sebek - a náci eszmék követőit próbálnák kedvező színben feltüntetni - fogalmazott Rétvári. Rétvári a beszédében megemlítette, hogy a kommunisták úgy gondolják, hogy mindennel szakítani kell, ami korábban történt. El akarják törölni, ami hagyományos, ami nemzeti, és ami a magyar. - Ez a fajta filozófia demokratikus körülmények között is, a kommunisták utódpártjában is megjelent, csak ők ezt már a gazdaság területén mutatták be, amikor a múlt nem érdekelte őket ezért bármit privatizáltak, a jövő nem érdekelte őket ezért bármennyi hitelt fölvettek. Nem érdekelte őket, hogy ez mit hoz az országnak, ők nem múltban vagy jövőben, hanem csak a pillanatban gondolkoztak.

Az utódpárt ma is bent van a parlamentben, ott ülnek a száz évvel ezelőtti Magyar Kommunista Párt jogutódjának mostani tagjai, de mára már nem a kommunizmus, hanem a globalizmus ideológiáját követik. A kettőben van egy nagyon fontos közös pont: számukra minden, ami nemzeti az kirekesztő, éppen ezért próbálnak minden identitást eltörölni

– summázta gondolatait. Hozzátette, nekünk nem az izmusokat kell keresnünk, hanem az alapértékeinket kell követnünk, amely a családban és a keresztény hitben rejlik. - Nem akarjuk lecserélni a családot a migrációra, a hitet a fogyasztásra, és a nemzetet a multikulturalizmusra. Azokra emlékezzünk, akik a családjukat, a hitüket és a nemzetüket is fel kellett, hogy áldozzák. Az ő irántuk érzett tiszteletből sem tehetjük, hogy a hitünket és a közös jövőnket feladjuk – zárta gondolatait. A beszédeket követően a jelenlévők koszorúkkal és mécsesekkel adóztak az áldozatok emlékének.

Kovács Ferenc képgalériája: