Molière-klasszikust láthatunk vadonatúj köntösben

Két évvel a Reök-palota színpadán, most az Újszegedi Színpadon mutatták be Molière Úrhatnám polgár című művét Herczegh T. Tamás rendezésében. A klasszikus darab a kortárs fordítással és rendezéssel új lendületet kapott és másodszor is meghódította a szegedi nézőket. A rendezővel beszélgettünk az előadásról.

— Két évvel ezelőtt a REÖK színpadán mutatták be ezt a darabot. Mi változott azzal, hogy átkerült az újszegedi színpadra?

— A korábbi bemutatóhely nagyon intim tér volt, ezzel szemben az Újszegedi Szabadtéri Színpad a maga 1200 fős nézőterével jelentős hely. Kicsit át kellett igazítani a díszletet is, tehát nagyobb teret kaptunk, nagyobb díszletben játszunk, picit dúsítottunk az előadás szereplőgárdáján, és az úgynevezett táncbetéten is. De a lényegét, gondolatiságát, mondanivalóját, az alkotói narratívát tekintve nem változott. Abban bízom, hogy akiknek akkor tetszett, azok most is kíváncsiak és boldogan megnézik újra, akiknek pedig ez az első élményük lesz, bízom benne, hogy elvarázsolja őket ez a történetmesélés.

— Egy 350 éves Molière-klasszikust Parti-Nagy Lajos fordításában állítják színpadra. Ad új színt, új ízt a darabnak a kortárs fordítás?

— A színházművészet kortárs művészet, így aztán természetesen minden egyes bemutató alkalmával gondozni kell a szöveget, és érdemes is. Parti Nagy Lajos nem pusztán fordította, hanem új átiratot készített belőle. Egy ízig-vérig színházi íróról van szó, aki pontosan tudja, hogy dramaturgiailag milyen újításokat és változtatásokat érdemes megtenni, ráadásul egy nagyon sajátos nyelvezetet használó (és gyártó) író. Ez a sajátos nyelvezet sok-sok humorforrásra és rendezői megoldásra ad lehetőséget, ezért dolgozom szívesen az ő szövegeivel.

— A színpadi játék és a nyelvezet mellett külön ehhez a feldolgozáshoz íródott a zenéje is. Mennyire hangsúlyos szerepet kap, egy nem zenés darabban a zene?

— Molière komédiái, az ő korában bemutatott művei nagyon is zenések voltak, sőt balett-betéteket használtak az előadásokhoz, így nem áll távol magától a Molière-drámától a zene használata, mint ahogy a színházi eszköztárnak is szerves részét jelenti. E tekintetben nem nézhetünk újításként a dologra. Szirtes Edina Mókus rendkívül izgalmas zeneszerző, az ő színpadi zenéi mindig nagyon érzékenyek és mindig segítik az alkotói folyamatokat.

Dusha Béla képei az előadásról.