Egy zenés sikerdarab: a „nemzeti minimum” kifejezője

Harminchét éve ezen a napon került közönség elé az István, a király.

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. A városligeti Királydombon akkor zajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott. Ez a mű megtörte a megkövesedett szokásrendet - a színháznak a rockzenével való szembenállását.

Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája ihlette a darabot. István alakját Pelsőczy László formálta meg, énekhangját Varga Miklós kölcsönözte. A kor jeles színészei és énekesei léptek fel: Berek Kati, Hűvösvölgyi Ildikó, Sára Bernadett, Balázsovits Lajos, Sebestyén Márta, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula és mások. Regösök alakjában a két szerző is az előadás részese volt.

A rockopera már a következő évben Szegedre utazott: a szabadtéri közönsége több estén zajos tetszéssel fogadta. És persze kasszasikert is hozott. A mű aztán többször visszatért sikere szegedi helyszínére.

Az idők során játszották kőszínházakban, a Nemzetiben is, bemutatták Sevillában, Felvidéken, Erdélyben, Esztergomban. Emlékezetes előadás volt Csíksomlyón, 2003-ban: ott, a Somlyó két hegye között, a Nyeregben félmilliós közönség gyűlt össze itthonról, az erdélyi végekről és jó néhány országból. A minden korábbinál népesebb szereplőgárdában székelyföldi táncosok is színpadra léptek: sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai fiatalokkal vált teljessé a látványszínház.

Az István a király országos sikere és a magyar diaszpórában való ismertsége megteremtette – Szörényi Levente szavaival – a világlátástól, vallástól független nemzeti minimumot: a múlttisztelet kifejezője lett.

Itt nézheti meg a 37 évvel ezelőtt bemutatót teljes hosszában:

https://www.youtube.com/watch?v=1zs1f4wjmSI