Vásárhelyen tudják, hogyan éltek a nők száz évvel ezelőtt

Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutató-muzeológusát már gyermekkora óta érdekelték a régi fényképek, s egy évtizede kötelezte el magát a vizuális etnográfia iránt. A vásárhelyi múzeum szakembere az elmúlt hónapokban Svájc és Portugália közgyűjteményeiben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával folytatott kutatásainak első eredményeiről számolt be az Alföldi Galériában.

– A bemutatott képek közül, például az 1935-ből származó, magyar, svájci és portugál, azonos élethelyzetet ábrázoló fotókról a háttér ismerete nélkül nehéz megmondani, hogy melyik országban készült, hiszen az adott korszakban az európai nők hasonlóan éltek, hasonló feladatokat láttak el és sok esetben még az öltözékük is hasonlatos volt – fogalmazta meg a szakember, hozzátéve, hogy a képeken a helyi sajátosságok jegyei is kimutathatók. A Párhuzamos élet-világok - Európai nők a 20. század eleji fotókon a Tiszántúltól az Atlanti-óceán partjáig című előadás Terendi Viktória eddigi hazai, valamint a svájci Bázel Kultúrák Múzeumában, valamint a Lisszabonban található portugál nemzeti levéltárban folytatott kutatásaiból mutatott be érdekességeket, felvázolva, hogyan változott a nők helyzete a századfordulótól a harmincas évekig. Munkavállalásra sokáig inkább csak a szegény családok nőtagjai és az özvegyek kényszerültek a megélhetés biztosítás miatt, az I. világháború azonban szükségessé tette a nők tömeges munkába állását a fronton lévő férfiak pótlására a hátországban. – A nők választójogot Magyarországon 1919-ben nyertek, Portugáliában 1931-ben, míg Svájcban csak 1971 óta élhetnek a nők általános szavazójoggal – közölte az előadó, akinek kutatásai szerint a vizsgált időszakban mindhárom országban a nők jelentős többsége a hagyományos életstílust követte. Már az emancipációs törekvések is éreztették hatásukat, bár ekkor még csak kevesen választották magukénak az új, függetlenségre törekvő életstílust. A fényképezés elterjedésének hőskorában még sokan tartottak a fekete posztó alá bújó fotósoktól, néhány évtized alatt mégis be tudott épülni a fotográfia az európai kultúrába. azonban még csak esküvőjük alkalmával tudták vállalni a fényképezéssel járó anyagi terheket, akkor viszont fontosnak tartották, hogy a pillanat megmaradhasson az örökkévalóságnak. Az illusztrációként vetített fotókon egymás mellett láthatta a közönség a magyar, a svájci és portugál nőkről és családokról készült felvételeket, a profi fényképészek, az amatőr fotósok képei mellett az antropológus kutatók szakmai céllal készített felvételeit a munkavégzésről, a közlekedésről és a szórakozás pillanatairól. S a három országban készült fényképekről az is megállapítható a fotókon megjelenők testtartása és öltözete alapján, hogy a társadalomban milyen helyet foglaltak el.