Lehet a kamaszkorral jól is poénkodni – Lady Bird kritika

Április 12-től vetítik a szegedi Belvárosi moziban a Lady Bird című filmet, amit bátran tudunk ajánlani mindenkinek, de persze csak a meghatározott 12 éves korhatár felett.

Sokan feldolgozták már a filmvilágban a kamaszkor önkeresésének, lázadásának témáját, de sokan csúfosan nagyot is buktak vele, mert valamiért a már felnőtt rendezők és forgatókönyvírók nem tudnak úgy beszélni a témáról, hogy az hiteles legyen. Nem így van ez Gerwigel, aki a 34 évével még viszonylag fiatalnak mondható. Mikor arra gondolunk, hogy egy tinikről szóló vígjátékot nézünk meg, az jut eszünkbe, hogy bárgyú testnedvekkel viccelődő filmet fogunk látni. Szerencsére a

Lady Birdben

ezeket okosan visszafogták. A címszereplő lány, Lady Bird, önmagának adta a nevét. Persze ez így magyarul nem igazán jön ki, mert a Katica név, amit az angol lady bird kifejezés jelent, nálunk létezik, de ez esetben a címferdítéstől eltekintettek a magyar forgalmazók. Szóval Lady Bird a kamaszos lázadásában a szülei által kapott nevet eldobja, és minden vágya hogy egy jó nevű egyetemen tanulhasson művészetet. Igaz, hogy ez nem hangzik túl izgalmasnak, de a filmnek nem is az alapja erős, hanem az életszerűsége, és az, ahogy a valóság pofájába röhög, amitől mi is önkéntelen nevetésben törünk ki.

A film nem fél attól, hogy tabunak számító témákba kétlábbal beleszálljon.

Nekimegy a katolikus vallásnak, viccelődik a terrorizmussal, szexuális hovatartozással, és gyakorlatilag a felnőtté válás minden egyes cikis részével.

A legszebb mégis az, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben nem lesz alpári ripacskodás belőle. A humor mellett pedig még az olyan komoly témák, mint az Y generáció szülőkhöz való ragaszkodása és elszakadása, és az anya-lánya kapcsolatok dinamikája is tökéletesen megférnek. A film drámaiságát viszont nem lehetne ilyen jól átérezni, ha a két főszereplő nő, nem működne ilyen jól együtt. Saoirse Ronan ésLaurie Metcalf eltudják velünk hitetni, hogy a fiatal lány nem csupán egy burokban született akcióhős, az anyja pedig nem pusztán az enyhén aspergeres agymenő tudósok felneveléséhez ért. A Lady Bird magát az életet figurázza ki, és meglehet, hogy ettől a stáblistát elérve feltámad bennünk a kérdés, hogy egy komolytalan drámát vagy egy komor vígjátékot néztünk meg, de meglehet erre a kérdésre nem is kell választ találnunk, ha tudunk magunkon és az élet sajátosságain nevetni.