Kultúra

Máglyahalál puszta rosszindulatból – a sötét ostobaság szele Szegeden

Máglyahalál puszta rosszindulatból – a sötét ostobaság szele Szegeden

2017. július 23., vasárnap
Máglyahalál puszta rosszindulatból – a sötét ostobaság szele Szegeden
kivegzes_maglyahalal

Mit kapunk, ha összeadjuk a kora újkor vallásháborúinak társadalmi feszültségét az éhínség és aszály okozta népi elégedetlenséggel? Magyarország legvéresebb boszorkányperét, amely az áldozatok száma terén így is nagyságrendekkel elmarad a nyugati-európai üldözésektől.

1728. július 23-án, 289 éve égettek el tizenkét embert a szegedi boszorkányszigeten. Összesen tizennégy halálos ítéletet mondtak ki a szegedi boszorkányperben, egy fiatalasszonyt kegyelemből előző este lefejeztek, neki csak a holttestét égették el, egy terhes asszonyt pedig „szülési szabadságra” engedtek, vagyis csak az után végezték ki, hogy életet adott gyermekének. A tizenkét máglyahalált halt elítélt – hat férfi és hat nő, vagyis a boszorkányperek bíráinak gondolkodását nem kötötték meg szexizmus béklyói, miszerint csak nők lehettek az Ördög cimborái - közt ott találjuk a város egykori szenátorát,

Rózsa Dánielt

is, aki fő vádlottként lelte halált a tűzben. „A szegedi boszorkányper rendkívülisége több oldalról is megállapítható: egyrészt viszonylag késői boszorkányper volt, ha európai dimenzióban próbáljuk meg időrendben elhelyezni, a XVIII. század elején már nem nagyon voltak tömegesen nagy port felvert brutális boszorkányperek” – nyilatkozta hírportálunknak

Balogh Elemér

, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának (SZTE ÁJTK) dékánja. A szegedi per másik jellegzetessége, hogy ez volt az a boszorkányper, amelynek eredményeként a legtöbb áldozatot ítélték halálra és végeztek ki Magyarországon, szám szerint 13-at, de körülbelül ennek duplájára tehető az áldozatok száma, a vizsgálatok, a próbák végett.

A megváltás számít, nem az életben maradás

A szegedi boszorkányper a témától eltekintve nem számított rendhagyónak, a kor büntetőjogi szokásrendjének megfelelő mederben zajlott, maga az eljáró bíróság, mint abban az időben általában, a törvényhatóság maga volt, tehát Szeged esetében a városi magisztrátus, mintha ma a város vezetése ma egyben bíróságként is működne, hiszen személyében elkülönült bírósági struktúra országos szinten létezett, de vidéken nem. Ezekben a perekben a puszta vélekedés, rosszindulat, gyanakvás alapján fogták el az egyes személyeket, akik bekerültek a szegedi várbörtön kazamatáiba és az eljárás részeként elővezették őket. Az eljárás első részében a különböző próbáknak nevezett bizonyítási kísérletek kapták a főszerepet, melyeket a korai középkorból eredeztethető egykori istenítéleteknek egyfajta reinkarnációjaként definiálhatunk, ezek a próbák a rosszindulatú gyanúsításoknak a látszólagos objektiválását szolgálták, a bírák meggyőzését célozták. A boszorkányokkal kapcsolatban rengeteg ostoba, de teljesen komolyan vett hiedelem élt, ezek közül az egyik a legismertebb az, hogy a boszorkányok fizikailag rendkívül könnyűek, vagyis ha vízbe dobták, akkor a boszorkány nem merült el, mert úszik, mint a parafa. A mérlegelés is ezt a célt szolgálta, valami olyan súlyt tettek a másik serpenyőbe, hogy a prekoncepció ne sérüljön, így a vádlott lett a könnyebb általában. http://www.youtube.com/watch?v=qvzNfKvIG9s Vízpróba különlegessége, hogy a próba lényege, hogy a boszorkány úszik a vízen, vagyis az ártatlanság bizonyításához arra volt szükség, hogy a vádlott elmerüljön, ami - mivel a próba alanyát megkötözték – többnyire fulladásos halálhoz vezetett. „Ez pozitív végkicsengésnek számított, ugyanis a halálról máshogy vélekedtek, mint most, a halálra az élet természetes részeként tekintettek, a kérdés nem az volt, hogy mikor és milyen módon hal meg, hanem az, hogy milyen állapotban, a túlvilági üdvösség szempontjából milyenek az esélyei” – hangsúlyozta Balogh Elemér. Hozzáfűzte: a lelki tisztaság szempontjából nem cinizmus azt mondani, hogy aki ártatlanul halt meg, az nem számított tragédiának, mert ártatlan emberként lépett át túlvilágra. A próbák és kihallgatások során felvett vallomások eredményeiből kialakult az ún. történelmi tényállás, ami nagymértékben a bírák prekoncepcióját volt hivatott megvalósítani, vagyis azt, hogy ezek az emberek az Ördöggel cimboráltak.

Esővel kereskedő katonatisztek

A szegedi boszorkányper sajátos vonásaként említhetjük azt, hogy a bírák konstruáltak egy olyan összeesküvés-elméletet, amely szerint a szegedi boszorkányok hadrendbe tömörülve álltak a gonosz szolgálatába, egy tisztikart alkottak, volt kapitány is Rózsa Dániel személyében, de szerepelt zászlótartó, pohárnok, hadnagy és más tisztek. A szegedi boszorkányper fő vádja nem volt más, mint az, hogy a gonosz boszorkák eladták az esőt a töröknek. Az egyik vádlott szájából el is hangzott egy ilyen vallomás, miszerint ő eladta a törököknek az ég harmatját és a föld zsírját, ebben a vallomásban nagyon jól tetten érhető az a meteorológiatörténeti tény is, hogy azokban az időkben egy óriási éhínség és szárazság pusztított. E nélkül valószínűleg sor sem került volna az eljárásra. „Azt tudjuk általában az európai kontextusból, amit a szegedi is megerősít, hogy ezek a nagy egyedi boszorkányperek gyakran valamilyen társadalom-lélektani okkal jól megmagyarázhatóak, legalábbis a kirobbanásuk, az elindulásuk” – fogalmazott az SZTE ÁJTK dékánja. Ez Szegeden egy nagy szárazság, éhínség volt, a szegedi pusztákon hónapokon át nem esett az eső, ilyenkor a népi fantázia villámgyorsan kitalálja, hogy ennek valami oka kell, hogy legyen, ez pedig nem igen lehet más, mint a boszorkányság.

balogh_elemer_kf

Ezek a német mintára épülő eljárások alapvetően idegenek voltak a magyar jogi kultúrától, de ez a szokás is begyűrűzött Nyugatról, és táptalajra talált, de a magyarországi boszorkányperek nagyságrendekkel kevesebb áldozatot szedtek, mint az a nyugat-európai területeken, ahol több százezerre teszik az áldozatok számát, ezekhez képest Magyarországon néhány száz áldozatról beszélünk. Az eszmeiség, a látszólag, alakilag teljesen szabályos büntetőeljárások lefolytatása az ördöggel cimboráló emberekkel szemben egy európai trend volt, ebbe illeszkedett be Magyarország is. Kicsit később gyűrűzött be, kicsit később halt el, ezért is sajátos a szegedi boszorkányper. „Egy őrültség átvételéről van szó, amely csak nagyon mérsékelten fogott talajt, de itt Szegeden 13 ember, összességében pedig majdnem a duplája, közel harminc ember halt meg” – hangsúlyozta Balogh Elemér.

Bárki lehetett mágia-felhasználó

Mindössze a puszta rosszindulat már boszorkánnyá tett valakit az igazságszolgáltatás szemében. A lehető legpitiánerebb, legegyszerűbb hétköznapi acsarkodások bőségesen elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a városi hajdúk kiszálljanak, letartóztassák az állítólagos boszorkányt, legyen az akármilyen tisztségviselő, hiszen a szegedi boszorkányper fő vádlottja, Rózsa Dániel a város egykori szenátora volt. „Nem válogattak, az ördöggel való cimborálás nem tréfaszámba ment, ha ez a gyanú felmerült valakivel szemben, akkor arra azonnal lecsapott a törvényhatóság szigora és azzal, hogy valaki bekerült a város kazamatájába és megindult egy ilyen eljárás vele szemben, már nagyon kevés esélye maradt” – nyilatkozott a jogász.

Háborús melléktermék

A virágkora a boszorkányüldözésnek Európában nem a középkora tehető, hanem a kora újkorra, az eszmeiség, vagyis az Ördöggel való cimborálás, amely bűnbe viszi az embert, a középkorra nyúlik vissza, de a módszeres büntetőeljárásba csomagolt fellépés a boszorkányokkal szemben a vallásháborúk időszakát jellemezte. A XVI-XVII. században gyűrűzött tovább a vallás okozta ellentét egyre mélyebbre, ami a boszorkányperek képében jelent meg a társadalomban.

„Ebben az időszakban a német területeken volt a legintenzívebb a boszorkányüldözés, ahol a vallásháborúk zajlottak. Rengeteg per aktájában szembesülünk azzal a ténnyel, hogy katolikusokat azért ítéltek el boszorkányság vádjával, mert megmaradtak az ördög hitén, katolikus területeken az újhitűeket azért, mert elpártoltak az igazi hittől.” – részletezte Balogh Elemér. A perek tartalmát illetően tagadhatatlan a vallással való összekapcsolódás, azonban lényeges elem, hogy a kora újkori, köztük a szegedi boszorkányperben is az eljárások nem a szentszékek előtt zajlottak, hanem teljesen világi perek voltak, a szegedi üggyel kapcsolatban például a temesvári püspök meg sem szólalt. A középkorban még a szentszékek előtt zajlottak ezek az eljárások, azonban a szentszékek nem osztottak ki halálos ítéletet, hanem az eretnekség megállapítása után átadták a bűnöst a világi hatóságoknak.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.