Közel harminc új szegedi BTK-s kötetet mutattak be a SZAB-ban

A Bölcsészettudományi Kar könyvterméséből szemezgettünk. A szőlőkultúrától Dantéig rengeteg érdekes kötettel találkoztunk. Tartsanak velünk!

Kettő híján harminc könyvújdonságot mutattak be az SZTE Bölcsészettudományi Kar oktatói, hallgatói a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. A székely rovásírástól a szláv nyelvekig, a regényektől a szótárakig rengeteg témában alkottak a BTK munkatársai idén és az elmúlt évben. A magyar történelem megismerése szempontjából is fontos lehet

Szász Géza

egyetemi docens Ki fog itt segíteni? című kötete, amely a francia utazók nézőpontjából mutatja be a reformkori Magyarországot. A könyvet jellemző

Penke Olga

, a Francia Tanszék professzora felhívta a figyelmet, hogy bizonyos témák visszatérnek több utazónál, ilyen az adózás. Olyan korabeli „turista” is akadt, aki találkozott Széchenyi Istvánnal, vagy művével, az épülő Lánchíddal. Az Olasz Tanszék vezetője,

Pál József

ajánlotta új tanulmánykötetüket az olvasók figyelmébe. A 12 tanulmányból álló kiadvány – nem meglepő módon –

Dantéról

és az Isteni Színjátékról szól.

Fried István Goethéről

ír, aki 1824-ig szinte menekült Dante műve elől, de végül belátta, a középkori irodalom nélkül nem fejezheti be a Faustot. Maga Pál József két tanulmánnyal is hozzájárult az „Elhallgatom, hogy rájöhess magadtól” – Az Isteni Színjáték forrásai és hatása című kötethez. Az egyikben Luciferről ír, s arra jutott: tulajdonképpen ő nincs is, a másikban pedig a Dante élete idején uralkodó 14 pápát veszi sorra. Az Isteni Színjáték szerint hét pápa a pokolra jut… a többieket pedig meg sem említi.

2014-ben indult újra a Móra Ferenc évkönyvsorozata. Ugyan az idei kiadvány vékonyabb a tavalyinál, de most is tudott tanulmányokat ajánlani

Bárkányi Ildikó. Juhász Antal

nyugdíjas múzeum igazgatóhelyettes egy tanyasi család két ágának közel kétszáz éves történetét jellemzi – a családi emlékezettől a levéltárban található térképekig rengeteg forrást felhasznált. Bemutatkoznak a fiatal muzeológusok is,

Glässerné Nagyillés Anikó

, s a

hasábjairól ismert

Vukov Anikó

írt egy-egy tanulmányt. „Már a 19. században felismerték, hogy a kultúra nem értelmezhető a természeti környezet nélkül” – mutatott rá – az olvasónk számára szintén nem ismeretlen -

Mód László

néprajzkutató. Az ártéri szőlőskertekről készítette doktori disszertációját, tavaly ez jelent meg könyv formájában. A kényszerűség vezetett ezen művelési módhoz, ugyanis a filoxéravész idején rájöttek, hogy a kártevő nem bírja a vizet. Ennek köszönhetően nem volt szükség amerikai fajtákra, oltványokra. Kétszintes művelést alkalmaztak, azaz a szőlő mellé gyümölcsfákat telepítettek, mára visszaszorult fajtákat. Mód meggyőződése, hogy az akkori tudást vissza kell hozni napjaink világába, a rekreációs célra használt ártérbe.