A kommunizmus áldozatainak emléknapján rendhagyó történelemórán vett részt a hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Békéssámsoni Általános Iskola és a vásárhelyi Eötvös József Szakképző Iskola egy-egy osztálya. A tanórán Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze a Békéssámsonban az 1950-es években működött Magyar Ellenállási Mozgalom tevékenységét mutatta be.
Az előadáson – amelyre a sámsoni gyerekeket elkísérte a település polgármestere,
Zámbori Tamás
is –
Nagy Gyöngyi
elmondta: a mozgalmat a rendszerváltást követően polgármesternek választott
Annus István
indította 1951-ben – akinek unokája,
Kristóf
is részt vett a rendhagyó órán -, és annak 1955-ös felszámolásáig húszan vettek részt
Rákosi
embertelen rendszere elleni tevékenységben. Az előadó rámutatott: az államszocialista hatalom a magyar paraszttársadalommal a kuláküldözések során kíméletlenül elbánt a személyi kultusszal párosuló terror eszközével, a padlássöprések és a kötelező beszolgáltatások emberek millióit taszították nyomorba, éhezésbe és félelembe. A Magyar Ellenállási Mozgalom tagjai antikommunista röplapokat gyártottak és terjesztettek Békés, Csongrád, Szolnok megyében és a fővárosban. A röpcédulákon a szovjet megszállás, a vörös terror, a sztálini Szovjetunió kiszolgálói, a kötelező beszolgáltatás, a téeszekbe való belépés ellen buzdítottak, s kiálltak a magyar haza függetlensége, hagyományai és értékei mellett. Legismertebbé a „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” feliratú röplapjuk vált. Annus István mellett a szervezkedésben részt vett
Arany-Tóth Ferenc
,
Bálint Mihály
,
Benyhe Gyula
,
Cseszkó Ferenc
,
Györgyi Ferenc
,
Hegedűs László
,
Kruzslicz Ferenc
,
Lengyel István
,
Major János
,
Makszi István
,
Matók István
,
Matók József
,
M. Tóth Sándor
,
Pál János
,
Pleskonics István
,
Setény János
,
Tóth István
,
Tóth József
és
Zöld Imre
is. A beszervezetteket titoktartás terhelte, s számolva a lebukással és a családtagokkal történő zsarolás lehetőségével, csak nőtlen férfiak léphettek be. A szigorú szabályaikat azonban 1954 nyarán egyik tagjuk megszegte: saját munkahelyén, a fővárosi Láng Gépgyárban szórólapozott. Az ÁVH előtt így kiderülhetett, hogy az ottdolgozók közül ki a sámsoni, és a ráállított ügynök feltérképezte a mozgalmat. A letartóztatások 1955 tavaszán kezdődtek meg, míg az elsőfokú ítélet 1955. július elsején és másodikán született meg. Annus Istvánt és Zöld Imrét ekkor halálra ítélték és teljes vagyonukat elkobozták, a többiek hosszú börtönbüntetéseket kaptak. A másodfokú tárgyaláson a két vezető ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, a Magyar Ellenállási Mozgalom húsz tagja ekkor összesen 186 év börtönbüntetést kapott. A mozgalom tagjai az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt kiszabadultak, de többségüket 1957-ben újra elfogták, hogy hátralévő büntetésüket letöltsék. A kommunista rendszer fennmaradásáig állandó megfigyelés alatt álltak és másodrendű állampolgárok maradtak – fogalmazott az előadó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.