1956 vásárhelyi és hazai dokumentumai az Emlékpont vasárnap nyíló kiállításán

Az Emlékpont Összefogás a szabadságért. 1956: Magyarországon és Hódmezővásárhelyen című, vasárnap délelőtt megnyíló, még rendezés alatt álló kiállítását tekinthették meg a sajtó munkatársai pénteken a közgyűjtemény galériájában. Az anyagot Miklós Péter, az intézmény vezetője mutatta be az újságíróknak.

– A kiállítás anyaga három forrásból tevődik össze – ismertette az október 23-án megnyíló tárlatot az intézményvezető –, saját kutatásaink alapján számos levéltár, magángyűjtemény, vásárhelyiek és országos tevékenységet folytató magángyűjtők anyagából állt össze az a közel harminc tabló, amely bemutatja az 56-os forradalomhoz vezető utat, a forradalom országos és vásárhelyi eseményeit, valamint a megtorlást, hiszen elválaszthatatlan a forradalomtól a kádári rendszer kialakulása. A történetkutatás eredményei szerint a megtorlás szigora egészen 1963-ig tartott, azonban a gyakorlatban volt olyan politikai elítélt, aki csak az 1970-es évek közepén nyerte vissza szabadságát. A roll-upokon bemutatott tablókon kívül korabeli tárgyak és dokumentumok is kerültek a tárlókba és vitrinekbe. A tárgyak egy része az Emlékpont és a Tornyai János Múzeum gyűjteményének része, valamint a szegedi magángyűjtő,

Szanka József

kollekciójából is kerültek a kiállításba, míg a dokumentumok az Emlékpont gyűjtéséből és a Bethlen Gábor Református Gimnáziumból származnak. – Utóbbi azért is lényeges – mutatott rá az intézményvezető -, mert amikor 1956. október 16-án Szegeden megalakult MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége az első a párttól független ifjúsági szervezet, jelen volt két vásárhelyi végzős bethlenes diák,

Csoma Lajos

és

Zrínyi Péter

is. Ők visszatérve felkeresték

Gyáni Imre

igazgatót és tájékoztatták a szervezet megalakulásáról. Ennek hatására október 19-én diákparlamenti ülésre kerül sor a Bethlen Gábor Gimnáziumban, ahol megfogalmazták, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarország területéről és hazánk lépjen ki a Varsói Szerződésből. Ezek a célok már visszaköszöntek az október 22-én a Műegyetemen tartott nagygyűlésen megfogalmazott 16 pontban. A tárlókban láthatók a tantestületi ülések jegyzőkönyvei, közöttük az 1957-es bejegyzés, amelyben az iskola akkori vezetője értékelte az 1956-os „ellenforradalmat”, de látható azon diákok listája is, akik vagy saját szerepvállalásuk miatt – mert épp nemzetőrnek álltak, vagy verset szavaltak a forradalmi események során – nem tanulhattak tovább, vagy pedig szüleik tevékenysége miatt tiltották el őket a felsőoktatástól. Így látható, hogy a megtorlás a fiatalokat is érintette a szülők „bűne miatt”: bár jó tanulók voltak és megfeleltek a felvételi követelményeknek, de az akkori Bethlen vezetése nem támogatta a felvételüket, de egy jegyzőkönyv bizonyítja – amely szintén a kiállítás része –, hogy csak a Bethlenből 16 középiskolás diák – az akkori kifejezés szerint – disszidált, azaz elhagyni kényszerült hazáját, hiszen a megtorlás a középiskolás diákokat is elérte. Láthatók az egyik tárlóban a megtorláshoz kapcsolódó kitüntetések mellett azoknak a rabosítási dokumentumok másolatai, amelyek a három nagy vásárhelyi megtorló perben bebörtönzött személyek anyagából származnak. Közte van

Erdei István

, a Csongrád Megyei Forradalmi Bizottság elnökének, vagy

Gyáni Imre

, a gimnázium korábbi igazgatójának, a városi forradalmi bizottság elnökének ujjlenyomatait tartalmazó irat. Ezek mellett láthatók a helyi kiadású sajtóanyagok, köztük a cenzúra nélküli időszak példányai, valamint az ellenőrzés visszatérése után a stencillel sokszorosított röplapok, amelyeken a Kádár-kormány hazugságaira hívták fel a figyelmet.

Miklós Péter

két dokumentumra hívta még fel a sajtó figyelmét. A Csongrád megyei megtorlások során két Csongrád megyei személyt ítéltek halálra,

Földesi Tibort

és

Kováts Józsefet

, utóbbi menyasszonyának, Szász Évának a hagyatékából látható egy fotó, illetve a neki írt levelek megtekinthetőek a kiállításban. Az 1956 októberében megszervezett Karhatalom nevű, később „pufajkásoknak” gúnyolt szervezet – amely aztán Munkásőrség néven működött - a megtorlások, az emberek begyűjtésének idején, 1956 végén, 1957 elején egy kis nyomtatott papírt adott ki „Boldog új esztendők kíván a Karhatalom” felirattal.