Azért, mert gyors egymásutánban öt nőt is elfogyaszt, és azért, mert Sánta Gergő még annál is gyorsabban ropja. Péntek este mutatták be a Drakula utolsó tánca című tánc-szín-játékot a Dóm téren, melyet akkora tapsorkán fogadott, hogy háromszor is ráhúztak a táncosok.
Talán nem tévedés azt írni, hogy nem várt siker koronázta a péntek esti Drakula-előadást, a kissé foghíjas nézőtér ugyanis arra engedett következtetni, hogy a tánc-szín-játék műfaja nem nyerte el a szabadtéri szerelmeseinek tetszését. Félreértés ne essék, így is akadtak érdeklődők szép számmal, viszont aligha sikerül megtölteni a lelátókat két estére 4000 emberrel. Pedig bánhatják, akik kihagyták, vagy máig hezitáltak "elmerészkedjenek-e" a néptáncos gróf meséjére. Drakula legendája közismert, az előadás sem szeretne tovább csavarni a történeten. Röviden és tömören a lényeg: az erdélyi falu, ahonnan Vlad Țepeș áldozatait szedi, fellázad a a gróf ellen, miután kiszívja az életet egy frissen férjhez adott lányból. Ennyi, nem több, viszont ezt is olyan csodálatos néptáncos elemekkel fűszerezte meg
Zsuráfszky Zoltán
Kossuth-díjas rendező-koreográfus, hogy a nyúlfarknyi cselekmény nem hagy űrt a nézőkben.
A táncjáték végig elképesztő tempót diktál a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, valamint a Szeged Táncegyüttes tagjainak. Olyannyira, hogy a nézőknek még megtapsolni sincs idejük a feledhetetlen produkciókat, páros és szóló táncokat. Zsuráfszky különféle néphagyományokat olvasztott egybe: magyar és román, sőt cigány táncok is megelevenednek a színpadon. Temetés és lánykérés, esküvő és népi örömtánc vegyül a Dóm téren, de még arra is figyelt, hogy ezek a népek nyelvei - ha csak egy-egy mondat vagy dal erejéig is - megszólaljanak. A Kossuth-díjas koreográfus nemcsak rendezője, főszereplője is az előadásnak, igaz, már csak az erejétől megfosztott vámpír szerepét öltötte magára. Fiatalabb énje a Czifra együttes táncosa,
Sánta Gergő
, akinek könnyed léptű verbunkjától - de tényleg, egészen addig nesztelen, míg fel nem húzza csilingelő cipőjét - elcsábulnak a nők. Merthogy Drakulaként ötöt is "elfogyaszt" áldozataiból, mígnem az erdélyi falu lakói fellázadnak ellene. Na, de mennyi mennyi esélyük lehet egy halhatatlannal szemben? A táncjátékban közreműködik
Keresztes Ildikó
és
Novák Péter
is. Ők azok a vándorok, akik Drakula történetével ijesztgetik a népeket, hogy aztán a fokhagymától kezdve a lópatkóig mindenfélét eladhassanak nekik, amivel távol lehet tartani a sápadt arcú vérszívót. Karakteres hangjával Keresztes amolyan átkötő "elem" a történetben. Vele indul és vele is végződik a produkció, közben pedig magyar és román népdalokat énekel szerelemről és halálról. Novák Péter, a játékmester, vagy hangulatfelelős, aki rövid táncot is lejt Drakulával a kastélyában. Mindketten üdítő szereplői a darabnak, nagy tapsot is kaptak érte.
A díszletet
Tóth Kázmér
álmodta meg, s bár kevés részletből építkezik, tökéletesen megállja helyét a színpadon. A kastély lényegében állandó pont, vagy háttérként vagy konkrét helyszínként funkcionál, de lévén, hogy táncjátékról van szó, miden egyéb kellék csak az együttesektől venné el a helyet, indokolatlanul. A második felvonás koporsós jelenete nagyon ötletes, a vámpír pont úgy emelkedik ki nyughelyéről, mint a filmekben. Tóth ügyesen oldotta meg a két Drakula helyváltoztatását is, láthatatlan rések és útvesztők szelik át a színpadot. Külön kiemelendő a vetítés, melynek segítségével megjelent többek között
Vlad Țepeș
portréja és
Lugosi Béla
is. A jelmezek
Vincze Zsuzsa
munkáját dicsérik, Drakula esetében például nem maradhatott el a merevített galléros kabát. Mit érne a néptánc zene nélkül? A talpalávalót Rossa László és Szabó Dániel szolgáltatta, akik nem voltak restek a változatos népi elemekkel fűszerezett táncjátékba még vérfagyasztó zenét csempészni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.