Volt egyszer egy híd. Lesz egyszer egy híd? + FOTÓK

Kiállítás nyílt az egykori szegedi vasúti híd emlékére.

Az egykor Szeged két részét összekötő vasúti hídra emlékezett a Csongrád Megyei Építész Kamara a Ferences Látogatóközpont Kápolna Galériájában berendezett kiállításával. A dokumentumok, tervrajzok, régi fotográfiák többsége a Móra Ferenc Múzeumból származik, de nem feledkeztek meg a tervezett közúti-vasúti Tisza-hídról sem, néhány látványtervet ehhez kapcsolódóan is kihelyeztek. Az utóbbi okán hívta fel arra a figyelmet a megnyitón

Schulcz Péter

, a megyei építész kamara elnöke, hogy nagy problémát jelent a vasúti összeköttetés hiánya város két része között. „A műszaki értelmiség már nagyon várja az új hidat” – mondta.

Tóth István

, a Móra Ferenc Múzeum történésze is bízik abban, hogy megvalósul a déli Tisza-híd, hiszen két évszázaddal korábban is rögös út vezetett idáig. Szeged 1842-től akart hidat, de az 500 ezer koronás árat sokallták, így a vasúti hídra másfél évtizedet, a közútira negyven évet kellett várni. 1858-ban befejezett hídnak köszönhetően Bácskát összekötötték a Temesközzel. „Az első híd volt a monarchiában, amely párhuzamos közlekedésre volt alkalmas” – osztott meg egy érdekességet a történész. Pedig nem volt egyszerű felépíteni a hidat, mert a talaj nem kellően agyagos, így speciális keszonos eljárással folytatták a munkálatokat. A munkások éjjel-nappal váltásban dolgoztak, akkora sikerrel, hogy a francia cég varsói és szentpétervári hídépítéseire is elvitte az algyőieket. Annyira stabil alapozása volt a hídnak, hogy ha 1944-ben nem a pillérnél robbant volna a bomba, akkor az ívek megmaradnak. 1948-ig volt a remény az újjáépítésre, de végül vashiányra hivatkozva ejtették a tervet – nem fért bele a nemzetközi vonal a határokat elzáró politikába. Az újbóli remény 1990 után jött el, mostanra az EU is felismerte, hogy szükség van a kapcsolatra, mert a határok ellenére a térség most is összetartozik.