Példás hősök vagy hősies példaképek - Bene Zoltán előadása az Északvárosi fiókkönyvtárban

Honnan erednek eszményképeink, követendő példáink? Mi a különbség hős és példakép között? Hogyan segíti a mitológia a példaképválasztást és vágyunk-e arra, hogy megfejtsük a mítoszainkat? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Bene Zoltán, író a Somogyi-könyvtár Északvárosi fiókkönyvtárban tartott gondolatébresztő előadásán.

Képzeljük el a jelenetet: Rózsa Sándor a lovát ugratja, miközben hősiesen végez ellenfeleivel. Robin Hood délcegen lépked a sherwoodi erdőben hű társaival, közben ételt lop a szegényeknek. Dobó István mindenre elszántan védi az egri várat, míg mögötte a bátor asszonyok forró levest öntenek a galád törökökre. Harry Potter merészen lengeti varázspálcáját, amíg megmenti a világot a gonosz Voldemort nagyúrtól. A történelem és az irodalom csakúgy, mint a filmipar számos hőssel gazdagította a világot. Ők azok, akikre minden gyerek felnéz, akikre hasonlítani akarnak, akik miatt szuperhősös pizsamába bújnak, akikért végigolvassák az Egri csillagokat vagy éppen jegyet váltanak a moziba. De mi alapján választunk hőst magunknak? Vannak, akik egyszerűen hősnek születtek és onnan már csak egy lépés, hogy példakép váljon belőlük? „Amikor példaképekről beszélünk, nem azt értjük alatta, amit klasszikusan értettek. Felmérések szerint a gyerekek több mint 60 százalékának nincs példaképe. Azon keveseknek pedig, akiknek van, nem áll szándékukban végigjárni azt az utat, amit hőse végig járt. Ők egyik reggel felébredve Lionel Messivé, a barcelonai csapat sztárjává akarnak válni”- mondta

Bene Zoltán

. Gyakran csupán eszményképünk életének egyetlen mozzanatát ismerjük. Természetesen azt, ami hőssé tette őt. De elegendő ez ahhoz, hogy példaképként tekintsünk rá? Hőssé egy pillanat töredéke alatt válhat az ember, katasztrófahelyzetben elég egyetlen ésszerű döntés, hogy hasznos dolgot cselekedjünk. Ahhoz, hogy valaki egy percig hős legyen, nem kell szuperképesség, még csak varázspálca sem, sokszor az is elég, ha a saját félelmünket sikerül legyőznünk. Ám ma egy hősies cselekedet, holnap már teljesen természetesnek hathat. Hős-e a fiatalember, aki megfékez egy zsebtolvajt a buszon vagy csupán azt tette, amit tennie kellett? Hős-e az orvos, aki nap mint nap életeket ment vagy csak a munkáját végzi? Hős-e a szülő, aki felnevel egy gyereket vagy ez a kötelessége? Példás hősök ők vagy hősies példaképek? „A példaképek, csakúgy mint a mítoszok útjelzők lehetnek saját boldogulásunkhoz. Ahhoz, hogy hazájában bárki otthon érezze magát, rá kell kérdezni a miértekre, a választ a mitológia fogja megadni. Ehhez persze elengedhetetlen lenne egy logikus, koherens nemzeti mitológia megléte, amit érdemes lenne megfejtenünk, amihez fordulhatnánk, ha elbizonytalanodunk” – tette hozzá az író. Teremthet a filmipar, az irodalom vagy éppen a történelem tucatszámra hősöket, ám ahhoz, hogy valaki példakép legyen, nem elég egyetlen bátor mozdulat. Megnyugtató azonban, hogy még mindig elhangoznak egy-egy kisgyermek szájából a mondatok: „Ha felnövök, olyan erős akarok lenni, mint az apukám”; „Ha felnövök, olyan szép szeretnék lenni, mint az anyukám”. Egy szülő, egy nagyszülő, egy testvér, egy jó barát, vagy éppen a szomszéd bácsi szuperképességek, hősies cselekedetek vagy emberfeletti bátorság nélkül is válhat példaképpé, néha elég csupán jó példával elöl járni. Jó tudni, hogy olykor a szemközti szobába is elég átkopognunk, hogy hőst találjunk magunknak.