Mi a közös a Fish! 2011 után készült anyagaiban, a legutóbbi két Honeybeast-lemezben és még számos szegedi, hazai és külföldi hanghordozóban? Az, hogy mind Szegeden készültek, a Black Hole Sound zenei stúdióban. A stúdió történetéről és a lemezek megszületéséről Vári Gábort, a Black Hole Sound egyik alapítóját és hangmérnök-producerét kérdeztük.
A Fonógyári úton található Ikarus telep régi „Szabadidő Központja” ad otthont a hazai zenei életet számos különlegességgel megajándékozó muzsikus műhelynek, amely
Vári Gábor
és
Albert Péter
hangmérnök-producer és
Velcsev Dejanov Kosta
stúdió menedzser vezetésével immár több mint hét éve szolgálja ki az álmaikat megvalósítani vágyó zenészeket, zenekarokat, műfajtól függetlenül, a metáltól a gyermekkóruson át a vonósnégyesig. „Már körülbelül 15 éve zenélek a szülővárosomban, Szegeden. Emlékszem, az egyik zenekarommal egyszer gondolkodni kezdtünk azon, hogy hangzóanyagot kellene csinálnunk, azonban a 2000-es évek elején még nem volt sok lehetőség erre, főleg úgy, hogy persze pénzünk sem volt. A basszusgitárosunknak viszont volt egy olyan hangkártyája, amin volt egy nagy jack bemenet, amibe ugye bele lehetett dugni a gitárt, ami már fél siker! (nevet)” – mesélt a kezdetekről Vári Gábor, akit a Dystopia éléről is ismerhetünk. Utóbbival és más formációkkal később megfordultak több stúdióban is, Gábor így kezdte ellesni a stúdiómunka rejtelmeit. „Egyszer egy gyömrői tehetségkutatón, ahol amúgy csak a Salvus beugró gitárosaként voltam jelen, a Nasmith zenekar tagjaival igencsak lelazult állapotban hallgattuk a Black Label Society-t. Teljesen ráállt az agyunk, hogy mennyire megdörrent a muzsika a kocsi hifijén, azt hiszem ott döntöttem el végleg, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom” – mondta el Vári Gábor. A Dystopia Incompetence Drive című anyaga már ebben a szellemben készült. „Nem indult könnyen, az első Dystopia lemezbe bele is őszültünk mindannyian! (nevet)”
A stúdiós munka elindításának szakmai alapjait a Magyar Rádió Hangmester Akadémia fennállásának utolsó évfolyamában szerezte meg a hangmérnök. „Ez a képzés nagyon tanulságosnak bizonyult, a szakma öreg motorosai magyarázták a fizikai alapokat, ami nekem új volt, mert eredetileg angoltanárnak készültem. Elég nagy volt a kontraszt például A Kandós végzősökhöz képest, de végül sikerült behoznom a lemaradást, és nagyon jó elméleti alapot kaptam ehhez a munkához” – fejtette ki Gábor.
A Black Hole Sound helye annak köszönhető, hogy a Dystopia az első zenekarok közt kezdett el járni az Ikarus telepre próbálni. Az egyik épület, ahonnan egyszer már elköltöztették a próbáló fiatalokat ismét üresen állt, így Gábor kibérelte egy alkalomra. A The Void "Words Untold" című lemezének a dobfelvételei már abban a helyiségben készültek, ahol ma is működik a stúdió. Az épületet közvetlenül előttük varrodának használták, így a munka egy kiadós pakolással indult. Minden tele volt bundákkal, szövetmaradványokkal, de még varróasztalok is a helyükön álltak. „Miután kipakoltunk, felállítottuk a dobcuccot középre, oldalára állítottunk két varróasztalt, ráterítettünk egy-egy vastag pokrócot, hogy ne legyen teljes zengés-bongás, és a mai napig az egyik legszebb cin-hangzást sikerült akkor felvennem!” – mesélte Vári Gábor. Akkor még nem merült fel komolyan a gondolat, hogy hosszútávra is kibérelje a helyet, de kis lépesekben eljutott idáig a projekt. 2009-re indult volna be igazán a stúdió, azonban ezt kerékbe is törte az, hogy Gábor állásajánlatot kapott egy fővárosi cégtől, a Hit Space-től, az egyik legfontosabb hazai hangszerekkel és stúdiótechnikával foglalkozó vállalkozástól. „Ez egy fura időszak volt, Albert Peti barátommal kezdtük el együtt a stúdiót, és azt hiszem nem is esett túl jól neki, hogy akkor félig-meddig elhagytam Szegedet. Valóban megkérdőjelezhető húzás volt a részemről, ugyanakkor tudtam, hogy ezzel a munkával betekintést nyerhetek a hazai zenei élet élvonalának működésébe, és ezt nem akartam kihagyni. Ezzel együtt az, hogy két évet dolgoztam Hit Space-nél, az nem jelentette azt, hogy a stúdió ötletét eltemettük volna” – mondta Gábor. A stúdió ekkortájt kezdett próbateremként is funkcionálni. Az elmélet az volt, hogy a kisebb kihasználtság ideje alatt több zenekarral együtt tartsák fent az ingatlant, ha úgy adódik, hogy Gábor visszatér, akkor meglegyen a hely. A gyakorlat viszont rácáfolt erre, hiszen a stúdiónak ekkor már annyi felkérése volt, hogy amíg a hangmérnök fent dolgozott Budapesten, addig is folyamatosan készültek a felvételek itt Szegeden. Gábor pedig minden hétvégén hazautazott és nyomta a „record” gombot. A Solar Scream "Bare to the Bone" című lemeze például így született meg, vagy például a Salvustól az Önharckép félig Pesten készült, félig pedig Szegeden.
A 2011-es esztendő azért is volt különleges a Black Hole Sound történetében, mert ekkor készült el a Fish! SAV című lemeze. A zenekar kereste meg a stúdiót, majd leköltözött Szegedre és egy hét alatt felvették a lemezt. „A Fish! korong nagy kihívást jelentett a stúdiónak. Nem csak elsőként fordult meg ennyire közismert zenekar a stúdióban, hanem még olyan irreálisnak tűnő igényeik is voltak, hogy mindent egyszerre akartak felvenni és nem szólhatott úgy az anyag, mint egy mai modern kieditált felvétel, de persze mégis állja meg a helyét a mezőnyben. Ez szakmai szempontból nem kis feladat. A zenészeket viszont várakozáson felül inspirálta a stúdió légköre, nagyon pozitívan élték meg azt, hogy lejöttek és egy csapatként itt lehettek együtt egy hétig. Állításuk szerint mikor Pesten stúdióztak, volt olyan, hogy nem is látták egymást lemezkészítés közben” –idézte fel Gábor. Hozzáfűzte: „Úgy voltam vele, hogy ha egy ilyen zenekarnak is elég jó, sőt megmozgatja a fantáziáját a stúdió, akkor nem hülyéskedek Pesten tovább, hanem hazajövök, és ebből fogok megélni.” Nemsokára létrehozták a zenekari szállást a stúdión belül, amire feltétlenül szükség volt, ha hosszú távon is országos klientúrában akartak gondolkozni. Akkor már tudták, hogy – ahogy a Fish! esetében is – a több napos közös lét igazi többlet értéket ad egy elkészült lemezhez, ez lesz a Black Hole Sound egyik különlegessége.„Emlékszem, a budapesti Just Another zenekar avatta fel a szálláshelyiséget, még segítettek is berendezni! (nevet)” – mesélte Vári Gábor. Mindezek mellett egy-két külföldi zenekar is megfordult már a Black Hole Sound-ban, például egy svájci banda, akik a Honeybeast-es
Kovács Zoltánon
keresztül jutottak el a stúdióhoz. A legnagyobb nevek, akik megfordultak a stúdióban valószínűleg a Sting perkásaként ismertté vált
Rhani Krija
, illetve
Mike Stern
, aki
Tóth Bagi Csaba
Balkan Reunion projektjének szegedi koncertjére tartott itt főpróbát.
A Szegedről való „kilépéssel” a stúdió belenyúlt a sűrűjébe, folyamatosan készülnek a felvételek zenekarok sokasága jelentkezik folyamatosan, azonban egy alkalommal történt fordítva is: „Amikor összejöttem a kedvesemmel, igazán le akartam nyűgözni, ezért felajánlottam az egyik kedvencének, a Lusta Dick zenekarnak, hogy elkészítek nekik egy számot saját kontóra, amint végzek a sürgős munkáimmal. Ebből persze az lett, hogy mindig volt aktuális sürgős munkám, és közben az énekes ki is ment külföldre. Ezúton is üzenem a páromnak, hogy nem szegtem meg az ígéretemet, csak elodáztam, másrészt a zenekarnak is, hogy még él a lehetőség! (nevet)” – mesélt Vári Gábor.
„Ha valamit el lehet mondani a stúdiós karrieremről, hogy amióta elkezdtem, nincs megállás, nem sok pihenőm volt” – jellemezte a stúdiós mindennapokat Vári Gábor. Sokáig gondot okozott az, hogy a szervezéssel is neki kellett foglalkoznia a munka többi része mellett. „Ez a műfaj elmélyült munkát igényel. Ha felvétel van a csapattal, vagy otthon ellenőrzöd, hogy szól az anyag, fülelsz... ezt csak átszellemülten lehet csinálni, ha ebben megzavarnak, az elég fájdalmas tud lenni” – fűzte hozzá a hangmérnök. Tavaly született meg a döntés, hogy a stúdió alkalmaz egy stúdiómenedzsert, aki felveszi a rendeléseket, árajánlatokat ad, foglalkozik a gondokkal, amíg a többiek a maguk feladatait végzik. „Nem azért, mert én nem szívesen csinálnám, hanem a mennyiség miatt. Így nálunk immár egy éve Velcsev Dejanov Kosta intézi az mindennapi szervezési feladatokat. Külföldön persze ez egy teljesen bevett modell, csak itthon nem terjedt még el. Tavaly előtt év végén brutális mennyiségű elmaradásunk volt, tavaly pedig sikerült karácsonyra befejeznünk mindent, amit szerettünk volna, persze még mindig sűrű a menetrend.” A tavalyi évben a Honeybeast nagylemez elkészítése jelentette a legnagyobb kihívást: tizenhárom dal keverését egy hét alatt kellett megoldani, ami nem is lett volna lehetséges a megfelelő rutin nélkül.
Tavaly körülbelül kétszáz szám született meg a stúdióban, tíz, egy, vagy néhány számos etapokban. Az utómunkát illetően általában flexibilisnek kell lenniük a készítőknek és az ügyfeleknek is. „Olyan nincs, hogy holnap estére kész van a mix. Persze én csinálok valamit holnap estére, de a cél az, hogy az előadó is maximálisan elégedett legyen, a jó munkához pedig idő kell” – mondta el Vári Gábor. Vannak zenekarok, akik már eljutottak arra a szintre, hogy visszajön a hangzóanyagba befektetett pénz, vagy jogdíjban, vagy koncerteken, azonban nagyon sok banda inkább egy időkapszulát csinál a zenekarról, egy újabb lépésről a közös fejlődésük útján. Az utómunkával töltött időt az is befolyásolja, hogy mennyire sikerül ráéreznie a hangmérnöknek arra, hogy mit akar a zenekar. Előfordul az is, hogy ez nem sikerül azonnal, de hatékony kommunikációval és türelemmel bármi megoldható, a nehéz munkafolyamatok végére pedig megérlelődnek a munkakapcsolatok.„Ami a legjobb az egészben, hogy irgalmatlan mennyiségű nagyon jó emberrel lehet találkozni. Aki zenél, aki eleve ráveszi magát, hogy egy hangszeren megtanuljon játszani, és aztán más emberekkel közösen alkosson, az már nem lehet rossz ember. Mindig pozitív a hangulat, rengeteg ismerősöm van, rengeteg szakmából, mert szinte senki se a zenélésből él, szóval, ha kell egy asztalos, akkor gyorsan tudok szerezni egyet! (nevet)” – fejtette ki Gábor. „Az egyik zenekar énekesével például úgy összebarátkoztunk, hogy mikor kiment Dublinba dolgozni, a barátnőmmel kimentünk hozzá meglátogatni, és ott töltöttünk egy hetet” – tette hozzá. Legkedvesebb emlékeként a hangmérnök harmincadik születésnapi buliját emelte ki: „a párom meglepetés bulit szervezett, nekem pedig azt mondta, hogy nagyon szeretné megnézni a szegedi majálist. Ki is mentünk, közben pedig Albert Peti felhívott, hogy csőtörés van és úszik az egész stúdió, ezért nagy szükség van rám. Kijöttem és megláttam, hogy kint van a belső udvarban az énekmotyó és az összes barátom, aki elérhető volt és el tudott jönni. Egészen fantasztikus volt!” A nagy pörgésben a srácok a stúdió fejlesztésén is folyamatosan dolgoznak: sokat haladta felújítás, évek teltek el, mire például kifestették a feljátszó helyiséget, nem az anyagiak miatt, hanem az idő szűkében, ugyanis nem volt idő arra, hogy egy hétre leálljon a stúdió. A Black Hole Sound mind a mai napig próbateremként is működik, és néhány zenekarral nagyon jó viszonyt alakítottak ki az évek folyamán. Nem akarják csak azért felszámolni a korábbi próbálási lehetőséget, mert egyre több megbízása van a stúdiónak.Nagy újítás a jövőre nézve az, hogy nemsokára elkészül a B terem, ami elsősorban próbaterem lesz, valamint a hálórészen is terveznek szépítést,miközben az eszközparkot is szeretnék bővíteni. „A B terem azért volt fontos, hogy továbbra is egy közösségként tudjunk együtt működni.Az új termet teljesen leszigeteltük, hogy a próbák ne zavarhassák a stúdiómunkát, így növelve a bérelt terület kihasználtságát, ami a fenntartási költségek kitermelésében nagy segítség lesz és a fejlesztések is gyorsabban tudnak majd haladni” – beszélt a jövőbeli tervekről Vári Gábor.
A Fonógyári úton található Ikarus telep régi „Szabadidő Központja” ad otthont a Black Hole Sound muzsikus műhelynek.KLIKK: http://szegedma.hu/?p=600120
Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. február 20.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.