Aktualitások a Somogyiból: Százéves a szegedi repülőtér, közönségtalálkozó

A szegedi repülőtér centenáriumára emlékeznek a Somogyi-könyvtárban, valamint a Szegedi Nemzeti Színház színészeivel is találkozhat a közönség.

Százéves a szegedi repülőtér – könyvbemutató, kiállítás

Szeptember 15. (kedd), 16.30 óra – 1. emelet, folyóirat-olvasóterem, alagsor

A szegedi repülőtér fennállásának századik évfordulója alkalmából könyvbemutatót és kiállítást rendez a Somogyi-könyvtár.

Pusztai János

és

Ványai László

100 év a Tisza fölött című kötetének bemutatója szeptember 15-én, kedden 16.30 órakor kezdődik a könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában. A szerzőkkel

Márok Tamás

újságíró beszélget. Ugyancsak a város légikikötőjének történetét foglalja össze a 100 éves a szegedi repülőtér című kiállítás, amelyet a könyvtár alagsorában, a ruhatárral szemközti „színpadon” találnak az érdeklődők. A kamaratárlat szeptember 15-től november 11-ig tekinthető meg. A könyvbemutató és a kiállítás társszervezője a Szegedi Közlekedési Kft. A kiállítás ismertetője szerint a szegedi repülőtér „az I. világháború után a polgári repülés és a sport céljait szolgálta, majd a II. világháborúban ismét katonai repülőtér volt. A háború után 1946-ban indult újra a polgári légi közlekedés. Az '50-es és '60-as években Magyarországon élénk belföldi menetrend szerinti légi forgalom volt, ekkor a MALÉV járatai kötötték össze Szegedet Budapesttel, s a többi hazai nagyvárossal. A járatok 1965-ben megszűntek. A Magyar Néphadsereg ekkor átvette a repülőteret, majd a Szegedi Repülő Egyesület lett az új üzemeltetője. A reptér ekkor főként kiképzési és sport célokat szolgált. 2001-ben Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonába került, megszületett a repülőtér átfogó fejlesztési terve. Az üzemeltető továbbra is a Szegedi Repülő Egyesület volt, majd 2006-tól a város a Szegedi Közlekedési Kft.-t (SZKT) bízta meg a reptér működtetésével. Felújították az üzemanyagkutat, tűzoltóautót, karbantartó- és kiszolgáló járműveket, rádiókat, utas- és csomagellenőrző berendezéseket szereztek be. A reptér mai minősítése: II. kategóriájú repülőtér ideiglenes határnyitási joggal.”

Genet & Gogol: Cselédek & Játékosok – közönségtalálkozó

2015. szeptember 16. (szerda), 16.30 óra – 1. emelet, folyóirat-olvasóterem

A Szegedi Nemzeti Színházban szeptember 25-én mutatják be a Cselédek & Játékosok című produkciót, amelyet

Jean Genet

és

Nyikolaj Vasziljevics Gogol

egyfelvonásosaiból állítanak színpadra. A premier alkalmából rendezett közönségtalálkozó szeptember 16-án, szerdán 16.30-kor kezdődik a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasótermében. Résztvevők:

Bodolay Géza

rendező,

Sorbán Csaba, Pataki Ferenc, Gidró Katalin

és

Csorba Kata

, az előadás szereplői. Beszélgetőtársuk

Gortva Tamás

, a Radnóti Miklós gimnázium tanára.

Az előadás színházi ajánlója így szól:

„XX. & XIX. század – nők & férfiak – franciák & oroszok. Mindkét zseni első remekműve! Genet & Gogolt. Előbbi a 20., utóbbi a 19. század legelején született, 101 esztendő eltéréssel. Együtt kerültek a harmadik kötetbe az Akadémiai Kiadó negyven évvel ezelőtt kinyomtatott Világirodalmi lexikonában. Egy francia és egy orosz egyfelvonásos. Mindkét zseniális szerző első műve. Az elsőben csak nők, a másodikban csak férfiak szerepelnek. Tudomásunk szerint először kerülnek egymás mellé színházi estén. A Játékosokat magyarra „Kártyások" címen fordították – majdnem ugyanaz, ám talán mégsem. Az orosz kisvárosok szállodáinak termeiben azóta is furcsa urak igyekeznek játszva legyőzni egymást. Ki csal vajon, és ki csal még jobban? Hol a játék és hol a színjáték? A kisszerűség hol válik nagyszerűvé egy olyan társadalomban, ahol minden az átverésre épül? És mi történik, ha ez a legkevésbé sem tragikus, ám kifejezetten nevetséges? „Ne a tükröd átkozd, ha ferde a pofád." – írtuk egykor a Revizor fölé Gogol mottóját. Az egyik profi csaló kártyacsomagjának gyönyörű női neve van: Agyelaida Ivanovna. A szegedi Gogol-bemutatók így a Háztűznéző után immár Gogol-összessé válnak. A lelenc-csavargó Jean Genet, „a bohóc és vértanú" javítóintézetekből jutott az idegenlégión át a börtönökbe, ahol aztán írni kezdett. A Cselédeknek már a címe is kétértelmű, hiszen franciául „a jókat" is jelenti. Magyarországon az Egyetemi Színpad játszhatta először, az utóbb nagynak képzelt barikádosdi előestéjén: 1967-ben. A polgári szalonban két testvérlány rendszeresen színházat játszik az úrnő távollétében és ruháiban. Korai pszichodrámájuk tétje évszázadok óta ismerős: hogyan kéne legyilkolni a jóasszonyt, aki talán még a tejesfiújukra is áhítozna. A ház ellenállhatatlan urát mindenesetre már sikerrel elvitették a rendőrséggel, ahová jól kifundált följelentő leveleket küldtek. A korszakos csalók mutogatása színészeknek minden koron jutalomjáték.”