Ön tudta, hogy ma ünneplik a Nemzetközi Sör Napot?

Marton Szabolcs italtörténésszel kalandoztunk napjaink sörkultúrájában. Tényleg boros nemzet vagyunk? Valóban sörrel koccintottak Haynauék? Jók-e a magyar sörök? A drága kézműves sör finom is? Főzhetek otthon is folyékony kenyeret?

Minden év augusztusának első péntekjén tartják a Nemzetközi Sör Napot, amely egy kaliforniai kocsmából indult világhódító útjára 2007-ben. Habár Magyarországon is ünneplik,

Marton Szabolcs

(a 2. képen sör nélkül), a Szegedi Műszaki Középiskola Csonka János Tagintézményének történelemtanára, nyolc italtörténeti kötet szerzője számára is újdonság volt létezése. „A világban több hasonló sörünnep létezik, az angolszász kultúrában, ahol a sörözés jóval elterjedtebb, a Szent Patrik Nap (március 17.) tölti be ezt a funkciót. Ekkor jelennek meg különleges főzetek, egyesek azt mondják róla, ez a férfiak napja.

Szent Patrik

volt az első szent, aki bor helyett sört sokasított, ezért ő a sörfőzők egyik védőszentje” - tudtuk meg Marton Szabolcstól.

A magyar boros nemzet?

„Ma is kétszer annyi sör fogy, mint bor. Magyarország szinte sohasem volt boros nemzet, egyedül a ’48-as szabadságharc után volt drága a sör, mert viszonylag kevés sörgyárunk volt, tehát nem az osztrákellenességgel függött össze a növekvő borfogyasztás. Miután létrejött a vámunió az osztrák tartományokkal az 1850-es évektől számtalan sörgyár jött létre hazánk területén, s ezzel összefüggésben az ital ára is olcsóbb lett” - villantotta fel múltunkból azt a pár évet a történelemtanár, amikor igaznak nevezhettük a boros nemzet kifejezést a magyarokra.

Haynau mivel koccintott?

„A legenda szerint az aradi vártanúk után győztes osztrákok sörrel koccintottak, s ezért nem lehet 150 évig a magyaroknak is ugyanezt tenniük. Ekkoriban azonban a pezsgő már elterjedtebb volt, mind Miklós cár, mind Ferenc József tisztjei inkább azzal koccintottak, habár erről nincs konkrét leírás. Valószínűleg az 1990-es években terjedhetett el a történet, közeledve a szabadságharc leverésének 150. évfordulójához” - mondta az italtörténész, aki ennek ellenére is ritkán koccint sörrel.

Akinek jó bora van, sörből a rosszat (is) issza

Marton Szabolcs szerint, ahol jó bor van - mint Magyarországon, Olaszországban, Franciaországban - a szőlőnedűvel ellentétben kevésbé válogatják meg a fogyasztók, hogy milyen söröket isznak. Mennyiséget fogyasztunk, minőséget viszont nem. Fogyasztás terén az évi 80 liter sörrel a középmezőnybe tartozunk, elmaradunk a cseh 150 litertől, de nagyon sok olyan állam is van a világban, ahol alig, vagy egyáltalán nem fogy a folyékonykenyér. A szegedi italtörténeti szakértőtől megkérdeztük, hogy az ünnep okán milyen külföldi söröket ajánlana, ő azonban először megfordította kérdésünket. „Inkább külföldieknek ajánlanék magyar kézműves söröket” - mondta. „Érdekes, hogy a magyar nagyüzemi sörök nem olyan jók, de ugyanez igaz a külföldi gyárakra is. Ausztriából például borzasztó sörök érkeznek a hipermarketek polcaira. Azonban a határainkon túli gyárak készítenek jó söröket is, különös, hogy egyes márkáknál az ausztriai gyártás sokkal finomabb, mint a magyarországi” - vélekedett Marton Szabolcs, aki a szerb, szlovák, román és német sörök közül válogatna párat a magyar márkákon nevelkedett fiataloknak.

Nálunk még menő a kézműves sör, a világon már nem

„Az 1980-as években indultak az Egyesült Államokból a kézműves, vagy más néven mikro sörfőzdék világhódító útjukra. Németországból, Angliából gyűrűzött be a népszerűsége Magyarországra, azonban ezen államokban már lecsengőben van a hullám, szinte rosszul is hangzik az elnevezés, hazánkban viszont virágkorát éli” - helyezte el a globális térben a Csonka tanára a „kézműves” termékeket. „Úgy gondolom, pár év múlva lecseng ez a hullám, s csak a minőségi termékek maradnak meg, hiszen gyakran igen rossz söröket is kézműves jelzővel próbálnak eladni” - hívta fel a figyelmet az italtörténész.

A kézműves sörben az innováció

„Az egyik magyar nagyüzemi cég nem rég jelentette meg hidegkomlós sörét, ami azt mutatja, hogy a kicsik is tudnak hatással lenni a nagyobb cégekre. Ma a kis sörfőzdék jelentik az innovációt, s mögöttük kullognak a nagyok. Ebből azt gondolom, hogy aki jól csinálja a kicsik közül, az érvényesülni fog a jövőben is. Hosszútávon bizonyosan kialakul egy egyensúlyi állapot, amivel mi, fogyasztók csak nyerni fogunk, javulás következik be a magyar sörök minőségében” - fejezte ki reményeit Marton Szabolcs. „Azt javaslom, hogy elsősorban az olcsó kézműves söröket kóstoljuk meg, gyakran egy 600-700 forintos termék becsapás. Itt nem állapítható meg, mint a boroknál, hogy 3000 forint felett szinte mind jó. Ajánlom a békésszentandrási, miskolctapolcai söröket, illetve a Szeged környékéről személyes kedvencem a zsombói vörös” - osztotta meg sörpreferenciáit a történész.

Vajon legyűri a multinacionális cég a székely sörfőzdét?

„A kézműves Igazi Csíki Sört még nem kóstoltam, de biztosan finom. A Heineken által gyártott Ciuc sört viszont igen, - ezt Székelyföldön szintén csíkinek nevezik, - amelyet jó sörnek tartok. Nem tudom, hogy ki fog győzni, de az biztos, hogy Heineken anyagi szempontból jobban áll, mint az Igaz Csík Sör, így nehéz lesz a kis cégnek megvédeni az igazát” - foglalta össze álláspontját Marton Szabolcs a kérdésben.

Nem nehéz saját sört készíteni

„Nem ördöngösség házilag sört készíteni, de csak Budapesten kapható előre elkészített árpa, maláta és más alapanyag. Szinte bárki főzhet ezek beszerzésével folyékonykenyeret, csak szabadidő, elhivatottság és egy kis pénz kell, mert érdemes beruházni egy sörfőző berendezésbe. Mintegy 50-150 ezer forint közötti összegből belevághatunk a tevékenységbe, attól függően, hogy 15, esetleg 30 liter elkészítésével kívánjuk elkezdeni házi sörfőzdei karrierünket” - mondta a Csonka történelemtanára.