Hencz Péter: Szent Istvánról, Klebelsbergről

Szent István a nyugati kereszténység felvételével a magyarságot a nyugati világ kultúrközösségének részesévé tette. Mindazok a szellemi, kulturális, tudományos irányzatok, melyek a latin és germán népek életében időnként uralomra jutottak, hosszabb-rövidebb idő után utat találtak a magyar földre. A népvándorlások óta egyedül a magyarságnak sikerült megőriznie identitását, így nem jutott a kelták, hunok, vikingek, vagy az avarok sorsára. A középkori Magyarország az Árpádok alatt, majd később, különösen az Anjouk és a Hunyadiak idejében, nem csak hatalmilag állt teljesen a nyugat európai nemzetek színvonalán, hanem művelődési tekintetben is.

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és, hogy semmi sem emel fel,csakis az alázat, semmi sem taszít le csakis a gőg és a gyűlölség.”

(Szent István király)

Első királyunk,

Szent István

, korának egyik legkiválóbb államférfia, a Kárpát-medencében otthonra találó nemzetünket európai nagyhatalommá tette. Az általa alapított Árpád-ház adta az összes európai uralkodó dinasztia közül a legtöbb szentet a világnak, utalva rendkívül tehetséges voltukra. A 17. századi népénekünk méltán sóvárog Szent István után: „Hol vagy magyarok/ Tündöklő csillaga!/ Hol vagy, István király?/ Téged magyar kíván.”

Gróf Klebelsberg Kunó

(1875-1932), a Bethlen-kormány legendás vallás-és közoktatásügyi minisztere (1922-1931), városunk országgyűlési képviselője (1926-1931), a trianoni békediktátum és katasztrófa után, mikor nemzetünk puszta léte forgott kockán, hazánk részére kiutat talált és mutatott: nemzetünket csakis a kultúra mentheti meg és teheti ismét naggyá. Programjában meghatározó volt a tudomány, nevelés-oktatás, egészségügy, művészetek sport fejlesztése. A nemzeti jövedelem 10-15%-át fordította ezen fennkölt célokra, mely szinte páratlan volt hazai és nemzetközi viszonylatban. „Nálunk a politikai fellendülést mindig megfeszített kulturális munka előzte meg, s készítette elő. Szent István, hogy megszervezze országát, előbb behozta a kereszténységet. Amikor Mátyás nagyvonalú politikára készült, buzgón ápolta a reneszánsz kultúrtörekvéseit.”-mondotta. Egyetemeket és klinikákat – Szegeden, Pécsett, Debrecenben – főiskolákat, több ezer népiskolai objektumot épített. Kiépíti az angol, amerikai és francia tudományos kapcsolatokat. Külföldön létrehozza a Collegium Hungaricum-ok, magyar intézetek hálózatát, a magyar kultúra „őrszemeit”. 1555 ösztöndíjat adományoz, többszörösére növeli az ösztöndíjasok számát. Szeged egyetemet, főiskolákat kap, megépülnek az akkor világhírű klinikák, a dóm, és a Dóm téri épületegyüttes, Nemzeti Panteon, a SZUE sportuszoda, elindulnak a Szabadtéri Játékok. A balkanizálódás veszélyébe került mezővárost az egész világra kisugárzó tudományos, kulturális és egyházi központtá, iskolavárossá tette. Klebelsberg nagy ívű kultúrpolitikájának is jelentős mértékben köszönhető, hogy a megcsonkított és végveszélybe került ország világhírű iskolarendszerével és tudósaival Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa lett. Az analfabetizmus 15%-ról a nyugat-európai 7%-os szintre csökkent. Népegészségügyünk számos vonatkozásában a kontinens középmezőnyébe emelkedett. Sportpolitikájának eredménye, hogy hazánk az újkori olimpiák egyik legsikeresebb nemzete lett. Klebelsberg halálának egy éves évfordulóján Kováts Ferenc, a szegedi egyetem ex-rektora ekképpen emlékezett rá: „Gróf Klebelsberg Kunó azt a felfogást tette magáévá, amelyet nemzetünk legnagyobbjai Szent Istvántól kezdve vallottak

Nagy Lajoson

,

Corvin Mátyáson

,

Pázmány Péteren

,

Széchényi Istvánon

keresztül. Felismerte, hogy Nyugathoz való tartozásunk múltunkban és jelenünkben, történelmi küldetésünkben és kultúrvágyainkban gyökerezik, és ihletes buzgósággal, s maradandó sikerrel kezdeményezte, megerősítette, mélyítette és kiépítette kultúrkapcsolatainkat a Nyugattal... A magyar nemzet egyik legnagyobb lángelméje.” A szent istváni, klebelsbergi paradigma váltás számos ötletet adhat napjaink politikusainak, vezetőinek, mindannyiunknak az ország, a nemzet felemelésében.

Hencz Péter