A kényszermunkára hurcoltakra és a kitelepítettekre emlékező tanóra az Emlékpontban

Magyarország szovjet megszállásának hetvenedik évfordulójára, illetve a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából rendhagyó tanórán mutatja be Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze felvidéki nemzettársaink második világháborút követő sorsának alakulását április 10-én, pénteken 10 órakor a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben.

A felvidéki magyarság második világháború utáni sorsa szempontjából perdöntőnek bizonyult, hogy a szövetséges hatalmak már a háború alatt elfogadták a londoni emigrációban működő csehszlovák kormánynak azon a elképzelését, miszerint Csehszlovákiát a 1938-as határai között a felvidéki magyar területeket is visszakapva újítsák fel és olyan nemzetállamot teremtsenek, amelyből hiányzik a nem szláv lakosság. A német kisebbség kitelepítésén túl a „magyarkérdés” végleges megoldását is szorgalmaztál Benešék a Szovjetunió és az ottani kommunista emigránsok támogatásával. Szlovákiában már 1944 közepétől kibontakozott a magyarellenes hisztéria, az első magyarellenes intézkedéseket az 1944 augusztusában kirobbant szlovák nemzeti felkelés idején hozták meg. A Moszkvában megalakult új kormány 1945 elején Kassára tette székhelyét. Az április 5-én itt meghirdetett kormányprogram kimondta a csehek és a szlovákok egyenjogúságát, miközben a németeket és a magyarokat a kollektíven háborús bűnösé nyilvánította. Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott elnöki dekrétuma automatikusan megfosztotta a szlovákiai magyarokat állampolgárságuktól, juttatásaiktól, és előírta mind az állami- mind a magánalkalmazottak elbocsátását. A hatalom nyílt nacionalizmusának első megnyilvánulása volt a pozsonyi magyarok elűzése 1945 májusában. Közben megindult a magyarok "közmunkára történő" deportálása; a több hullámban végrehajtott akcióban több mint kétszáz falu teljes lakosságát, legalább 44 ezer embert (férfiakat, nőket, gyerekeket és öregeket) szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A magyarok kényszerközmunkára való elhurcolása része volt a Magyarország ellen indított nyomásgyakorlásnak, amelynek célja az ún. lakosságcsere-egyezmény végrehajtása volt. Az 1947. április 12-én megkezdődött kitelepítés (ezen nap a Felvidékről elűzöttek emléknapja) következtében közel 77 ezer magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni.