"Szembe kell néznünk a múlttal" - Teleki Júlia könyve a délvidéki mészárlásról + FOTÓK

Göröngyös utakon címmel megjelent könyvében írja le élettörténetét az 1944/45-ös délvidéki mészárlás túlélője a koncentrációs tábortól a nincstelenségen át a bocsánatkérésért való küzdelmét. Teleki Júlia, akit egy éves korában már háborús bűnösnek tartottak, a Gál Ferenc Főiskolán mutatta be negyedik könyvét.

"

Teleki Júlia

1990-es évekbeli kutatásai a délvidéki magyarokat ért szörnyűségekről felbecsülhetetlen értékűek, a történészek a mai napig táplálkoznak belőle, hozzáállása példaértékű, mert gyűlölet nélkül, de határozottan áll ki a magyarság ügyéért" - méltatta a szerzőt

Forró Lajos

történész, a téma szakértője, aki korábban már

nyilatkozott

hírportálunknak. A történész kihangsúlyozta, hogy Teleki Júlia nélkül nem állnak emlékmű az áldozatoknak és olyan eredményeket sem értek volna el, mint a három érintett település, Csúrog, Zsablya és Mozsor magyarságára rótt kollektív bűnösség

eltörlése

. "A könyv a Göröngyös utakon címet viseli, amely mutatja azt a viszontagságos életutat, melyben részem volt" - fejtette ki Teleki Júlia a Délvidék Kutató Központ, a Gál Ferenc Főiskola és a VMDK Szegedi Tagozata által szervezett könyvbemutatón. A mű gyermekkorától mutatja be Teleki Júlia küzdéseit, onnan, hogy egy éves kora előtt már apját megölték, őt magát pedig a csúrogi magyarokkal együtt háborús bűnösként koncertrációs táborba hurcolták, ahol gyengesége miatt a betegek kenetét is megkapta, azonban túlélte a genocídiumot, és otthonából elüldözve, nagy szegénységben nőtt fel. "Mindenünk ott maradt Csúrogon, ahol eltávolításunk után mindent felszámoltak, ami a magyarokhoz volt köthető, ledöntötték a templomot, a temető helyén hulladéklerakó jött létre, így nem látogathattuk meg saját nagyszüleink, szüleink nyughelyét sem" - mondta el Teleki Júlia. A leszármazottak, túlélők által szervezett megemlékezést a szerb vezetés azzal az indokkal utasította el, hogy nem ismerik pontosan a sírok helyét, illetve az áldozatok személyazonosságát és számát sem, mivel a történészek nem derítették még ki az információkat. Teleki Júlia ennek hatására kezdett bele kutatásaiba, melyek folytatásáért számos alkalommal megfenyegették, azonban ezek nem tántorították el céljától.

"Ezek az emberek nem hősök voltak, hanem fegyvertelen áldozatok, azért haltak meg, mert magyarok voltak" - emelte ki Teleki Júlia. Csalódásának adott hangot amiatt, hogy az 1942-es Hideg napokról, mikor a Magyar Királyi Honvédség néhány alakulata szerbeket és zsidókat végeztek ki, tanítanak a szerb iskolákban, azonban az 1944/45-ös délvidéki eseményekről nem, sőt Csúrogon tábla őrzi a magyar "fasiszták" által kivégzett szerb partizánok emlékét. Teleki Júlia nem kívánja egyik esemény jelentőségét sem kisebbíteni, szerinte a legfontosabb, hogy hasonló ne történhessen meg újra. "Szembe kell néznünk a múlttal, tisztelni egymás halottait" - jelentette ki. "Még a 2000-es években is fasiszta gyülekezetnek titulálták a szerb hatóságok az áldozatok leszármazottjainak megemlékezését" - tette hozzá. A szerző hiányolja a hivatalos szerb bocsánatkérést, főként annak tükrében, hogy

Áder János

köztársasági elnök a magyar részről már megtette ezt a Hideg napok kapcsán. Azonban a küzdelem mégsem volt hasztalan, a kezdeti atrocitások után, mint a megemlékezők által állított keresztek, táblák széttörése évről évre, ma szobor és emléktábla őrzi az áldozatok emlékét, eltörölték három falu magyar lakosságának kollektív bűnösségét, és rehabilitálják az áldozatokat, igaz csak egyéni kérésre, és ez utóbbi folyamatot nem is hajszolják túl, Teleki Júlia esetében 5 évbe telt édesapja rehabilitációjának kivívása. "Ez azonban nem elég, bocsánatkérésre van szükség, és kártérítésre azok számára, akiket megfosztottak vagyonuktól, szabadságuktól, és ez a mindenkori szerb kormány felelőssége" - jelentette ki Teleki Júlia, majd hozzátette, hogy ő meg tudna bocsátani, azonban senki sem kérte még ezt tőle. "Nem szabad felednünk, mert ezek az emberek a magyar nemzet áldozatai voltak, és még holtukban is meggyalázták őket" - utalt arra, hogy sokak holttestét dögtemetőkben helyezték el a vérengzések folyamán, melyből egyébiránt a szerbeknek semmilyen haszna nem származott, sőt Csúrog szegényebb település, mint a magyar közösség felszámolása előtt. Teleki Júlia hangsúlyozta, hogy azért írt könyveket, mert azokat nem lehet összetörni, mint a kereszteket, így az áldozatok nevei sem merülnek feledésbe. Teleki Júlia megtiszteltetésnek nevezte, hogy sokan elismerték küzdelmét, a magyar Országgyűlésben kétszer szólalt fel az ügyben és megélte azt, hogy a szerb elnök is fejet hajtott az áldozatok emléke előtt. Teleki Júlia kiemelte, hogy a Hideg napok szerb emlékbizottsága is megemlékezett a délvidéki vérengzés áldozatiról, hiszen a gyász összeköti a két népet. "Nincs szó bosszúról, hanem az érem másik oldaláról" - mondta el.

"A tudománynak időre van szüksége" - indokolta Forró Lajos a délvidéki mészárlással kapcsolatos információk hiányosságát és a tankönyvekből való kimaradását. "El kell fogadnunk, hogy ez egy lassú folyamat, sok évet vesz igénybe a levéltári munka, főleg, hogy nem számokról van szó, hanem emberekről" - fűzte hozzá. Az enyhülés példájaként hozta fel, hogy tavaly nyáron Belgrád egyik múzeumában már foglalkoztak a magyarokat ért mészárlással, tehát jó irányba halad a magyarok ügye.