A halhatatlan ABBA, az örökzöld Mamma Mia! + FOTÓK

A 70-es évek óta alig vesztett népszerűségéből, leszámítva, hogy ma már retro diszkóban játsszák. És hogy mi erre a bizonyíték? Az a buli, amit az előadás végén maguk a nézők rendeztek a színpad tövében.

„Mamma Mia! tiszta déjá vu” lett az ABBA címadó dalának talán legismertebb sorából, a „Mamma mia, here I go again”-ből. Lehet, hogy olvasóink közül többen felcsattannak erre, de mielőtt csalódottan kikattintanának a cikkből meg kell jegyezzük, hogy a magyarra fordítás tökéletesen működik. Több kritikát is megfogalmazhatnánk: nem szöveghű, idegen és egyáltalán, minek kellett egy svéd popegyüttes örökzöld slágereibe belenyúlni. De a non-replica attól érdekes, hogy kísérleteznek a klasszikussal,

Szirtes Tamás

rendező pedig egy 1999-es állandó musical körül merte felkavarni az állóvizet. A legutóbbi dóm téri produkció, a Háry János háza táján

Gerard Depardieu

miatt bolydult meg Szeged és vele együtt az egész ország. Egy héttel az egyébként nagyon is sikeres daljáték után megkezdődtek a Mamma Mia! első próbái, így ismét a szabadtérire szegeződtek a szemek. A Madách színház igazgatója a világon elsőként kapott szabad kezet

Benny Andersson

és

Björn Ulvaeus

darabjához, amikor pedig tavaly novemberben felröppent a hír, néhány nap alatt elkapkodták a jegyeket. A pénteki premier nézői elsőként élhették át a színháztörténeti pillanatot, a lelkes tapsorkánt és hízelgő lábdobogást hallva pedig biztosak lehetünk afelől, hogy nem csalódtak. Vagy a Led-falon díszelgő flitteres Mamma Mia! felirat tette vagy a totális teltház – olyannyira, hogy állóhelyeket is hirdettek a páholyok szélén –, de már akkor borítékolható volt a siker, amikor a színészek még sehol sem voltak. Akik ismerik a 2008-as

Meryl Streep

-féle romantikus vígjátékot, számukra nem tartogatott meglepetést a történet, mindössze a jelenetek minimális átiratával színpadra hangolták. Láthatóan

Kováts Kriszta

előtt sem volt idegen a mozifilm, játékában kifejezetten hajaz az Oscar-díjas színésznőre; ettől függetlenül képes Donna Sheridan karakterét igazi anyává varázsolni.

Simon Boglárka

energikus Sophie, ez hangjában mutatkozik meg leginkább. Donna régi barátnői, a dynamo lányok, vagyis

Détár Enikő

(Tanya) és

Sáfár Mónika

(Rosie) egy-egy saját dal erejéig uralják a színpadot, életet lehelnek a kis görög panzióba. No, és végül az apajelöltek:

Sasvári Sándor

mint a kimért Sam Carmichael,

Szerednyey Béla

a Rosieval kacérkodó Bill Austin, és

Molnár László

, az aranyos gitáros Harry Bright. Három fura alak, a múlt szellemei, akik mit sem sejtenek egymásról és arról, húsz éven át titkoltak előlük valamit, pontosabban valakit.

A színpad folyton pörög, bombamód csapódnak a színészek mellé a táncosok, a sok színes jelmez pedig nyári hangulatot kölcsönöz az éjszakába - ha már a nézők kénytelenek pokrócok alatt végigvacogni ezt a néhány órát. Idővel a hangzáshoz is hozzászokik a fül, a kezdetben bizarr magyar ABBA eléri célját és kénytelen engedni a ritmusnak az ember, győz a láb. A táncosok koordinálása

Tihanyi Ákos

munkáját dicséri, Donnáék csillogó patacipőjét és űrruháját pedig

Szűcs Edit

tervezte, leképezve a 70-es évek diszkódivatját. A mozgatható díszlet tervezője

Bátonyi György

, akinek görögös házikóit jól kiegészítette - a fentebb már említett - Led-falas technikán megelevenített tengerpart. Utóbbiért

Vízvárdi András

felelt. Az ABBA halhatatlan, a 70-es évek óta alig vesztett népszerűségéből, leszámítva, hogy ma már retro diszkóban játsszák. És hogy mi erre a bizonyíték? Az a buli, amit az előadás végén maguk a nézők rendeztek a színpad tövében. A színészek ugyanis táncra hívták a színház szerelmeseit, akik kaptak az alkalmon, hogy visszafogott, ritmusra ringó lábukból végre kiereszthessék a gőzt. Görögös előadással nyitott, görögös előadással zár a Szegedi Szabadtéri Játékok 2014-es évada. Igaz, a minden szempontból rekordernek számító Mamma Mia! egészen augusztus 23-áig a napfény városában marad.