Negyvenhárom zeneszerző művei a Vántus István Kortárszenei Napokon

Negyvenhárom zeneszerző több mint félszáz műve hangzik el, köztük négy ősbemutatóként a november 25-én kezdődő Vántus István Kortárszenei Napokon Szegeden.

A Vántus István Kortárszenei Napok elődjét, a Mai Magyar Zene Hetét 1971-ben hívta életre

Vántus István

Erkel-díjas zeneszerző; a kortárszenei koncertsorozat több mint másfél évtizede viseli az alapító nevét. A szervezők tájékoztatása szerint a nyitónapon a rendezvény hagyományos zeneszerző-közönségtalálkozójának vendége Vajda János lesz, akinek műveiből a beszélgetés közben CD-ről és DVD-ről hallhat-láthat részleteket a közönség. A hétfői kamaraest az ő egyik művével kezdődik.

Kocsár Miklóst

, a Vántus István Társaság tiszteletbeli elnökét kedden szerzői est köszönti, amelyen hegedűre írt Ballata-jának bemutatóját

Szecsődi Ferenc

játssza. Szerdán

Réti Attila

és vendégei lépnek az esti koncerteknek otthont adó Fricsay-terem színpadára. Az itt rendezett csütörtöki záróhangversenyen pedig hangsúlyos szerepet kapnak a fiatal zeneszerzők, akik közül többen Szegedről indulva váltak nemzetközileg is ismertté, mint

Tornyai Péter

. A Somogyi-könyvtárban előadással egybekötött hangversenyt hallhat a közönség

Kósa György

életművéből, amelyen nemcsak közreműködik, hanem édesapjára emlékezik is

Kósa Gábor

zeneszerző, ütőhangszeres művész. A fesztiválon ezúttal is bemutatkoznak a csongrádi megyeszékhely zenepedagógiai intézményei. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hallgatói játszanak a Vántus-műből vett Inventio poetica című műsorban. A Vántus István Zeneművészeti Szakközépiskola Hangcsoportok címmel vonultatja föl kortárs zenében jártas diákjait. Bemutatkozik az egyetem ének-zene tanszéke, valamint Törpék és óriások – Szeged szülötte, Durkó Zsolt művéből vett – címmel a legkisebbek, a zeneiskolások adnak számot a ma és a közelmúlt zenéjében való jártasságukról. Vántus István 1935-ben született Vaján; 1953 és 1955 között Debrecenben, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. A következő hat évben Szegeden volt zenetanár, majd a Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának főiskolai tanára lett. Két operát, több zenekari darabot, kantátát, dalt és kórusművet írt. Hangcsoportok című kórusművének debreceni ősbemutatóján érte a halál 1992. július 9-én.