Kultúra

Szemelvények a Múzeumok Éjszakájából + FOTÓK

Szemelvények a Múzeumok Éjszakájából + FOTÓK

2013. június 23., vasárnap
Szemelvények a Múzeumok Éjszakájából + FOTÓK
SZS20130623_muzeumok_ejszakaja_017

Villámcikázás közepette égtek a boszorkányok, de a Somogyi-könyvtár legöregebb kötete is felfedte magát a Múzeumok Éjszakáján. A SZEGED.ma múltidéző körképre indult.

Több száz programból válogathattak a szegediek a szombat este kezdődő múzeumi éjszaka rendezvényein. Az időszaki kiállítások, a zenés-, valamint a képzőművészeti programok egyaránt vártak kicsiket és nagyokat. A párhuzamosan zajló események forgatagában mindenki kapkodhatta a fejét és szelektált a legérdekesebbnek ígérkezők között. Az est legnagyobb attrakciójának mégis a „Szögedi boszorkánypör” történelmi színjáték bizonyult: a Dugonics téren kezdődő bevádolást követően több ezer ember vonult a Kárász utcán át négy elítélt boszorkány szekeres menetével egészen a Móra-múzeum előtt felállított színpadig. A helyszínen fejükre mondták az ítéletet, melyet az 1728-as szegedi boszorkányper eredeti iratai alapján rekonstruáltak. A közönség egy óriás kivetítőn nézhette végig, a hátborzongató korabeli vallomásokat, valamint a döntőbírák kesze-kusza betűivel írt végső ítéletét, azaz „élve megégettessék”. Az elítéltek kartonbábúit a Tisza-parti vizibástyán vetették máglyára. A hangulatot csak fokozta az időjárás borúsága, a Móra-múzeum felett már cikáztak a villámok, mikor még a máglyarakást megvilágította a telihold. A boszorkányüldözések azonban nem értek véget az 1728-as esettel, Szegeden utoljára 1744-ben kínoztak ily módon embereket.

A múltidézés forgatagában a régmúltba, pontosabban az őskorba is érdemes volt visszatekinteni, ugyanis a Móra Ferenc Múzeum időszaki Egyszer volt az… Ősember című kiállításán Csenki Attila, a Showder Klub és a Dumaszínház humoristája tartott rendhagyó tárlatvezetést. Az apróságok így még könnyebben megérthették az emberi egyedfejlődés szakaszait, a poénokon pedig a szülők is jókat derültek. Az ősembertárlat végén Csenki Attilával a vicces és a komoly információátadás összeférhetőségéről beszélgettünk. „A rendhagyó tárlatvezetés egy bevett dolog. Csináltam már néhány alkalommal, voltam már természettudományos és modern művészeti tárlatvezető is.” – fedte fel magáról a hivatásos nevettető. Úgy tartja, a poénok ezekben a helyzetekben csak színesítésre szolgálhatnak, az előadónak elsősorban informatívnak kell maradnia. A felkészülést önszorgalommal végezte: újra elővette a középiskolai történelemkönyveket és előzetesen a világhálón is böngészett a témában. Az információgyűjtés során leginkább azon csodálkozott el, mennyi idő eltelt az emberi fejlődés bizonyos fázisai között. Aki a programkavalkád közepette nem fáradt el túlságosan, éjfélkor betérhetett a Somogyi-könyvtárba, ahol Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros bemutatta gyűjteményük legöregebb kötetét. Petrus Comestor 1473-ban Augsburgban nyomtatott „bibliai történelméről” a főkönyvtáros asszony úgy nyilatkozott, a díszes kezdőlapon túl nincsen túl sok látnivaló benne: „nem szerepelnek benne képek, sem különleges iniciálék”. Lapozgatás közben felfedte ropogós hangját, a muzsika csak korát igazolja. Annak ellenére, hogy a könyv már nem kézzel íródott, a kezdőbetűk mindenhol ki vannak emelve. Az ókori emberiség történelméről szóló kötet különlegessége, hogy a szerző forrásként az Ószövetséget is felhasználta, és világtörténelmét saját nemzeti történésekkel is megtűzdelte. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet felhívta a figyelmet arra is, hogy az ilyen agg műveknél minden információt a kötet hátulján kell keresni, ugyanis a kolofon tartalmazza a nyomtatás helyet, idejét, illetve, hogy kinek a költségén adták ki. Gaál Bernadett
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.