Kultúra

Migráns osztrák történetek a Forrásban + FOTÓK

Migráns osztrák történetek a Forrásban + FOTÓK

2012. október 12., péntek
Migráns osztrák történetek a Forrásban + FOTÓK

Migráns osztrák szerzőket vonultat fel a Forrás októberi száma. Doron Rabinovici, Julya Rabinowich, Vladimir Vertlib vagy Dimitré Dinev neve immár a magyar olvasóközönség előtt is ismerős lehet, de hogy miért érdemes őket olvasni és mennyire osztrák, aki migráns – többek között erről is hallhattak az érdeklődők a szám keddi Grand Cafébeli bemutatóján.

A Forrás októberben egy teljes osztrák számmal jelentkezett, melyet a budapesti Osztrák Kulturális Fórum támogatásával megvalósuló Ungarn liest Österreich rendezvényen mutattak be. A tematikus összeállítás szerkesztője

Bombitz Attila

, a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője, valamint a Szegeden végzett

Nagy Hajnalka

, aki jelenleg a klagenfurti Alpen-Adria Egyetem irodalomdidaktikai tanszékének tudományos munkatársa. Oroszországi zsidó, török, iráni, dél-koreai, bolgár, illetve lengyel származású, (de) osztrák szerzők – sorolta Bombitz Attila az összeállítás kínálatát. Megfogalmazása szerint a szövegek izgalmát, érdekességét és esztétikai potenciálját is az adja, hogy a szövegek eredetiben nyelvtanilag hibátlan megformáltságuk ellenére nem németül szólnak – minden egyes szerzőnél érezni a rejtett vagy kódolt származástörténetet, mutatkozzanak meg azok akár orosz népmesei motívumokban, akár bolgár kommunista háttértörténetekben…

Közeli jelenség

Egyedül a mű

„A címkék egyike ez a migráns irodalom. Ami engem különösen zavar, hogy a definíciók gyakran hozzák fel ezzel kapcsolatban az önéletrajz hívószót, jóllehet alig van olyan író, akinek ne lennének önéletrajzi ihletettségű könyvei. Fogalmam sem volt, hogy migráns irodalmat alkottam, azt gondoltam, könyvet kell írnom az elfojtásról, ez volt az, amit a Hasábfejben (Spaltkopf) – mindenekelőtt magamnak – megfogalmaztam. Aki Oroszországból jön, szomorúan ír a száműzetésről. Igen, így írok róla, de akkor is így tennék, ha osztrák származású lennék, és volt is elég osztrák szerző, aki így írt. Szomorúnak találom, ha valaki ezt a címkét tudatosan használja. Senki sem ítélhető meg az alapján, hogy honnan jött, az is mellékes, milyen nyelven ír. Egyedül a művön van a hangsúly. Ez alapján szeretnék én is megítéltetni, nem az számít, hogy Oroszországból, vagy éppen Timbuktuból származom. Ugyanakkor az a tény, hogy így olvasnak, számomra a kultúránk hanyatlásának jele, hogy a lényeges dolgokról a felszínességre terelődik a figyelem” – mondta el Julya Rabinowich az április 16-i felolvasóesten a Grand Caféban.

Az esten

Füzi László

, a Forrás főszerkesztője elmondta, a számot indító

Irena Habalik

versének olvasásakor nagyon közelinek érezte az osztrák összeállítást a magyar irodalomhoz, a nyelv itt is alapkérdés: „a nyelven múlik a dolog / hogy kinek a nyelvét tanulom / arról énekelek / azt átkozom”. Az októberi szám egyébként több mint antológia, a versek, regényrészletek mellett tanulmányok is helyet kaptak benne. „Magyar párhuzamokkal olvastam a szövegeket. A szám érdekessége a múlt, az, hogy egy élhető, globalizálódó világvárosban, Bécsben és egy globalizálódó országban, Ausztriában az ember magával vitt múltja miképpen él tovább.

Farkas Árpád

szavaival élve ’apáink hűlő, drága arcán járunk’…” A főszerkesztő többek között arra is utalt, a szám felveti nemzeti irodalom mibenlétének a kérdést a 21. század elején. További párhuzamként említette

Nagy Abonyi Melinda

(Melinda Nadj Abonji) Galambok röppennek fel című könyvét, illetve Domonkos István Kormányeltörés című versét. Füzi László szerint a Migráns osztrák történetek címet viselő válogatás kérdésfelvetései az osztrák témát a mi világunkhoz is kötik. „Ez a jelenségkör már a mi nemzedékünkkel is kapcsolatban van, és attól félek, hogy gyerekeink, unokáink pedig ebbe fognak belenőni…” – zárta gondolatait a főszerkesztő.

Transzkulturális irodalom

Nagy Hajnalka elmondta, úgy véli, a Forrás-számban helyet kapott szerzők azért is „osztrákosak”, mert mégiscsak felvették azokat a kulturális, irodalmi hagyományokat, amelyek Ausztriában fontosak, mint például az énvesztés vagy az identitás- és nyelvi krízis. Ezeket viszont természetesen más hangsúlyokkal írják meg, más irányba terelik, mint „született” osztrák társaik. Nagy Hajnalka azt is elmondta, Ausztriában meglehetősen nagy az iskolákban a migránsok száma, az irodalmi módszertan ezért azzal foglalkozik, miként lehetne ezeket a diákokat is elérni. „Most próbálunk egy olyan, úgynevezett transzkulturális irodalmi didaktikát kifejleszteni, ami hasonló migráns szerzőket próbál középpontba helyezni, illetve a világirodalom újfajta definícióját kívánja adni. A nemzeti irodalom egy nemzet identitását jelenti, de mi az a nemzet, ahol már ennyiféle ember van, és elérjük-e csak tisztán nemzeti irodalommal azokat a diákokat, embereket, akik ténylegesen Ausztriában élnek…?” – tette fel a kérdést a szám társszerkesztője. Azt is elmondta, nem érzi szerencsésnek a „migráns” szót, a „migráns irodalom” fogalma ma már sem Ausztriában, sem Németországban nem bevett, inkább transz- vagy interkulturális irodalom szóhasználattal élnek – de ennek az elnevezésnek Magyarországon még nincs kontextusa.

Nyelvváltók

„A migráns fogalom alatt azt értjük, hogy bizonyos okból valamikor Ausztriába érkezett szerzők kultúrát és nyelvet váltottak, és szövegeikben a legkülönbözőbb kalandokon mennek keresztül, melyeknek van valamiféle önéletrajzi előzménye” – összegzett Bombitz Attila. Hozzátette: a migráns jelzőt az írók sem szeretik, például Julya Rabinowich, aki áprilisban tartott is egy felolvasóestet Szegeden, vehemensen tiltakozott a fogalom ellen, mint mondta, lehet, hogy átszüremkedhet a szövegeibe az önéletrajzi háttér, de semmiképpen nem szeretné magát beskatulyázva érezni – ő irodalmat szeretne írni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint második könyve, a Herznovelle (’Szívnovella’), amely tudatosan hajaz Arthur Schnitzler Álomnovellájára. Megpróbál rákapcsolódni annak az országnak az irodalmi hagyományára, amelyhez szeretne tartozni – tudtuk a tanszékvezetőtől. A migráns válogatást az egyetemi szemináriumokon is hasznosították. A kultúraspecializációs kurzus hallgatói közül a beszélgetők között jelen volt Bogáts Márta, akinek tanulmánya is olvasható a Forrásban. Mint elmondta, izgalmas és kihívást jelentő feladat volt a szövegek olvasása – egy újfajta irodalommal foglalkozhattak a szemináriumokon, áprilisban pedig külön élmény volt a szerzőnőt látni a felolvasás során. A szám irodalmi szövegeinek fordításai kiváló műfordítók munkái, mint Adamik Lajos, Györffy Miklós, Tatár Sándor, Márton László, Kurdi Imre, Fenyves Miklós, Fülöp József és Mesés Péter, a tanulmányokat pedig Horváth Márta, az osztrák tanszék munkatársa fordításában olvashatjuk.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.