Kultúra

Búcsúzik a szabadtéri - „Úgy szeretnék (Mágnás) Miska lenni…” + FOTÓK

Búcsúzik a szabadtéri - „Úgy szeretnék (Mágnás) Miska lenni…” + FOTÓK

2012. augusztus 20., hétfő
Búcsúzik a szabadtéri - „Úgy szeretnék (Mágnás) Miska lenni…” + FOTÓK

A Mágnás Miska – ahogy mondani szokás – örökzöld operettel zárultak az idei Szegedi Szabadtéri Játékok Alföldi Róbert rendezésében. A könnyed darab alighanem az évad legsikeresebb produkciójának bizonyult.

Örülhettek a klasszikus operett rajongói, de azok is, akik szeretik a kiszólásokat, a történet finom újítását a színpadon. Nagy a sürgés-forgás a Korláth-kastélyban (sic), disznófejek a fazékban, a gróf (

Hirtling István

) pedig térden állva könyörög – pénzért, a kedves kleptomániás mamának (

Molnár Piroska

). Hamarosan „bevágtat” a díszes grófi família egyetlen gyermeke, Rolla (

Rácz Rita

) is, aki nem menekül meg a féltő gróf és grófné (

Náray Erika

) kérdésétől: hol járt az éjszaka…? És hamarosan megtudjuk, miért is olyan jó vásárba menni… A Mágnás Miskáról bizonyára sokan őrzik egy-egy színházi előadás képeit, vagy még inkább az 1949-es filmváltozat (

Gábor Miklóssal, Mészáros Ágival, Sárdy Jánossal, Németh Marikával, Gobbi Hildával

és a két

Latabárral

) emlékét. Utóbbi minden szereplője valami megfoghatatlan bájjal formálta meg alakítását, így adva össze egy szenzációs Mágnás Miskát. A szabadtéri produkció szereplői kétségtelenül megtalálták és megállták helyüket a szerepekben, ha valamit mégis hiányolhat a kekeckedő kritikus, az talán csak ez a báj lenne, amihez legközelebb a nagymamát magára öltő Molnár Piroska humorosan kedves játéka állt.

Radnay Csilla Marcsája először kicsit nyersnek hat a maga evőeszköztáncával (persze, tudjuk, a Marcsa-figura alapból is nyers), de aztán ügyes és egyéni alakítást kapunk. A cselédlány „szennyes kis emberét”, Miska lovászt rutinos színészi játékkal alakítja Stohl András. Nem az ő hibája, de kár, hogy Miska ebben a változatban elveszti a nép egyszerű fiának sajátos bölcsességét, egyfajta „kis falu megmentője” segédszerepet Baracs mérnök (Haja Zsolt) mellett. Rácz Rita primadonnájához Haja bonvivánja szépen passzolt. Pixi (László Zsolt) és Mixi (Znamenák István) gróf játéka is alapvetően ügyes, jóllehet helyenként kicsit lendületlen volt a két karakter. A közönség nagy örömére az előadás bővelkedik az ötletes poénokban, habár a mondanivaló (ha van ilyen) tompul némileg, kevésbé kristályosodik ki a gazdag grófkisasszony és a tehetséges mérnök szerelme, mely között a társadalmi rend operettesen kérlelhető szakadéka tátong; és elmarad Mágnás Miska igazi nagy, urakat leckéztető közjátéka is. A többé-kevésbé eltalált frivol beszólásokban, fricskában, csipkelődésekben, jól kimért humorban gazdag darab érdekes konnotációkat hordozó kulisszája három nagy, kövér, zöld disznó (díszlettervező: Menczel Róbert) – ki-ki fantáziájára bízva, mire utalhat vaj’ a disznólkodás. Merthogy disznó egy társaság ez az úri világ, a cintányérját neki, itt „aki csutakol, az nem lovagol, és aki lovagol, az nem csutakol” – hogy megint a filmet idézzük. Ugyanakkor némileg erőltetettnek hatott a sok disznó, disznóság és disznólkodás, mint például a fazékból habzsoló urak. Azt gondolhatnánk, hogy a Hoppsza Sári, Úgy szeretnék boldog lenni, A nő szívét ki ismeri vagy a Cintányéros cudar világ akár félig garantálhatták is volna a sikert, de összefogott színészi játék, ötletes koreográfia (koreográfus: Kovács Gerzson Péter) nélkül nem ment volna. Először láthatta a nagyérdemű a Mágnás Miskát a csillagtetős színpadon, de alighanem visszavárja még a következő években.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.