Fotózott gyékénycsodák a tápai „gyékényestől” + FOTÓK

Török Gizella, mint mondja, „gyékényes”, hiszen a gyékényszövés és –fonás együtt jelenik meg munkája során. Keze nyomán születhet tápai szatyor vagy Szent István és Gizella mása – egy a lényeg: gyékényből.

A Somogyi-könyvtár az Internet-Térben rendezett egy 14 képből álló fotókiállítást, így most nem maguk a „gyékény kézművek”, a tárgyak szerepelnek a tárlaton, hanem azok kétdimenziós változatai. Mivel így azonban nem látható, nem tapintható az anyag, nem érezzük a gyékény illatát, ezért minden lefotózott munkájához készített

Török Gizella

olyan kicsi tárgyat, ami kapcsolódik a képen látható alkotáshoz. A gyékényből való Szent István és Gizella fényképe mellé például tenyérnyi Szent Korona került.

Tápéi versek a csusza mellé

„Ez olyan most, mint egy képeskönyv – s mivel könyv, kellenek mellé versek is” – magyarázta portálunknak az alkotó. Ehhez hívta segítségül Juhász Gyulát. Mint megtudtuk egyébként, a szegedi költő Török Gizella nagyapjához járt ki Tápéra, együtt borozgattak, a nagymama készítette a túrós csuszát. „Kisgyerekkoromban nagyon sokat hallottam, hogy ’de sok túrós csuszát megevett itt Juhász Gyula’...” A képek mellé került költemények között találjuk például a poéta tápai versciklusát is. Török Gizella gyékényszobrai témájukban leginkább a tápéi emberekhez kötődnek, megjelenik a tápéi asszony, lány és legény, a tánc, a vidámság. „Nekem nagyon fontos az anya gyermekével motívum. A legszebb dolog egy asszony, egy nő életében az, mikor anya, mikor gyermeke van, ez a téma nagyon érdekel, több változatban is megformáltam” – árulta el a gyékényszobrász. A fotók közül természetesen nem hiányozhat a már emlegetett, 2000. évi országos kiállításra készült Szent István és Gizella sem, az alkotás jelenleg a tápéi templomban tekinthető meg.

Gyékénytudomány

Az anyag, azaz a gyékény maga rostos szerkezetű. Tavaknál, zárt rendszerű vízben terem. Mikor megpördül a levele, augusztus 20. körül aratják. Régen kalákába verődtek az emberek Tápén, és elindultak gyékényt szedni – mesélte Török Gizella. Azután megszárították, hazavitték, otthon tárolták, és legtöbb esetben jópár hónapig, vagy akár egy évig nem is dolgoztak az új gyékényből, úgy tartották: át kell érnie. Teljesen el kell ugyanis veszítenie a nedvességtartalmát, hogy alkalmas legyen arra, hogy elővegyük és dolgozzunk belőle – tudtuk meg a népművésztől. Sajnos ez már a múlté, mivel nehéz fizikai munka, és elfertőződtek azok a tavak, ahol megtermett, így már nem aratják a növényt. Maga a gyékény egyébként nagyon hasznos, mert átlevegőzteti az állóvizeket, nem lesznek hínárosak – tette hozzá Török Gizella. A népművész munkáinak alapanyaga a Tisza-tó és Nádudvar környékéről származik. Mivel többfajta gyékényt használ a munkái során, nem mindegy, milyen talajon nő. Arról nem is beszélve, hogy másként kell hasítani a gyékényt a szövéshez, -fonáshoz – ez tudomány.

Kismolnár, nagymolnár

A gyékényszobrász arról is beszélt, régen minden gyékényből készített munkának saját neve volt. Nem egyszerűen azt mondták, hogy „szőjél szatyort”, hanem kismolnárt vagy nagymolnárt kértek, s mindenki tudta, mi az. A népművész azt is elpanaszolta, nagyon kevesen űzik már a mesterséget, de szeretnénk, ha bővülne az érdeklődők száma, ezért a tápéi gyékényes műhely hét-nyolc törzstagjával szeptembertől valószínűleg szakkört is indítanak. Fiatalok és idősebbek már egyaránt jelentkeztek. A gyékénycsodák augusztus 15-ig láthatóak a Somogyi-könyvtár Internet-Terében.