Kiállítás a Sárga, a Tisza és az ember kapcsolatáról

A Tisza és az ember napjainkbeli kapcsolatának - a szabadidő eltöltése, üdülés, nyaralás és a folyó - vizsgálata a célja annak a néprajzi kutatásnak, melynek anyagából Mód László és Katona Antal a Sárga üdülőtársulatának elnöke rendezett kiállítást augusztus 20-án.

A kiállítás - mely egy több éve folytatott kutatás részeredményeit mutatja be - az Elmúlt nyarak, sárgai emlékek - Képek, dokumentumok egy tiszai üdülőtelep múltjából címet viseli. A szegedi polgárság a 19. század második felében kezdte el felfedezni a Tiszát, amely olcsó nyaralási lehetőséget biztosított. A két világháború közötti időszakban sorra épültek a fürdőházak, és jelentek meg az úszóházak a folyón. Az 1960-as évektől a vízi életnek újabb reneszánsza bontakozott ki. Az Alsó-Tisza-vidéken Szegeden kívül Mártélyon, Mindszenten, Szentesen és Csongrádon is léteznek a Sárgához hasonló üdülőtelepek, amelyek több száz, lábakon álló építményt is magukban foglalhatnak. Az úszóházakkal összehasonlítva a szabadidő eltöltésének más alternatíváit kínálják, mivel a hosszabb idejű tartózkodásra alkalmasak. Az üdülőtelepekre még napjainkban is sok család költözik ki a nyári hónapokra, ami nemcsak azt jelenti, hogy a szabadságukat töltik itt, hanem innen járnak munkába is. A kiállítás célja régi fényképek és dokumentumok segítségével bemutatni e sajátos üdülőközösség múltját, felidézni azokat az emlékeket, amelyek az itt eltöltött nyarakhoz kapcsolódnak.

Nyaralóépületek, üdülők

Az üdülőtelep épületállománya mind a múltban mind a jelenben meglehetősen változatos képet mutat. Az 1950-es években területrendezési terv készült, amely a telekelrendezési és az építészeti viszonyokat igyekezett kialakítani. Az 1950-es évek közepén 107 db épület állt a hullámtérben, amelyek vályog, vert és vessző falazattal rendelkeztek. Ekkor 195 telket tartottak számon a 11 hektárnyi területen, amelyek közül 39 vállalati vagy üzemi, 187 pedig magánszemélyek tulajdonában volt. Eleinte csak fadeszkákból összeállított építményeket emeltek, amelyek egy helyiségből álltak, ahol egy ágyat, asztalt és székeket helyeztek el. Az 1950-es években téglából és betonból épített, egyszintes, teraszból illetve öltözőből álló fürdőkabinok is megjelentek. Később a lábakon álló üdülők is építettek, amelyek nagyobb védelmet jelentettek az árvizekkel szemben.

Egy emlékmű alakváltozásai

Az üdülőtársulat igyekezett felvállalni a munkásmozgalmi hagyományok ápolását is, amelynek látható és kézzel fogható megnyilvánulási formája az üdülőtelep középső részén 1961. augusztus 20-án felavatott emlékmű. Tápai Antal alkotásán a következő felirat szerepelt az 1990-es évek elejéig, amikor a levésték róla: „Sárga” Az illegális szegedi munkásmozgalom forradalmi szervezkedésének egyik színhelye az elnyomatás sötét éveiben a párt vezetésével munkások, parasztok néphez hű értelmiségiek összefogott erővel munkálták itt a szocialista jövőt Munkásságuk emlékére az utókor nevében Tömörkény István Üdülőtársulat. A rendszerváltás után az emlékmű eredeti jelentéstartalmát az üdülőtársulat igyekezett megváltoztatni úgy, hogy az üdülőtelep földrajzi fekvésére utaló térkompozíciót készített a Szegedi Szépműves Céhvel, amely a Tisza és a Maros találkozását szimbolizálja. A terv nem valósult meg, jóllehet a városi önkormányzat 1993-ban 100 ezer forinttal támogatta az elképzelést. Napjainkban az emlékmű eredeti helyéről elmozdítva, funkció nélkül áll.