’’Ha folyóvíz volnék…” - A Mentés Másként angliai turnéja

Július 8-16. között a szegedi Mentés Másként együttes sikeres angliai koncertturnén vett részt. Fábri-Ivánovics Tünde (ének, ütős hangszerek) Szeged Megyei Jogú Város Aranygyűrűs népdalénekese és Fábri Géza (koboz, ének) többszörös Művészeti Díjas kobzos előadóművész, a Dugonics András Piarista Gimnázium tanárai moldvai népdalokból, kobozszólókból álló koncertekkel, táncházzal, kobozkurzussal lepték meg a ködös Albion zeneértő közönségét.

A 9 nap alatt 6 különböző műsort adtak. Cambridge, Szeged testvérvárosa volt az első helyszín, és itt is ért véget a turné.

Ivánovics Tünde

elmondta, a fő meghívó Cambridge város önkormányzata volt a Cambridge-Szeged Baráti Kör elnöke

Julia Seiber Boyd

kezdeményezésére. Erre építették az egész turnét. Először a Cambridge Big Weekend rendezvénysorozat keretében léptek közönség elé. Nagy szabadtéri rendezvény volt ez, olyan, mint a Szeged Napja. Megjelent a város polgármester asszonya,

Shelia Stuart

és az együttes koncertje előtt külön köszöntötte a szegedi művészeket, majd az érdeklődőket a Magyar Udvarba invitálta, ahol kürtös kalácsot, fagyit, magyar ételeket, bort kóstolhatott a főleg helybeliekből álló közönség. Az érdeklődők között szép számban voltak a szigetországban dolgozó magyarok is. “Ez volt az első ilyen jellegű rendezvényük” – meséli Tünde –, “ezért kellett a mi segítségünk, hogy a tapasztalatunkkal egy kicsit bevonjuk a közönséget is a buliba. Trubadúroknak öltözve járták a parkot és invitálták a közönséget. Az eső ellenére jó hangulat alakult ki, és lelkes taps kísérte a koncertet.

„Soha nem hallottam ehhez hasonló”

A végén nagyon szívbe markoló jelenetnek voltak szemtanúi, mert megjelentek a kint élő, dolgozó, tanuló fiatal magyar családok, többen pici gyerekekkel, és a végén már a Bújj, bújj zöld ágot játszották nekik. Körbecsodálkozták magukat az angolok, micsoda ez. “Mondtuk, csak magyar gyerekjátékok.” Nekik ez gyönyörű színjátéknak tűnt. Elmagyarázták a helybelieknek, igaz, hogy a magyarok nem 60 millióan vannak, mint az angolok, csak 10 millióan, de annál gazdagabb a kultúrájuk, és ezáltal tényleg össze tudnak kapcsolódni. Az érdeklődést azon is lemérhették, hogy a koncerteken megjelent közönség egynegyede a műsor után lemezt is vásárolt a helyszínen, annyira megtetszett nekik első hallásra a zene. Másnap, július 9-én a londoni Magyar Kulturális Központ barokk termében adott telt házas koncertet az együttes, amelyen zömmel ínyenc, angol közönség volt jelen. A sajátos keleties moldvai énekek és a virtuóz kobozszólók nagy sikert arattak. Az összekötőszövegben az előadók szóltak a dallamok keleti párhuzamairól, moldvai gyűjtőútjaikról és a népzeneoktatás szegedi modelljéről. A közönség élvezte az ilyen fajta meghittséget, hogy ennyire közel kerülhetett a zenéhez. A vendégkönyvben a „Csodálatos hang!”(Amasing voice!), „Fantasztikus!” (Phantastic!) és „Soha nem hallottam ehhez hasonlót!” (Never heard anything like this!) bejegyzések váltogatták egymást. Londonban, az Idler Academy nevű idilli kis kávézó-könyvesboltban is fellépett az együttes egy kortárs angol könyv bemutatójához kapcsolódva. Itt a közönség az előadás során belekérdezhetett, kipróbálhatta a hangszereket. Az Angol Lantszövetség meghívására Géza a koboz pengetéstechnikákat bemutató kurzust tartott az érdeklődők számára. A koboz a lantok nagypapájának számít. Az angol lantosok láttak már ilyen hangszert, de még kézben sohasem fogták. Ők pengetővel játszanak, nem újakkal, meg a lantjátszás technikája is teljesen különbözik. A kurzus keretében a szegedi tanár példákat mutatott a kobozmuzsika áthangolt lanton történő megszólaltatására. A résztvevők kobzon is kipróbálhatták a tanultakat. Az aszimmetrikus ritmusokat is megcsodálták, majd végül bevallották, ebben kellene elsősorban gyarapodniuk, fejlődniük.

Amikor az angol lantosok kobozmuzsikát tanulnak

Az Angol Lantszövetség szervezésében megtartott londoni magyar est és koncert után a meghívott közönség különösen nagy kincsnek tekintette a szegedi előadóművészekkel való találkozás lehetőségét, akiknek muzsikája és magas színvonalú előadásmódja a nyelv értése nélkül is mélyen megérintette őket. A turné a Cambridge-i családi napon (Milton Country Park-Family Day Out) való fellépéssel zárult, ahol a polgármester asszony ismét gratulált a duó tagjainak, mondván, hogy „lendületes és sokrétű megnyilatkozásai új színfoltot jelentettek az egész várost megmozgató eseményben”. Itt ismét minden volt: vásári komédiások, színes forgatag, toborzás, koncertek, családi játszóház. Az együttes minden egyes fellépése után megfogalmazódott a kívánság: vissza kéne jönni mielőbb, nagyon jó, hogy itt vannak, mindenhol már a következő találkozás leehetőségét tervezték. „Tényleg nagyon szép tapasztalatokkal tértünk haza” – foglalta össze a látottakat Tünde. Azt is elmesélte, hogy a magyar esten 24 személy számára lecsót főzött. A török árusnál sikerült bevásárolni az alapanyagokat, s végül mindenkinek nagyon ízlett az étel. A vegetáriánusok miatt kolbász helyett Tünde tojással bolondította meg a lecsót. Géza még elmondta, hogy eredetileg

Sebestyén Mártát

szerették volna meghívni az angolok, de mivel a művésznő nem nagyon vállal szabadtéri koncerteket, le kellett mondani róla.

Julia Seiber Boyd

a Mentés Másként együttest ajánlotta, így kerültek a szegedi művészek Angliába. A kurzusról szólva a kobzosművész bevallotta, végig dilemmában volt, hogyan álljon hozzá a feladathoz, s mi is ennek a tulajdonképpeni értelme. Szinte az utolsó nap találta ki, hogy nem csak a kobozt kell bemutatni, hanem azt is, hogy a lanton mit lehetne kezdeni a kobozzal. Géza nem játszik lanton, csak megpróbálta a kobozt lantként kezelni, ami egyértelmű tetszést váltott ki a derék angol zenészekből, akik eleinte nem kis szkepszissel közelítettek a számukra ismeretlen, és talán egy kicsit lenézett hangszer felé. A kurzus legsikeresebb része az lett, amikor az érdeklődők meg tudták fogni a kobozt, és sajátos módszer szerint –, amit a népzeneoktatás szegedi modelljének szoktak nevezni – Géza felügyelete mellett elkezdték pengetni a húrokat. Amíg a lanton próbálgatták a tanultakat, nem ment, mert állandóan az ő hangolásuk és a hangolás változása foglalkoztatta őket. Egy húrt ugyanis át kellett hangolniuk, hármat pedig kizárniuk, s emiatt sokkal bonyolultabb volt a tanultak elsajátítása. Le tudták játszani a hallottakat, de igazán gyorsan és hatékonyan akkor tudtak csak dolgozni, amikor a kobzon fogták meg a húrokat. “ Megmutattam, szerintem hogyan lehet a kobzos hangzást a lantra átvinni, de lehet, hogy ők még mást is találnak majd” – összegezte a kurzus tapasztalatait Fábri Géza.

Egymást jobban megismerve

Az angol zenészek szerint ez nekik olyan volt, mintha visszamentek volna több száz évet az időben, és közvetlenül bepillantottak volna a régi zenébe. Nagyon élvezték, Gézának pedig feladták a leckét, mivel jövőre is van meghívásuk, jobban meg kell tanulnia angolul, a koboztanításnál pedig nem a lantot kell használni, mert így az elsajátítás módszerében is meg tudnak majd tapasztalni valami újat. Az egynapos kurzus kis szünettel 6 órásra sikeredett. Egyedül az ember képtelen 6 órán át ülni és gyakorolni, mondja a zenész, sokszor még akkor is nehéz ez, ha ott van valaki és mutatja, ha viszont többen vannak, az általában jól működik. Tünde még fontosnak tartotta kiemelni, hogy Szeged Megyei Jogú városnak is nagy köszönettel tartoznak, mert a meghívás alapján kaptak támogatást az útra, a repülőjegyek árát a város fizette. Ami pedig még fontosabb: az angliai útnak folytatása lesz. Az együttes fellépéséről Cambridge-ben a BBC interjút készített, a szegedi művészek pedig felvették a kapcsolatot

Edward Wickham

karvezetővel, a Cambidge-i St. Catharine’s College leányénekkar vezetőjével egy 2013. évi szegedi énekkari találkozó előkészítésével kapcsolatosan. Ha ez létrejön és egy szép kórustalálkozóval tudják a város ez irányú kapcsolatait bővíteni, akkor ez magyar részről mindenképpen nagy gesztusnak számít az angolok felé. ”Lehet, hogy minden kis angol faluban olyan templom van, amely 1000-ben vagy 1100-ban épült, mert ilyen szerencséjük van történelmileg, hogy ezek a műemlékek megőrződtek, de mi meg kultúrában vagyunk erősek, és ha akarunk, össze tudunk fogni, és megmutatni nekik ebbéli gazdagságunkat. Ők a Bartók-népdalfeldolgozásokat kóstolgatják, de hangsúlyozzák azt a hiányosságot, hogy a magyar népzenét nem tudják anélkül megérteni, hogy Magyarországra ne jöjjenek, mert ehhez a magyarok mentalitását is meg kell ismerniük. Mint ahogyan nekünk is ki kellett mennünk hozzájuk, hogy a fantasztikus angol egyházi műveket, kórusműveket megismerhessük, amiből meg mi tudunk gazdagodni” –– hangsúlyozta a kölcsönös előnyöket Tünde.