Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Szeged-irodalom, Szeged-hatás + FOTÓK

Szeged-irodalom, Szeged-hatás + FOTÓK

2012. június 10., vasárnap
Szeged-irodalom, Szeged-hatás + FOTÓK

A tavaly ősszel kiadott Szeged effekt című antológia folytatásaként az idei könyvhéten mutatták be az Areión Kulturális Közhasznú Egyesület gondozásában megjelent Szeged effekt 2-t, melyben Bene Zoltán szerkesztő által felkért 34 szerző Szegedhez kötődő írása olvasható. Az antológiák Pusztai Virág által készített illusztrációiból a Somogyi-könyvtár Internet-terében nyílt kiállítás.

„Valójában nem rendhagyó dolog, ha egy antológia első közlésre törekszik, csak az utóbbi időben egyre kevesebb az ilyen szerkesztési elvet követő válogatás. Azonban az első közlés mindig ’értékesebb’, mint a második, a sokadik. A Szeged effekt és a Szeged effekt 2 vonatkozásában pedig még pikánsabb a helyzet, hiszen nem csupán első közlésekről van szó, de egyben olyan művekről, amelyek felkérésre, tehát kifejezetten ezekbe a kötetekbe készültek” – magyarázta portálunknak

Bene Zoltán

. Azt is hozzátette, persze más kérdés, hogy a felkért alkotók valóban a kérésre kezdtek el dolgozni, vagy elővették a tarsolyukból egy már kész művüket, amely megfelelt a felkérésnek.

Klasszikus szerzőválogatás viszont nem történt, leginkább szubjektív szempontok szerint alakult ki az antológia szerzőgárdája. „Olyan írókat, költőket kerestem meg, akikről bizonyos voltam, hogy értéket hoznak létre, vérbeli, igazi szépirodalommal gazdagítják a kötetet s általa a Szeged-irodalmat. Olyan szerzőket kértem föl, akiket nagyra tartok, s emellett úgy gondoltam, van (lehet) Szeged-élményük” – árulta el a szerkesztő. Az antológiák esetében világos tematikai egységeket fedezhet fel az olvasó, hiszen mindkét kötetben ciklusokba rendezve találja a műveket, nem műfaj vagy szerzők szerint – a művek közös vonásai volt a rendezőelv. Arra a kérdésre, hogy szerkesztőként milyen funkciót szán a kötetnek, Bene Zoltán egyszerűen úgy fogalmazott: olvasásra szánták a szövegeket és nézegetésre az illusztrációkat; a kötet egészét pedig arra, hogy minél többen forgassák.

Amiért meg kell küzdeni

Regényközpontú világunkban adódik az a kérdés is, hogy mennyire találják helyüket a rövidebb alkotások. „Az olvasók körében – olvastam valahol, hogy – valóban népszerűbbek a regények, ám a reprezentatív novella-antológiák – amilyen például Az év novellái vagy a Körkép – (tudtommal) szintén keresettek. Napjainkban talán a versolvasás pozíciói a legrosszabbak, de minden bizonnyal az egész szépirodalomra érvényes az a megállapítás, hogy csökkent a tábora” – magyarázta Bene Zoltán. „Az igazi versekhez, az igazi prózához befogadói oldalon is sok mindenre szükség van, mondhatnám kis túlzással, hogy meg kell küzdeni a művekért. No, ez a küzdés az, ami manapság nincs ínyére az emberek oroszlánrészének. Hogy ez jó, vagy rossz, azt ki-ki döntse el maga” – tette hozzá. Az írótól azt is megtudtuk, nem akarnak végtelenített sorozatot a Szeged effektekből. A két kötetben több mint negyven szerző osztotta meg az olvasókkal saját Szegedjét, s ezzel elégedett a szerkesztő. „Ez nem jelenti azt, hogy nem tervezünk újabb, valami módon Szegedhez kötődő antológiát. Tervezünk. Egyelőre itt tartunk” – tudtuk meg.

A rajz visszatér

A TiszapArt TV szerkesztő riportereként ismert Pusztai Virág művészi oldalát is megismerhettük az antológiák illusztrációin keresztül. „A Tömörkény Gimnáziumban alkalmazott grafika szakra jártam, sokáig ilyen pályára készültem. A főiskolán a rajz szak mellé egy hirtelen ötlettől vezérelve választottam a művelődésszervezőt, ahol média szakirányra kerültem. Még a főiskola alatt elkezdtem dolgozni az akkori Szeged TV-nek, és valahogy benne ragadtam ebben a szakmában” – mesélte Virág. Közben azért mindig rajzolgatott, de mint mondta, az utóbbi két-három évben az eddiginél erősebben tért vissza a késztetés. Tervei mindkét irányban vannak, sőt, egy harmadikban is, amelyik ötvözi az első kettőt: az utóbbi időben egyre inkább érdekli a vizuális kultúránk állapota, válságjelenségei, például a média hatása a képzőművészetre. Néhány tanulmányt már publikált is e témákban.
Amikor az első kötetet tervezték, felmerült a gondolat, hogy fotókkal illusztrálják. A szegedi nevezetességek bemutatásának lehetőségét gyorsan elvetették, meghagyva azt a turisztikai kiadványoknak. „Az első ötletem az volt, mutassunk apró, de jellemző részleteket a városból, amelyek a mindennapi életünket, így a városról alkotott benyomásainkat – effektjeinket is − észrevétlenül meghatározzák. Próbálkozásaim során nőttön-nőtt bennem a tisztelet a fotósok iránt, akik képesek egy képen láttatni minden fontosnak érzett motívumot. Nekem ez csak úgy sikerült, ha szétvágtam a fotókat” – fejtegette Virág. Eljátszott a fényképdarabkákkal, és rajzokkal egészítette ki őket. Mint mondta, úgy érezte, a fotorealisztikus valóság adta kereteket élettel kellene megtölteni. „Az első kötetben még csak az emberi jelenlétre utaló nyomokkal, a másodikban már kicsit bátrabb és tudatosabb voltam: növényekkel, állatokkal és emberalakokkal – a fényképhűséget ellenpontozva elvont, sematikus formában” – fűzte hozzá.
Pusztai Virág elismerően szólt a JGYPK Rajz Tanszékéről, ahol kiváló képzésben részesült. „Most érzem csak, milyen biztos hátteret adott minden további lépésemhez a sok-sok akkor készített tanulmányrajz. Szinte mindent kipróbáltam már, de úgy érzem, mostanában kezdek rátalálni azokra a technikákra és ábrázolási módokra, amelyekkel igazán ki tudom fejezni magam” – így a művész. Többnyire jól körülhatárolt formákkal dolgozik, ívekkel és egyenesekkel elválasztott, zárt foltokból építkezik. Van, amikor csak tustollat és grafitceruzát használ, máskor akrilfestékkel tölti ki a felületeket. Segítségére szolgál egy nagy zacskónyi színes papír is, köztük csomagolóanyagok, textilek, különféle érdekes színű és felületű anyagok, amelyekből szívesen épít kollázsokat, sőt, gyakran vegyíti is a különféle technikákat.

Városarcok

A Szeged effekt rajzairól elárulta: tulajdonképpen valamennyit az írások ihlették, ha nem is közvetlen módon. „Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy folyamatos betekintésem volt a beérkező írásművekbe” – így Virág. Férjével, az antológiát szerkesztő Bene Zoltánnal mindig izgatottan böngészték az éppen beérkező novellákat, verseket. „Az ezekből áradó hangulatok meghatározták az illusztrációkat. Igaz, az írások a város nagyon különböző arcait villantják fel, és nagy kihívás volt, hogy ezeket úgy láttassam, hogy közben mégis valami egységes formanyelvet alakítsak ki. A végeredménnyel persze nem vagyok maradéktalanul elégedett…” – szólt a részletekről az illusztrátor.

Bensőséges viszonyban Szegeddel

Az oldalakra épülethomlokzatok, szobrok vagy ablakok is kerültek. „Szerettem volna egy játékot is felkínálni a szemlélőnek: a homlokzati elemek, épületszobrok, kapuk, ablakok, táblák és falfirkák mind beazonosíthatók, megkereshetők a város területén. A nevezetes, emblematikus épületeket mindenki ismeri, de a várossal való bensőséges kapcsolat kialakítása ott kezdődik, ha egy-egy részletével is közelebbi kontaktusba kerülünk. És ilyen tekintetben egyenrangúak a belváros palotáinak, az alsóvárosi házaknak a részletei, vagy a lakótelepi miliő elemei. Az volt a szándékom, hogy ezekből a mozaikokból álljon össze egy komplex kép a városról. Ami persze szubjektív, ezekkel az eszközökkel nem is lehet más” – zárta gondolatait Pusztai Virág, akinek kiállítása augusztus 1-ig látható a Somogyi-könyvtár Internet-terében.

Bene Zoltán Szeged effekt 2 83. Ünnepi Könyvhét Ünnepi Könyvhét Somogyi-könyvtár Szeged effekt Pusztai Virág

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo