Lászlók közt az irodalom + FOTÓK

A 83. Ünnepi Könyvhét keretében (vissza)látogatott Szegedre Darvasi László, Márai Sándor- és József Attila-díjas költő, író, újságíró, aki új novelláskötetével érkezett – a szerzővel a könyvhét egyik „hopmestere”, a több író-olvasótalálkozót vezető Szilasi László József Attila-díjas író, irodalomtörténész, a Régi Magyar Irodalmi Tanszék oktatója beszélgetett szombaton.

„Azt látom a programfüzetben, hogy két író fog beszélgetni egymással, de az az igazság, hogy azért gyűltünk össze ebben a nagy melegben, hogy megünnepeljük

Darvasi László

legújabb kötetének megjelenését” – így konferálta fel

Szilasi László

a Tisza-parti városba Svájcból visszatért Darvasit. Szegeden indult, a helyi napilapnál volt újságíró, ahova a mai napig szokott írni – és ebből kifolyólag valamilyen szinten még mindig újságírónak tekinti magát – vallotta be a szerző a színpadon. Portálunknak úgy nyilatkozott, a 2009-es Virágzabálók után viszonylag hosszabb csöndet tartott, ami persze nem jelenti azt, hogy ne dolgozott volna.

Élni hagyni a kötetet

„Az a felfogásom és azt tartom helyesnek, hogy amikor az ember egy ilyen nagyregényt ír, hagyja élni a kötetet, és ne küldjön rá újabbakat” – véli Darvasi. „A Virágzabálók az év regénye lett, elég jól fogy, nem panaszkodhatom” – tette hozzá. Azt is megtudtuk, most Szegeden van a szerző német lektora, sokat beszéltek a könyvről, jövőre megjelenik németül is, ami egy 700 oldalas regénynél fantasztikus dolog – újságolta az író. Időközben a könyvfesztiválra kijött a Pálcika, ha elindul, majd itt az új könyv, a Vándorló sírok, ami egy „hat-hétéves” novellagyűjtemény, az ez idő alatt keletkezett, még nem közölt írások válogatása, és egy kulturális panoráma Kínától a Jézus-korabeli Jeruzsálemen, a 13. századi Németországon, a francia trubadúrok korán át a spanyol barokkig jár be különböző vidékeket. Az utolsó helyszín: az abszurd Magyarország. Két alapszempontja van a könyvnek, ami nem újdonság: az egyik a hit, a másik pedig a szerelem – vázolta az alapállást Darvasi.

Boszorkányos dolgokra készül Darvasi?

„Jó Szegedre lejárni, kicsit ritkán vet mostanában erre a sors, éppen Svájcban vagyok egy féléves ösztöndíjjal. Annyit változik a város, annyira szép és jó. Úgy szokott lenni, hogy aki egyszer szegedi volt, az valahogy mindig szegedi marad” – vallja az azóta Budapesten élő szerző, aki természetesen a fővárost is kedveli. Azt is elmondta, bárhova megy író-olvasótalálkozókra, Szegedet mindig megkérdezik tőle. A Virágzabálók és a Könnymutatványosok legendája miatt is sokszor emlegetik a Tisza-parti várost, ami kitüntetett szerepet kap ezekben a regényekben. „Mindig azt érzem, hogy aki itt élt egy negyedszázadot, vagy akárcsak egy-két évet, majd elment, a lelke mélyén idevalósi marad” - erősítette meg újból Darvasi. „Még vannak terveim ezzel a várossal” – árulta el az író, és kicsit konkretizálta is: a boszorkányperek érdeklik, melyekből rengeteg anyaga van.

Hősiesség

Szilasi László több író-olvasótalálkozó aktív részese volt a Somogyi-könyvtár által szervezett, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott tavaszi-nyári könyves hadjáratokban, többek között a Házhoz megy a szerző akcióban is részt vett. „Nagyon érdekesek voltak a vidéki író-olvasótalálkozók, örülök, hogy híres magyar szerzőket elvihettem kisebb településekre. Egészen fantasztikus volt az a hangulat, ami a bibliotékákban uralkodik, az érdeklődői létszám, meg az a hősiesség, ahogyan a mostani nehéz anyagi körülmények között a könyvtárosok csodálatos munkát végeznek, miközben leépítik az intézményeket, csökkennek a dolgozói létszámok... Mikor házhoz mentem, az is fölforgató élmény volt: idős, beteg emberek tökéletes szellemi állapotban többet olvasnak, mint bárki az ismeretségi körömben” – összegezte tapasztalatait Szilasi. Legutóbbi regénye, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Szentek hárfája 2011-ben Szegeden elnyerte az Év Könyve díjat. „Messze jobb a fogadtatása a könyvnek, mint elgondoltam, nagyon sok írás született róla, díjakat hozott a számomra. Félévenként kapok elszámolást a kiadómtól, az eladott példányszámok a legvadabb várakozásaimat is felülhaladják. Ha megírja az ember a könyvet, el kell engednie, mert nem tudja már befolyásolni, de nagyon elégedett vagyok a kötet sorsával és nagyon hálás a kiadómnak, aki a mai napig nagyon szépen gondozza” – így a szerző. Szilasi László portálunknak azt is elárulta, jelenleg egy regényen dolgozik, és mivel a kiadó nagyon bölcsen nem szab határidőket a szerzőinek, ő sem akart magának szabni, de úgy gondolja, a 2014-es évre talán megjelenhet.