A PASO sem menekülhet a Szerelemszörny elől + VIDEÓ

Március végén jelentkezett negyedik nagylemezével Magyarország legismertebb ska zenekara, a Pannonia Allstars Ska Orchestra. A zenekar énekese - akit KRSA-ként vagy Lord Panamoként is ismerhetünk - beszélt nekünk az új korongról, a PASO másik formációjáról és a szerelemszörnyről, ami hat láb mélyre leás és elviszi a lelkedet.

- Ha a ska zene kerül szóba itthon, szinte mindenkinek a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) ugrik be elsőnek. Hogyan letettek a stílus éllovasai?

- Örülünk, hogy maga a stílus is elérte azt az ismeretséget, beszélnek róla, és sokaknak beugrik az a fehér öltönyös figura a zenekarával. Maga a stílus az ötvenes évek végén-hatvanas évek elején alakult ki Jamaikán. Több hulláma is volt: az angol ágat a sokak által ismert Madness, vagy Bad Manners képviselte, a kilencvenes években pedig Amerikában is kialakult egy válfaja. Mi elsősorban a tradicionális irányvonalat követjük, itthon elsőként ezt szerettük volna is meghonosítani. Először külföldi előadókat hívtunk, majd mi is elkezdünk külföldre járni: 16 országban megfordultunk már, ezzel párhuzamosan Magyarországon is egyre népszerűbbek lettünk. Furcsa módon nem a stílus népszerűsödése rántotta magával a zenekart, hanem pont fordítva: a PASO alapján azonosítják be sokan, hogy mi is a ska. Ez egy nagy felelősség nekünk, muszáj olyasmit kiadnunk, ami vállalható. Persze mi sem vegytiszta ska-t játszunk, a saját ízlésünk szerint számos hazai elemet is belekevertünk. Úgy gondoljuk ez nincs ellenére a "nagy öregeknek", hiszen többször játszottunk a stílus alapítóatyáinak is mondott, 60'-as évek óta működő Skatalites-szal. Meghallgatták a koncertünket és tetszett nekik ez a hangzás, így szerencsére sem itthon, sem külföldön nem kellett szégyenkeznünk.

- Kilenc éve, amikor belevágtatok a zenélésbe, mennyire futott ez a stílus? Volt egy hullám, amit meglovagoltatok, vagy ezt ti gerjesztettétek?

- Mindenki közülünk ezt a típusú zenét szerette, és ahogy már mondtam az a cél is az volt, hogy ezt a stílust meghonosítsuk. Hulláma a ska-nak nem igazán volt, szubkultúrája azonban igen, ami a kisebb hazai bandák körül csoportosult. A reggae tarolt nagyobbat a kilencvenes években, ekkor volt népszerű például Sean Paul. A külföldi behatás tehát kevésbé tolt minket, inkább az élőzene ereje volt számunkra a meghatározó, ez volt a fő erősségünk.

- Az lett végül is a PASO, aminek kilenc éve megálmodtátok?

- Az elején még nem is reméltük, hogy ilyen sikereket érhetünk el. Azt nagyon szerettük volna, ha általunk felkerülhet Magyarország a nemzetközi ska-térképre, tervezgettünk külföldi fellépéseket is, de mi sem tudtuk megjósolni, hogy meddig tarthat a lendület. Azt, hogy másfél év után lemezszerződést kaptunk a legnagyobb amerikai ska-kiadótól, sosem gondoltuk volna - a Megalith Records azóta is kiadja a lemezeinket Amerikában és Európában is. A hazai siker is várakozáson felüli volt, mi már azzal is kiegyeztünk volna, ha egy erősebb szubkulturális zenekar lehetünk. Nem gondoltuk volna, hogy egyszer a Sziget Nagyszínpadán is koncertezhetünk, és bár az a színpad már csak a külföldi zenekaroknak van fenntartva, utoljára még mi is felkerülhettünk. Azt, hogy angol szöveggel és ezzel a típusú zenével ilyen népszerűek lehettünk, nagy bravúrnak tartom. Viszont sosem lehet megállni, próbálunk fejlődni, új dolgokkal előrukkolni.

- Mik ezek az újabb ötletek?

- A nemrég megjelent Lovemonster dupla lemezes változata is ilyen, melyet egy lemezbemutató turné követ tavasszal és ősszel, nyáron pedig jön a szokásos fesztiváldömping. Tavaly a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával is játszottunk együtt: akkor csak két PASO-dal volt áthangszerelve szimfonikus hangzásúra, de nagy sikere lett, mi is és a közönség is nagyon élvezte a dolgot. Idén november 14-én a Művészetek Palotájában lesz is egy önálló szimfonikus estünk, ahol több dalt is áthangszereltünk. Kíváncsian várjuk a reakciókat rá, szeretünk kísérletezgetni.

- Egy pár szót akkor az új albumról: március 27-én érkezett a Lovemonster, vagyis a Szerelemszörny című dupla lemezetek. Volt már No Love in Town (Nincs szerelem a városban) című korong is, miben más ennek a hangulata vagy a mondanivalója?

- A No Love in Town a Lovemonster előfutára volt. Előbbi az elkeseredett szerelmet mutatja be, az új lemez pedig kicsit vegyesebb hangulatú. Ezen az albumon az elmúlt két év daltermése érlelődött össze, melynek nagy része a szerelem témájával foglalkozik. A Lovemonster címet ezért is választottuk, valamint azt is ki akartuk fejezni vele, hogy nem csak boldogság, hanem számos egyéb érzelem is elkíséri a szerelmet. Ha nem is mesél el egy teljes történetet, de élethelyzeteket villant fel, melyek a saját élményeinkből táplálkoznak.

- Mivel töltöttétek fel a két lemezt?

- A negyedik PASO-nagylemezről van szó, melynek első felén a régi hangzás köszön vissza, a második lemezén pedig bemutatkozik a

PASO's Roots Rockers

is. A banda ugyanazokból a tagokból áll, de egy kicsit másfajta zenét játszik: ez is a jamaikai zenéken alapul, de merengősebb, pszichedelikusabb a dalok hangulata. A dalokat egyébként egy külföldi producer,

Victor Rice

keverte São Pauloban.

- A borító kissé az ötvenes évek horrorfilmes plakátjaira hajaz, amin - ha jól vettem ki - a címben szereplő bestia a te kalapodat csócsálja szét. Téged is elkapott a "szerelemszörny"?

- Maga a stílus is az ötvenes-hatvanas évek ska-ját idézi, gondoltuk ehhez jól passzolna egy filmplakát-jellegű, kicsit retró hangulat. A Szerelemszörnyet nőneműnek álmodtuk meg, ami elől senki, még én, vagy a zenekar sem menekülhet. A belső képen pedig a megrettent zenekar látható, amint a sarokba szorítva várják, hogy kit ragad el ez a lény. Egyébként a trombitásunk,

Subicz Gábor

tervezte ezt is, ő nagyon kivette a részét ebből az albumból. Sajátosság, hogy a lemezcím ezúttal egy dalcím is egyben, eddig minden korong egy átfogó nevet kapott, amivel a hangulatát próbáltuk leírni. Most viszont van egy konkrét Lovemonster nevű szám, ami arról szól, hogy a Szerelemszörny egyszer úgyis elragad, hat láb mélyre leás és elviszi a lelkedet.

- Említettél már Brazíliát, Jamaikát: mennyire vagytok ismertek nemzetközi szinten?

- Az amerikai kiadó révén bekerültünk egy olyan körbe, ami azért közismerté tett minket. Európában nyilván többen hallottak rólunk, turnéztunk Görögországban, Hollandiában, Belgiumban vagy Németországban is. A környező országokban rendszeresen előfordulunk, itt már jól csengő nevünk van. Ezt lehet, és szeretnénk is még erősíteni turnékkal, de azért a magyar közönséget sem akarjuk hanyagolni. Próbáljuk úgy beosztani az időnket, hogy mindenkire jusson.

- Az elmúlt kilenc évre nem panaszkodhattok, de mik a tervek a következő kilencre? Maradtok a kitaposott ösvényen, vagy vannak újító szándékok?

- Nehéz lenne ezt megjósolni, mert zeneileg sohasem volt egy tudatos tervezés. Mindig alakult valahogy, a zenekarnak is voltak korszakai, de közben mi is tágítottuk a saját határainkat. Tulajdonképpen állandó változásban van a zenénk, de aki nem ásta magát be olyan mélyre a jamaikai zenékbe, talán észre sem veszi. Mindegyik dalunk tánczene, amiben benne van az a jellegzetes lüktetés, de van amelyik inkább rocksteady, rubba dub, early reggae vagy ska. Míg nekünk ebben nagy különbségek vannak, egy átlagos hallgató csak a jól ismert PASO-t hallja benne, ami egyáltalán nem baj, hisz van egy védjegyünk ezek szerint. Így zeneileg még nem tudjuk merre haladunk. Jövőre lesz a nagy jubileumunk, ennek kapcsán biztos hogy tartunk valamilyen ünnepséget, szeretnénk több külföldi fellépést is. Meglátjuk, hogy alakul.

Végül egy kis ízelítő az új albumról:

http://www.youtube.com/watch?v=7mf83wDgX0o