A lengyel-magyar barátság emlékei az Emlékpontban
Ma van a lengyel-magyar barátság napja, melynek az idén Csongrád megye ad otthont. A két nép ezeréves hagyományait, máig élő kapcsolatait erősítő emléknaphoz az Emlékpont, a Szétlőtt városok: Poznan-Budapest 1956 című kiállítással kapcsolódik. A lengyelek és magyarok kommunista diktatúra alatti sorsközösségét felidéző tablókiállítás számos korabeli emléktárggyal egészül ki: az ötvenhatos forradalom relikviái mellett vasárnapig még megtekinthető Zenon Tarnowski lengyel egyetemista fotósorozata az ’56-ban szinte földig rombolt Budapestről.
A Magyar Országgyűlés hivatalosan 2007-ben nyilvánította március 23-át a Lengyel-Magyar Barátság Napjának, a két nép szoros kapcsolata azonban ezeréves hagyományokra tekint vissza. Mint az ismert mondás is tartja: Polak, Wegier, dwa bratanki azaz Lengyel, magyar két (testvér)barát … E napot megünnepelni nem más, mint tiszteletünket kifejezni a két nép múltja előtt, jelen és jövő barátságuk folytatása jegyében.
Fejezetek a lengyel-magyar történelemből
Magyarországon és Lengyelországban csaknem egy időben került sor az államalapításra, és egyben az akkori Európához való felzárkózásra. Az Árpádok és a Piastok gyakran léptek szövetségre, Könyves Kálmán és III. Boleszláv pedig örök testvériséget és barátságot fogadott. Az Árpád-ház kihalásával sem gyengült a két ország szövetsége; az uralkodók kölcsönösen támogatták egymást. A Károly Róbert által szervezett visegrádi kongresszus pedig a maga nemében egyedülállóan szoros együttműködést kezdeményezett a térség országai között. A lengyelek legnagyobb királyaik között tartják számon Nagy, vagy ahogy ők nevezik, Magyar Lajost, majd annak leányát, Hedviget, a Jagelló-dinasztia megalapítóját. Több Jagelló is ült a magyar trónon, Báthori István erdélyi fejedelem pedig tíz éven át Lengyelország uralkodója volt. A reneszánsz kor kiemelkedő szellemi központja volt a krakkói egyetem, s volt olyan időszak, amikor a diákok egynegyede hazánkból származott. Szoros kapcsolatban állt Lengyelországgal a magyar történelemben oly fontos szerepet játszó Rákóczi család. A 18. század végén Lengyelországot az akkori nagyhatalmak századokra eltüntették Európa térképéről, a két nép közötti rokonszenv azonban nem csökkent. Az 1831-es lengyelországi felkelés oly nagy lelkesedést váltott ki a magyar reformnemesség körében, hogy még fegyveres segítséget is szerveztek a lengyelek támogatására. A bukott felkelés után csaknem minden magyar udvarház fogadott lengyel menekülteket. Az 1846-os újabb galíciai felkelés pedig már közvetlen előjátéka volt az 1848-as forradalomnak. A magyar forradalomban és szabadságharcban részt vevő lengyelek - Wysocki, Dembinski, Bem apó és még nagyon sokan - örökre beírták nevüket történelmünkbe. Az 1863-as felkelés alkalmat adott a magyaroknak, hogy viszonozzák a szabadságharcban való lengyel részvételt. A magyar támogatók száma jóval ezren felül volt, Kossuth még a magyar légió felállítását is tervbe vette. Az első világháború ellentmondásos körülményei között a két nép töretlen barátságáról tanúskodik, hogy ismét sok magyar család fogadott be menekülő lengyeleket, és még lengyel légiós kórház is működött. Nem volt ez másképp 1939 szeptemberében sem, amikor a náci és kommunista megszállás elöl a lengyel hadsereg mintegy 35 ezer katonája, majd őket követve sok tízezernyi civil keresett és talált menedéket Magyarországon.
Sorsközösség a kommunizmus évtizedeiben: lengyelek és magyarok ’56-a
A múlt század második felének magyar-lengyel kapcsolatait a közös blokkba való tartozás és a forradalmi eseményekben való szolidaritás kettőssége jellemezi. A világtörténelem legnagyobb szovjetellenes felkelésének, a magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharcnak és előzményének, a poznani júniusnak állít emléket a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet poznani részlege és magyar partnerei által összeállított, 32 fényképekkel gazdagon illusztrált tablóból álló kiállítás az Emlékpontban.
A poznani munkások az alacsony bérek, a norma megemelése és az évek óta tartó megalázottság ellen 1956 június 28-án kezdték meg a tüntetésüket, amely fokozatosan kiszélesedett és konkrét követeléseket megfogalmazó forradalmi megmozdulássá lett. A tüntetéssorozat kiteljesedését a hatalom egy háromezer fős páncélos alakulat kivezénylésével és támadásával fékezte meg. A katonai attaknak 57 áldozata volt, köztük egy tizenhárom éves diák, Romek Strzałkowski, akit lesből lőttek le. A megtorlás során hétszáz embert börtönöztek be. A poznani felkelés szolgált előzményül a kommunista diktatúra rabláncát magáról lerázni kívánó magyar nép szabadságküzdelmének. 1956. október 23-án a budapesti Műszaki Egyetem hallgatói a lengyel nép melletti szolidaritási tüntetésre határozták el magukat, mely világtörténelmi eseménysorrá alakult. Október 23-a két legnépszerűbb jelmondata így hangzott: „Minden magyar együtt halad, követeljük a lengyel utat!” és „Függetlenség, szabadság, lengyel-magyar barátság”. Lengyelország-szerte gyűjtés indult a magyarországi felkelés segítésére, a krakkói diákok pedig több teherautónyi és vagonnyi vért és gyógyszert hoztak Magyarországra. A lengyel királyok városában, a magyar emlékekkel „teletűzdelt” Krakkóban például megemelték a villamosjegyek árát, hogy azzal is magyar ügyet támogassák. E lengyel „véráldozatnak” is emléket állít az Emlékpont kiállítása, ahol külön tárlóban látható egy korabeli, a forradalom alatt használt mentőstáska és vöröskeresztes segélydoboz. 1956 szabadságküzdelmei elbuktak, de e két tragédia tovább erősítette a két nemzet összetartozását és sorsközösség vállalását. A vásárhelyi közgyűjtemény tárlatán látható az a zászló, amelyet a tarnow-i (Bem szülővárosa) magyar – nem lengyel-magyar (!) – baráti társaság adott ki az ötvenhatos forradalom 30. évfordulója tiszteletére. A tárlaton láthatóak még lengyel kiadványok 1956 közös pillanatairól, valamint egy kortörténeti jelentőségű fényképsorozat, melyet egy lengyel egyetemista, Zenon Ternowski készített 1956 október-novemberében Budapesten az Üllői úton, a Corvin köznél és a Nagykörúton. A varsói egyetem magyar szakára jelentkezett fiatal 1956. szeptemberében érkezett gyakorlatra Magyarországra. A későbbi diplomata és magyar konzul élete egyik legnagyobb élményének tartotta, hogy közvetlenül közelről láthatta az 1956-os magyar forradalom eseményeit. Szenvedélyes fotós révén, sokat fényképezett ezekben a napokban. November 2-án a győztes forradalom hírével tért vissza Lengyelországba. Odakint értesült arról, hogy a magyar nép forradalmát leverték. Filmjeit még a határon elkobozták. Egyetlen tekercset tudott megmenteni, s ezen kockákról készült képek láthatóak az Emlékpont kiállításán. A szétlőtt városok: Poznan-Budapest 1956 című időszaki kiállítás március 25-ig tekinthető meg az Emlékpontban.
