Boldog szomorú dal - a Csík zenekar a Dómban + FOTÓK

Telt házas koncertet adott péntek este a szegedi Dómban fellépett Csík zenekar. Az autentikusat modernnel sikeresen vegyítő zenekar énekesét, Majorosi Mariannát kérdeztük a zenekarról, valamint a népzene mai szerepéről.

Az 1988-ban összeállt Csík zenekar a hazai népzenei élet egyik legismertebb szereplője. Dalaikban egyedi módon vegyítik az autentikus dallamokat a modern stílusirányzatokkal, albumaikról a hagyományos népzenétől az alternatív rockfeldolgozásokon át a komolyzenéig mindenki megtalálhatja a neki tetsző dalokat. Sikerük egyben rugalmasságukból is fakad, hiszen nem ragadtak le kizárólag a táncházak falain belülre szánt, napjainkra már csak igen szűk réteget megmozgató, tradicionális hangzásvilágnál. A szegedi Dómban péntek este adott telt házas koncertjük is jól mutatja: korosztálytól függetlenül óriási érdeklődés van zenéjükre.

Majorosi Mariannát

, a zenekar énekesét kérdeztük a népzene szerepéről, értékéről, valamint arról, hogy az együttesnek mi célja van vele.

- Nagy utat tett meg a zenekar 1988-as alapítása óta. Milyen céllal, tervekkel alakult meg?

- Én 1994-ben csatlakoztam a zenekarhoz, azt gondolom azonban, hogy az akkori célok megegyeznek az alapításkor lefektetett elképzelésekkel. Népzenét játszott a zenekar minden tagja, igazi szerelem volt ez a hangszerek, a zenélés iránt. A magyar népzene hirdetése, a hagyományok ápolása volt az elsődleges cél.

- A hagyományos, autentikus irányvonaltól elrugaszkodva új stílussal frissítették, színesítették a Csík zenekar hangzását A kor falára című albumukkal. Miért történt ez a váltás?

- Mindig is volt egyfajta irányvonala a Csík zenekarnak, ez nagyrészt Csík János elképzeléseihez köthető. Ő határozza meg a mai napig is, hogy milyen szellemiséget képviseljen az együttes. Ez akkor is így volt: Janinak jött az ötlete, hogy próbáljuk ki, az erdélyi muzsikába a swing mennyire illene bele. Akkor is megmutatkozott már, hogy a zenekar tagjai nyitottak másfajta műfajokra is, azonban a népzene maradt ezután is az alap - hiszen ezt már nagyon megtanulta mindenki. Nem csak ez a fontos azonban számunkra: a népzenében is azt találjuk meg és emeljük ki, ami nekünk zeneileg sokat ad, és ehhez jönnek még külső hatások, melyeket megpróbáljuk beleilleszteni. Nekem például az éneknél nagyon fontos a szöveg, hogy jelentsen valamit a számomra, az olyan dalokat vissza szoktam utasítani, ami valamilyen módon nem érint meg, vagy nincs hozzá közöm. Heten hétféle zenei ízléssel rendelkezünk, így sokszor nem könnyű összehangolni az elképzeléseket, közös pont azonban a népzene szeretete, e köré építünk mindent. Eddig úgy gondolom sikerült a dolog: mi nagyon élvezzük, és a közönség is szereti. - Persze az sem baj, ha népzenével kínálják azokat a fiatalokat, akiktől eddig távol állt ez a dolog. Talán ellátogathatnak egy táncházba is. - Valóban így van, bár azt mindig el kell, hogy mondjuk, hogy nem csak a fiatalokról van itt szó. Van egy idősebb réteg is, akik rendszeresen látogatják a koncertjeinket. Nekik már nem az a szórakozási forma, mint a mostani huszonéveseknek. Nagyon sok minden kihullott a zenei palettáról: a nóta, az operettek. Nagyon kevés az a zenei mazsola, ami az ilyen korú emberekhez eljut, és talán ők azért is közelednek hozzánk, mert a régi időket idéző dolgokat is találhatnak nálunk. A fiatalság felé azonban a mai kor zenéit vegyítve próbálunk nyitni, persze kapaszkodva a gyökerekhez. - Attól nem tartottak, hogy ezzel a frissítéssel sok olyan rajongót veszítenek, akik a hagyományos népzenei irányvonalat kedvelték? - Fokozatosan történt az átállás, valóban A kor falára című lemez volt az első, ami egy kicsit elindította ezt az átmenetet, majd a Senki nem ért semmit című albumon már több új dolog is volt. Nem csak mi voltunk azok, akik változtak: a táncegyüttesek programjai is egyre inkább színházi, táncos estékkel telt meg a hagyományos népzene mellett, mert erre volt igény. Vannak olyanok - mi is találkozunk többel is - akik az autentikus népzenéhez ragaszkodnak, és valóban azt mondják, hogy ez nem a helyes út, de azért a nagy többség nem így gondolkodik, és pozitívan értékelte ezt a "frissítést". A szépségeket szeretnénk átadni az embereknek - nem gondolom, hogy vulgárisnak, vagy negatívnak kellem lennem ahhoz, hogy valaki megértse a mondanivalómat. Ezért kerülhet be a műsorunkba például a költészet is, hiszen a népdalok mondanivalója is ugyanez, csak egyszerűbben kifejezve.

- Egyik legismertebb számuk, a Most múlik pontosan című dal Kiss Tibor tollából ered. A Quimby énekese életének egy igen nehéz időszakát vetette papírra, lázálomszerű keszekuszaságban. Miért választották ezt a dalt feldolgozásra, és mit jelent a Csík zenekar előadásában? - Amit a dal kapcsán leginkább érzek, az a szenvedély. Ennek nagyon sokféle formája van, én pedig arról énekelek, amit én át tudok élni. Egy kerek világban élek, rendes családdal, az eddigi életutam egy pozitív gombócba van becsomagolva. A szöveg így számomra azt jelenti, hogy bár ha mindenki jól is érzi magát a világában, mégis vannak mélységek, melyeket végig kell szenvedni, vannak szerelmek, melyeket át kell élni. Sok mítosz kering róla, hogy a Tibi ezt hogyan és miért írta, valóban nem egy jó időszaka volt. Szerintem ő is ugyanerről a szenvedélyről írt, amit akkor megélt. Ez a szám nagyon érdekes reakciót vált ki az emberekből, sokan sokféleképp értelmezik a szöveget, de valahogy mindenki megtalálja benne a saját érzéseit, saját magát. - A november 5-én megjelent, Lélekképek című albumuk is igen sokszínű lett. - Valóban, még klasszikus zene is megszólal rajta. Egy nagyon kedves barátunk írt egy szimfonikus darabot, melynek egy kalotaszegi népdal volt az alapja. Ezt meghangszerelte, és a Vivace Kamarazenekar előadásában hallgathatjuk meg a korongról. Egy nagyon szép mű keletkezett ebből, már csak ezért is érdemes a lemezt meghallgatni. A többi dologban az eddig kitaposott ösvényt követjük: a hagyományos népzenei alapok mellett más zenekartól átvett dalok is felcsendülnek, ilyenek Lovasi Andris irományai, a Szívrablás, vagy a Földtörténet is.