A Székely Hadosztály története a Rendezvényházban + FOTÓK
2011. december 13., kedd
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című könyve úttörő jelentőségű, hiszen ilyen módon előttük még senki nem vállalkozott e tárgykör ilyetén történő feldolgozására. Hogy egy nemzet élni akarása, tenni tudása miként valósul meg, az leginkább válsághelyzetekben szokott megmutatkozni.
Az ország 1918-19-ben ilyen helyzetben volt. A Székely Hadosztály megalakulása éppen arról szól, hogy nem nyugodott bele mindenki a háború elvesztésébe, a határok megváltoztatásába, nem volt mindenki hajlandó lehajtott fejjel beletörődni a sorscsapásokba, meghunyászkodva tudomásul venni a kapitulációt. Az Újszegedi Rendezvényházban megtartott könyvbemutatón megjelent
Illésfalvi Péter
, a Honvédelmi Minisztérium főtanácsosa, a könyv előszavának írója,
Demeter László
, Kovászna megye képviselője és a Tortoma (besenyőül őrhelyet, vigyázóhelyet jelent) Könyvkiadó igazgatója, valamint
Gottfried Barna
, a kötet egyik szerzője. Demeter a baróti kiadó jelentősebb kiadványait ismertette, majd szólt a 20-22 településből álló Erdővidék kistérség ismert szülötteiről,
Bölöni Farkas Sándorról, Benedek Elekről, Kriza Jánosról, Apáczai Csere Jánosról, Gaál Mózesről,
akiknek munkássága mindenképpen kötelez.
Zűrzavaros idők katonái
Sokáig nem lehetett őszintén, nyíltan beszélni a Tanácsköztársaságról, gyerekeink is úgy tanulták, olyan időszaka volt ez történelmünknek, amire büszkék lehetnek. Ez a könyv egy kicsit másként szól az adott korról, az akkori zűrzavaros időszakról, hangsúlyozta Illésfalvi. A vesztes háború után a magyar hadsereg felbomlott, a politikai rezsim az egymillió katonát villámgyorsan leszereltette, a 9 napig regnáló hadügyminiszter ki is mondta, nem akar katonákat látni, miközben a Magyarország határainál ott sorakoztak fenyegetően a szomszédos országok fegyveresei, csak a parancsra vártak. A székelyeknek korábban is voltak csúnya tapasztalatai a románsággal, ezért nem akarták megvárni, hogy megismétlődjön a történelem. Kratochvil Károly 1918 végén az V. erdélyi katonai kerület parancsnokaként a Károlyi-kormány intézkedései ellenére és támogatása nélkül haderőt szervezett Kolozsváron, amely Székely Hadosztály néven lett ismert, és amely egyedüliként próbálta feltartóztatni a román betörést. Lelkesen, félelmet nem ismerve szállt szembe a román királyi hadsereg többszörös túlerejével. A hadosztály fénykorában 13 ezer főt számlált, a harcolók száma 9000 volt. Tulajdonképpen két tűz közé kerültek, hátba támadták őket a Vörös Hadsereg erői, szemből pedig a románok nyomultak. A Székely Hadosztály végül feloszlott, a katonák egy része letette a fegyvert, másik részük a Vörös Hadseregben, majd a nemzeti hadseregben folytatta a küzdelmet bízva abban, hogy a harc Erdély visszafoglalásáért is folyik. Csalódniuk kellett. A könyv szerzői kedden a budapesti Hadtörténeti Múzeumban mutatják be a Székely Hadosztály történetét, majd Nyíregyházára is ellátogatnak. Illésfalvi elmondta, hogy ugyan- csak kedden, 11 órakor kerül sor Kratochvil Károly ny. altábornagy most felújított sírjának katonai tiszteletadással egybekötött újraszentelésére a fővárosi Rákoskeresztúri új köztemetőben (16. parcella, 1. sor, 40. sír). A római katolikus rítus szerinti szertartást Berta Tibor ezredes, az MH Tábori Lelkészi Szolgálat róm. kat. szolgálati ág általános helynöke fogja celebrálni, Hende Csaba honvédelmi minisztert dr. Szarka Gábor kabinetfőnök képviseli.
Nem kellett hősöket keresni…
A rendhagyó könyv keletkezésének történetéről, a témával való találkozásról Gottfried Barna szerző, levéltáros beszélt. A Székely Hadosztály történetével nemigen foglalkoztak a történészek, csupán egy felvidéki kutató, Fogaras László kevesek számára hozzáférhető múzeumi évkönyvekben publikált a ’70-es években ma is érvényes és vállalható tanulmányokat. Jó hazai szokás szerint meg is lett a következménye, magyar kollégái jelentették föl a a pozsonyi hatóságoknál. A szerző csak később értesült róla, hogy a Kratochvil-hagyaték Veszprémben van, az anyagot Nagy Szabolcs rendezte. A veszprémi anyagot is kihasználva először kiállítást rendeztek a Trianon Múzeumban a témával kapcsolatban, majd a tárlatot a nyíregyházi, budapesti és a sepsiszentgyörgyi múzeumban is bemutatták. Több helyen is felvetették, jó volna az összegyűlt anyagból könyvet csinálni. Így került sor a kötet közös megírására. Nem kellett törekednünk arra, hogy hősöket gyártsunk, fogalmazott a szerző, minden megállt a saját lábán, nem kellett semmit sem elvenni, sem hozzáadni a történetekhez, s ez nagyon jó dolog. A múlttal való szembesülés elkerülhetetlenségéről szólva Demeter László kiemelte, a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy a könyv megjelenhetett Erdélyben. Furcsának tartja viszont, ha emiatt valaki Magyarországon esetleg szélsőségesként tekint rájuk, sőt rosszul esik neki. Nem jó az, ha nem tudunk, vagy nem akarunk szembesülni közös múltunkkal, állítja Demeter. Van történelmünk, nem kell semmit kitalálnunk, még kevésbé szégyenkeznünk. Jó, hogy végre Székelyföldön is lehet ilyen könyveket kiadni, ilyen témákról beszélni. Végre elérkezett az idő, amikor nem csak arra gondolunk, mit szól ehhez a másik, hanem természetesnek találjuk, hogy nekünk is járnak dolgok, amikor félelem nélkül és büszkén felvállalhatjuk történelmünket, magunkat. Csak halkan jegyezzük meg: Romániában nem érte semmilyen támadás sem a könyvet, sem a szerzőket, amit Magyarországról éppen nem mondhatunk el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.