A ferencesek - 1. rész + FOTÓK, PANORÁMA

Szeged történelmétől elválaszthatatlanok a szegedi ferencesek, a Mátyás téri Havas Boldogasszony templom és a mellette lévő kolostor. Városunk legősibb, még fennmaradt építészeti emléke, a benne élő ferences testvérek története évszázadokat ível át. Sorozatunkban a hamarosan megújuló alsóvárosi rendház és a templom építését, az országra és Szegedre gyakorolt jelentős kulturális, társadalmi hatásait mutatjuk be.

A ferences rend (franciskánusok, ferencesek) egy római katolikus szerzetesrend, melyet

Assisi Szent Ferenc

(1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend. Ferenc 1209-ben határozta el, hogy apostoli szegénységben folytatja életét és durva csuhában, mezítláb kezdett a megtérésről prédikálni. Miután egyre többen csatlakoztak hozzá, a rend 1209-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Ince pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.

A ferences rend

A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, így a rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) kerültek nagy többségbe, ezért a végleges kiegyezés alkalmával, 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait. Ferences testvérek még Assisi Szent Ferenc életében, már 1225-26 körül érkeztek Magyarországra. Az első rendtartomány, melyet Esztergomi vagy Magyarországi Provinciának neveztek, 1232-ben vagy 1233-ban vált önállóvá. A tatárjárást a megerősödés évtizedei követték. A testvérek a korai időktől kezdve főként lelkipásztori munkával foglalkoztak. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült, majd a király a rendből választotta gyóntatóját, és a rend esztergomi kolostorába temettette el magát feleségével és ifjabb fiával együtt. Obszerváns testvérek Bosznián keresztül is érkeztek hazánkba, és viszonylag gyorsan megtelepedtek a királyság minden részében. A Bosnyák vikáriát 1447-ben osztották külön Bosnyák- és Magyar Vikáriára. A testvérek ezidőtájt igen szegény és imádságos életet éltek. A tartomány 1454-es nagy reformja Fr. Igali Fábián nevéhez fűződik, majd 1517-ben a tartomány a rend szigorúbb, obszerváns ágához csatlakozott.

A rend terjedése

A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak. 1523-ban a két szerzetes család új nevet kapott: A Magyarországi Reformált Provinciát ettől kezdve Szűz Máriáról Nevezett (Mariánus) Provinciának, a Magyar Vikáriát pedig a Legszentebb Üdvözítőről Nevezett (Szalvatoriánus) Provinciának hívták. Mindkét rendtartomány életében nagy törést jelentett a török megszállás és a reformáció: a kolostorok nagyobb része elpusztult, és igen sok szerzetes vértanúságra kényszerült. A török által megszállt területeken mégis a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a híveknek gondját viselhették. A hagyomány szerint a nép ezért kezdte barátoknak nevezni őket. A hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen így csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát, ezért létszámuk jelentősen nőtt. A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak. A háborús időszak elmúltával a testvérek és a házak száma is gyarapodásnak indult. Ekkor a Mariánus Rendtartományból a Szent László Királyról Nevezett (Ladiszlaita) Provinciát, a Szalvatoriánus Tartomány házaiból az erdélyi Szent István Király (Stefanita) Provinciát, majd 1757-ben a Bosnyák-Bányavidéki Provincia hazánkba érkező testvéreinek magyarországi házaiból a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett (Kapisztránus) Provinciát állították fel. Ekkoriban a lelkipásztori munkán túl már az oktatói munka is nagyobb hangsúlyt kapott a testvérek életében.

A ferencesek rendek egyesülése és az „új” idők

1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam” kezdettel. A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de az új generális, P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette a bullát követő konstitúciót. A rend a XIX. század végén XIII. Leó pápa szorgalmazására ismét megújuláson ment keresztül, melynek részeként a közösség több ága ismét egységre lépett a Kisebb Testvérek Rendjében. Közben 1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: a Mariánust, az újraalapított Kapisztránust és Erdélyben a Stefanitát. Az első világháború befejeztével ezekből csupán kettő, a Mariánus és a Kapisztránus maradt meg Magyarországon. A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések, valamint a hivatások örvendetesen nagy száma jellemezte. A trianoni békeszerződés nyomán több kolostoruk a határon kívülre került. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot.

A kommunizmus gyötrelmes évei és a megújulás

A kommunista államhatalom 1950-ben tiltotta be a szerzetesi életet. Tizennyolc házuk bezárása után 1950 és 1989 között a Mariánus testvérek szétszóratásban, közös élet nélkül, mint világi papok, vagy civil munkások éltek, 15 szerzetest pedig bebörtönöztek. A Kapisztránusok – szintén komoly létszámkorlátozással és 32 testvér bebörtönzése mellett – három közösségben, két gimnáziumot fenntartva és vezetve „legálisan” élhettek. 1944-54 között a két tartományban heten szenvedtek vértanúhalált. A változás éveivel, 1989-től lehetőség nyílt arra, hogy a tartományok ismét szabadon végezhessék munkájukat. Az elvett ingatlanok egy részének visszaigénylésével a rendházak száma ismét tíz fölé emelkedett. A rend legfőbb vezetése a Mariánus és a Kapisztránus Provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét Magyarországon. A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.

Pillanatok a ferencesek történelméből

• az 1209-ben Itáliában alapított Ferences Rend már 1225-ben megjelent Magyarországon • IV. Béla segítőiként szolgálták az újjáépítést, a török megszállás idején a nép körében segítettek • a török elleni küzdelmekben jeleskedő Kapisztrán Szent János Szent Ferenc követője volt • legrégebbi magyar könyvünk, a XV. századi Jókai-kódex Assisi Szent Ferenc életéről szól • a ferencesek gyógyszertárakat üzemeltettek a szegények javára, és ápolták a pestises betegeket • a reformkor és a szabadságharc idején kiálltak a magyar nép törekvései mellett • Kazinczy a Ferenciek terére járt szentmisére • Liszt világi ferences, „confrater” volt • az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost a ferencesek temették el pesti rendházukban, a tiltás ellenére • a XX. sz. elején a ferencesek gyógyszertárakat, játszótereket, kultúrházakat, mozikat építettek a köz szolgálatára • a II. világháborúban bújtatták az üldözötteket, segítették a hadikárosultakat • intézményeikben ma mintegy 2 000 gyermeket és fiatalt oktatnak és nevelnek, Gyöngyösön országosan egyedülálló Autista Segítő Központot tartanak fenn A következő részben: A szegedi ferences rendház
Havasboldogasszony ferences templom, Szeged